Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

hogy a tanár özvegye és árvái legtöbb esetben alamizsnaszerű kegyelemmorzsára voltak kényszerítve. A nyugdíjügy szervezése által nagy anyagi és erkölcsi erőt és társadalmi súlyt nyert a nem állami tanárvilág. Az egyház hivatalnokai közül most már tisztességes nyugdíj intézető k van a népiskolai tanítóknak, a közép- és főiskolai, praeparandiai és leányiskolái tanároknak. Az előkészítés stádiumában van a lelkészek országos gyám- és nyugdíjintézete is, melynek minél előnyösebb formában való megvalósulása mind a lelkészi állás, mind a lelkészek családjai szempontjából felette kívánatos. A most szőnyegen levő Szász Domokos-féle konventi szervezet oly elvi alapon áll, melyről remélhető, hogy ez az életbevágó intézmény nemsokára szintén megalakul. Hasonlót mondhatunk az ág. h. evangélikusok egyetemes lelkészi gyám- és nyugdíjintézetéről. Ha ezek szerveztetnek, akkor aztán lelkészeinknek, tanítóinknak és tanáraink nagy részének sorsa gyám- és nyudíjintézetek által végre-valahára biztosítva lesz. De ezzel még nincs befejezve az egyházi tisztviselők családjairól való gondoskodás. Hátra vannak még az oly orgonisták és kántorok, kik nem tanítók; az oly vallás-tanítók és vallás-tanár ok, kik nem tartoznak valamely elemi vagy középiskola tanári kötelékébe; és végül a theologiai akadémiák tanárai. Ezek mind az országos tanítói és tanári nyugdíjintézetekből, mind a ref. országos lelkészi gyám- és nyugdíjintézetből kimaradtak. Végleg elejteni azonban ezeknek az ügyét sem lehet és bizonyára nem is akarja az egyetemes egyház. Az egyházi törvény a theol. tanárok részére is elrendeli a nyugdíjintézet felállítását; a méltányossági tekintet az orgonista-kántorok és vallástanárok ügyét sem hagyhatja rendezés nélkül. Ők is mindannyian az egyház tisztviselői, kiket mellőzni nagy jogtalanság s az egyház vitális érdekének megsértése volna. Most, mikor a tanárok nagy része megkapta a várva-várt nyugdíjintézetet; most, mikor nem sokára a lelkészi kar is országos és az eddigieknél tisztességesebb gyámintézethez jut, melyben az egykor felállítandó nyugdíjintézet alapja is le van rakva: nemcsak illő, de elkerülhetlenül szükséges, hogy gyámolítás és nyugdíjazás tekintetében az egyház többi tisztviselőiről is történjék gondoskodás. Különösen a theologiai tanári állásnak mind egyházi súlya, mind természete megköveteli, hogy róla az egyház, ha kell, különleges intézkedések s nagyobb áldozathozatal állal is gondoskodjék. Ezt bővebben fejtegetni és részletesen bizonyítgatni, azt hiszszük, merőben felesleges. Bevezetés a theologiai tanulmányokba. Szeretem Luthardtot, a lipcsei egyetem nagyhírű theol. professzorát. Hase polemikája és Reuss theol. levelei mellett az ő műveiből tanultam talán a legtöbbet. Dogmatikai kompendiuma, ethikája és apologitikai előadásai a ker. alapigazságokról s a morálról valódi gyöngyei az újabb prot. theol. irodalomnak. Évek óta irodalmi viszonyban állok mintaszerűen szerkesztett »Theol. Literaturblatt«-jával, mely koronként, a mi theol. irodalmi kísérleteink ismertetése előtt is megnyitja hasábjait. De, mert szeretem, legközelebb óva intettem azoktól a hazai tendentiosus pánszláv közleményektől, a melyek koronként, mint legközelebb a Kossuth-gyász alkalmával, az ő »AUg. Ev.-Luth. K.-Ztg.«-jában napvilágot láttak. Rút visszaélés ez e nagyhírű tudós nevével és lapjával, s másnak, mint a hazaárulás egyik nemének nem nevezhetem. Most ismét egy érdekes műve* hagyta el a sajtót. Két részben 10 levél alakjában tájékoztatni kívánja a theologiára lépő ifjút a tanulmányok mezején. A levélalaknak melegségével és közvetlenségével ismerteti a kezdő akad. hallgatót, a diákegyleteket, a diákéletet, a szünidőt, az általános műveltséget, az általánosabb természetű studiumokat, az írástanulmányt, az egyháztörténeti szakot, s a rendszeres és gyakorlati theologiát. Megjegyzései valódi kincsei az ő gazdag tapasztalati és tudományos élete tárházának. Ennél közvetlenebbet és tanulságosabbat rég nem olvastam. Nem volna annak szabad hiányoznia a theol. diák asztaláról. Bárcsak ilyen tájékoztatóval ajándékozna meg bennünket valaki, (p. o. Balogh F.) mihamarébb a mi speciális magyar viszonyainkra vonatkozottan! Mielőtt a tulajdonképeni theol. studium ismertetésére térne át, gyakorlati és tudományos szempontokból egyaránt annak »előcsarnokába« vezeti be »Hermann« nevű studiosus testvérét. A theol. sludiumba való bevezető segédeszközül egészen helyesen annak minden ágára részletesen kiterjedő Hagenbach-féle »Studentenbuch«-ot ajánlja, a melynek a confessionális-lutheri irányra és theologiára vonatkozó Ítéletét azonban — eléggé érthetőleg — nem tartja mindenütt találónak és megfelelőnek; míg másrészről az erlangeni Hofmann-féle Encyklopiidiáról egészen találóan mondja, hogy az »eine systematische Recapitulation der gesammten Theologie zum Abschluss der akad. Studien«. Az akad. theol. studium sikeres folytatásához szükségesnek vallja »az akad. szabadságot*, míg a római egyházi theologia ideáljai a tridenti kánonok szerint »a püspöki szemináriumok*. De épen erre való tekintettel szüksége van az akad. hallgatónak ilyen Luthardt-Rcuss-féle tájékoztatóra,, s a különböző fakultások hallgatóinak szabad és sűrű kölcsönös érintkezésére. A német egyet, tanárok következetesen kerülik »a jezsuita vagy muszka padagogika dresszuráját®, a miért is a diák mindig bizonyos * Luthardt: Zur Einführung in das akademische Leben und Studium des Theologen. Leipzig, 1892.