Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

ben, hatalomban s gazdagságban sem boldog igazán, mert az Istennek a Krisztusban felajánlott szabadítását, mint Betsaida és Korazin hajdan, megvetette. (Zsid. II, 3.). Szabó Aladár. A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság'. (A 1893-ik évi 89-ik jelentés alapján.) 1. Újra előttünk fekszik egy év jelentése, vaskos kötetben. feltüntetve az elvégzett nemes munka legapróbb részletét is. Újra végig szemlélheti lelkünk ama Lélek hatásának felemelő eredményeit a világ minden részein; s látva az elhintett evangeliumi mustármag fejlődését, erős s már igen sok helyen terebélyes fává növekedését, lehetetlen, hogy lelkünket a hála szent érzelme ne töltse el s le ne boruljon imádattal az előtt, kinek örök kegyelme nem hagyta el bűnös gyermekeit, hanem szent és nemes munkára ösztönzi Lelkének ereje által s a szent munkát a legszebb sikerrel koronázza. Mert az elmúlt év, melyről az előttünk fekvő jelentés szól, a sikernek egy ujabb esztendeje s midőn ismertetni óhajtjuk azt, teljesen érezzük a Társaság egy lelkes olasz barátja szavainak igazságát, hogy ujat nehéz irni róla, mert egyik év ép ugy a sikernek éve, mint a másik, mert a Társaság lankadatlan buzgalma soha meg nem sziinik. Minden év meghozza a maga felemelő eredményeit s minden jelentéssel egy-egy arany lapot ir meg a Társaság a maga tiszteletreméltó életéből. Mult évi ismertetésünkben már vázoltuk a munka menetét s mikéntjét s most csupán az eredmény feltüntetésére kellene szorítkoznunk, ha a Bibliaterjesztő Társaság nemes munkája iránt annak czélja. feladata, hatása s a hazánkban forrongó vallási kérdések különösen fel nem hívnák figyelmünket s nem köteleznének arra, hogy ne csupán száraz számadást nyujtsunk olvasóinknak, hanem beszélgessünk egy kissé egyebekről is, melyek szerény véleményünk szerint a Társaság munkájával, különösen mi magunkat illetőleg, összefüggésben állanak. Előttünk terjeszgeti szárnyait a sötétség réme, készülve a kiszállásra, s nem csupán az ellen, a kit ellenének hirdet: az állam ellen, hanem mi ellenünk is. kiknek a világosságot kellene képviselnünk a sötétséggel szemben. Kell tehát, hogy mi is körültekintsünk magunk körül s megtegyük óvóintézkedéseinke.t. Tegnap, 1894. január hó 6-án hirdettetett ki a mozgósítási parancs Róma vezérei által a szeretet (?) templomaiban s ma megindult mindegyikben a felhívó szózat a harczra, nem ugyan a Krisztus, de Kóma nevében. Indul a küzdelem minden ponton s ne áltassuk magukat, hogy csak a szabadelvű reformok ellen, mert az mi ellenünk is intéztetett, s ha magunkért s a Krisztus örök, tiszta evangéliumán alapuló egyházunkért helyt nem állunk : Róma fekete serege diadalmaskodni fog felettünk. Fegyvert, törhetlen fegyvert kell kezünkbe vennünk s adnunk egyházunk minden tagjának kezébe, mely Ivei ama nemes küzdelmet, mely reánk s reájuk várakozik, hittel s diadalmasan megharcolhatjuk. S mi lehetne e törhetetlen fegyver más, mint Istennek Igéje: a Biblia, mely minden a homályban bujkáló ellenségre fényt derít, minden hamisságot felfedez s minden ingadozó lelket megerősít ! Az ellentábor, harcra hivó szózataiban, állított igazainak védelmére nem átall a Krisztus evangéliumára, mint támaszára hivatkozni: kell tehát, hogy mi. a mi örök igazaink bizonyításában ne csak hivatkozzunk ugyan arra, mint valami titkos, de a nagy világ előtt valójában ismeretlen okmányra, hanem hogy kezébe is adjuk azt mindeneknek, hogy mindenki maga láthasson, maga ítélhessen. Itt is, ott is létrehoz a védelem szüksége egyes orgánumokat, melyeknek célja s hatása nemes lehet ; megindult az »Őrálló*. a protestantizmus igazainak védelmére: megindult a »Vallás és Egyház«. hogy terjeszsze evangéliumi egyházunk magasztos elveit; megindult a Prot. Irodalmi társaság népies vállalata, hogy felemelő történetekbe öntve hirdesse az evangéliumi szeretetet s a tiszta életet. Csak egy nem indul meg a mi pedig mindeneknél sokkalta lóntosabb, a mi egyedül képezhetné reális alapját minden egyéb mozgalomnak, a minek már régenrégen meg kellett volna indulnia: a biblia rendszeres terjesztése Több, mint 300 éves multunk kötelességünkké tenné ezt, a viszonyok nyomása kényszerítene erre, s mi mégsem tudjuk felismerni valódi teendőnket. Fényes beszédek hangzottak el s hangzanak el gyűléseinken egyházpolitikáról. törvényhozásról, adminisztrációról, egyházaink, lelkészeink felsegéléséről; de arról, hogy mindezeknek igazi alapot egyedül csak a Krisztus evangéliumának minden egyes egyháztaghoz elvitele által teremthetünk, ritkán hangzik fel szó, csak évenként egyszer, a Bibliaterjesztő társulat ismertetésekor, s az is legnagyobb részben csak mint a pusztában kiáltó szó hangzik el, feleletet alig-alig nyerve valahonnan. Nem akarom felpanaszolni, hogy dacára egyházunk tekintélyes számának, az Isten igéjét még is külföldről kell kölcsön kérnünk s a kölcsönért még csak köszönetet is alig mondunk; de hogy a kölcsönkért s majdnem ingyen adott Isten igéjét még csak ki sem osztjuk azoknak, a kiknek számára adatott : az már csakugyan igen nagy közönyösségről s feladatainkról való megfeledkezésünkről tesz tanúbizonyságot. Igaz ugyan, hogy a majdnem ingyen adott evangélium — hála az Ég kegyelmének — nagy részben nem vész a raktárak polcain, hanem eljut azokhoz, a kiknek szánva volt, de ez nem a mi érdemünk, hanem azoké, a kik nemcsak olyan jó lelkűek, hogy majdnem ingyen adnak kezünkbe evangéliumot, hanem olyan áldozatkészek is. hogy annak kiosztásáról is gondoskodnak. Mig nálunknál kisebb országok protestáns egyházainál minden évben talál a Társaság valami örvendetes jelenteni valót, sok helyen névszerint említve lel a buzgó segítőket, üdvözölve az újonnan megindult, keresztyéni