Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig;: IX. kerület, Pi/ia iiiru 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. K i 11 <ló-lii valnl : Uornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az clütiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész érr« : 9 frt. Eyyes szám ára ttO kr. Felhívás előfizetésre. A 74-ik félévre hirdetünk előfizetést. A régi bizalommal s az eddigi programm alapján. Tovább is sürgetjük az egyház belső és külső építését, Isten kegyelmének s az evangéliumnak nem emberi erejével. A belső építéstazaz az egyesek és testületek lelkének evangéliumi megújítását. Hogy pásztorok és gyülekezetek, vezetők és vezetettek minél többet merítsenek Isten kegyelméből, mely üdvösségünknek egyedüli alapja; Jézus Krisztusból, ki leikeinknek egyedüli üdvözítője; a Szent Lélek erejéből, mely lelkeinket egyedül képes ujjászülni és megszentelni; az Evangéliumból, mely Istennek hatalma minden hivők üdvösségére. A külső é) ítést, azaz az egyház szerveinek és intézményeinek a szükséghez és viszonyt khoz mért reformálását. Hogy vallásos nevelésünk a közoktatás minden ágában, de főként a nőnevelés terén s a nevelésre hivatott tanítók, tanárok és lelkészek képzésében több evangéliumi ízt, színt és erőt nyerjen; hogy az egyházi irodalom minden ágában, de különösen a szentírás, a népiratkák és a vallásos lapok terjesztése terén nagyobb lendületet vegyen; hogy a gyülekezeti élet a belmisszió felkarolásával, dékányságok szervezésével, vallásos összejövetelek tartásával, parókhiális könyvtárak felállításával, legényegyesületek szervezésével, szóval az egyháztársadalmi tevékenység által belterjesebb erősödést és fejlődést nyerjen ; hogy a lelkészi és tanítói állások korszerű fizetésemeléssel, gyám- és nyugdíjintézetek szervezésével régi vonzerejűket és társadalmi sűlyokat visszanyerjék; hogy a gyülekezetek az anyagi terhek arányosabb és igazságosabb megosztása által, a hol szükség van rá, anyagilag újból szerveztessenek; hogy az egyházi közszellem, az összetartozás erősbítése s az erők tömörülése által, az elkerülhetlen egyházpolitikai válságok között diadalmasan megállhasson. Bizalommal kérjük olvasóink és munkatársainknak is a támogatását ezekre a nagy feladatokra! Az előfizetési feltételek a Lap homlokán olvashatók, a szokásos kedvezmények tovább is fentartatnak, az előfizetések a kiadó-hivatalba küldendők. Hornyánszky Viktor, kiadó. S z Ő t s Farkas, felelős szerkesztő. A nem állami tanárok nyugdíjintézete. A képviselőház junius 16-án egész csöndben s mondhatni, érdemleges tárgyalás nélkül, csaknem egyhangúlag és minden módosítás nélkül az egész közoktatásra s közelebbről a protestáns tanügyre is nagyfontosságú törvényjavaslatot szavazott meg. A törvényjavaslat a községi és felekezeti fő- és középiskolák, továbbá a tanítóképzőintézetek és felső leányiskolák tanárai számára az érdekelt tanárok és iskolafentartók hozzájárulásával és az állam segítségével országos gyám- és nyugdíjintézet felállítását rendeli el. Lapunk annak idején (1894. évf. 4—6-ik sz.) egész kiterjedésében közölte a törvényjavaslat szövegét és indokolását, egyszersmind beható kritika alá vetette az egész tervezetet. Az intézmény nagy horderejét kiemelte, alapelveit helyeselte. De egyszersmind azt az óhajt is kifejezte, hogy az intézmény pénzügyi oldala előnyösebben rendeztessék, hogy az állam ne csak évi CO ezer frttal járuljon hozzá, hogy a fentartó testületek járulékai részben se legyenek a tanárokra átháríthatok, hogy a theol. akadémiák tanárai is vétessenek be a nyugdíjintézetbe stb. Az itt kifejezett óhajtások azonban sem az előkészítő bizottságokban, sem a képviselőházban nem vétettek figyelembe, s a törvényjavaslat a maga eredeti szerkezetében ment keresztül. De a törvényjavaslat így is nagy nyereség az egyházi s különösen a protestáns tanügynek. Megnyugvással, sőt örömmel üdvözölhetjük ebben a formában is. A nyugdíj szervezése most már nagy részben megszünteti a felekezeti tanárok anyagi helyzetének azt az inferioritását, mely csaknem folytonos tanárváltozás és részben tanárszükség veszélyébe sodorta a prot. középiskolákat; véget vet annak a nyomorúságos helyzetnek, hogy a prot. tanár, sokszor nagyon meggyengült testi és lelki erővel, egész haláláig volt kénytelen szolgálni; elejét veszi annak a szégyenletes állapotnak,