Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

kívül nőnevelö intézetek és árvaházak gyámolítása s általában az evang. ifjúság vallásos nevelésének és oktatásának előmozdítása oly tanintézetekben, melyek az evang. egyház intézkedési jogköréhez nem tartoznak. A közalap jövedelme határozott kulcs szerint, nevezetesen az egyháztagok egyenes állami adójának fél százalékában, van megállapítva. A most lefolyt befejező ülésszakban is a gyökeres reform szelleme uralkodott. Három fontos tárgyban hozott törvényt ez az utolsó ülésszak: az egyházkerületek új beosztásában, az egyetemes gyámintézet és az egyetemes nyugdíjintézet ügyében. Mélyreható s a tót nemzetiségi töredéket érzékenyen sújtó reformot csináltak az egyházkerületek új beosztásában. Az új kikerekítés által igaz, hogy arányosabb lett az egyes egyházkerületeknek mind lélekszáma, mind gyülekezeteinek a száma, s így az egyházi administratio könynyebbé, az egyházkerületek erő- és súly-aránya is egyenletesebbé vált. De az is igaz, hogy az új beosztás főként a nemzetiségi tendentiák megfékezésére irányul, még pedig ama nyilván kitetsző elv szerint: divide et impera! — Ez a törvényfejezet a dunáninneni egyházkerületben a pánszlávizmust papiroson a szó teljes értelmében széttörte; hogy azonban ez a radikális törvény a valóságban is meg fogja-e törni a pánszlávizmus kárhozatos erejét s képes lesz-e helyre állítani a felette kívánatos egyházi békét, az olyan kérdés, melyre a legvérmesebb remény sem felelhet határozott igennel. A pánszláv követek, tiltakozásuk hátrahagyásával, a zsinatból már is kiléptek, s ezzel az egyházi szakadáshoz az első lépést megtették. Ez az egyetlen sötét pont az evang. zsinat derült égboltján! Az egyetemes gyámintézetet, mint az egyháztagok önkénytes adakozásán nyugvó egyházi jótékony intézményt, a zsinat jövőre is fentartani határozta, s ezzel nyíltan kifejezte, hogy az egyházban az önkénytes adakozás keresztyén szellemét ezentúl is intézményileg és rendszeresen fentartani és ápolni kivánja. A törvényhozás a gyámintézetnek csak elvi alapjait vitte be néhány §-ban a törvénykönyvbe. Fontos alkotás végre az egyetemes nyugdíjintézet is. Igaz, hogy az egyetemes nyugdíjintézetnek csak elvi körvonalait iktatták be a törvénykönyvbe. De ezekből az elvi vonásokból is látható, hogy az evang. egyházban komolyan akarják szervezni az egyházi tisztviselők nyugdíjintézetét; hogy nem csupán a lelkészekről, hanem a theol. tancirokról, az önálló vallás-tanárokról és vallástanítókról s végre az egyházi ének vezérekről vagy kántorokról is kíván gondoskodni az evang. egyház. A részletes tervezet kidolgozásával az egyetemes gyűlés bízatott meg. íme az evang. egyház zsinatjának törvényhozó működése, dióhéjba szorítva. Tele sok szép intézménynyel, gyönyörű tervekkel, bátor reformokkal, melyek ha egyszer megvalósulnak, bizonyára örvendetes felvirágzására és megerősödésére vezetnek az evang. testvéregyháznak. Quod faxit Deus! Sz. F. Viszhang Alsó-Baranyából Felső-Baranyába. (Folytatás és vége.) Ezen történeti eseményeket célszerűnek véltem felemlíteni, hogy lássuk magunk előtt ama sötét és gyászos kort; lássuk az üldöztetéseket, a vérengzéseket és mészárlásokat, de egyúttal azt is lássuk, hogy Isten kegyelme által megmaradtunk s szaporodtunk. Ha lesznek is olyanok, kik a felekezetnélküliség törvénybeiktatása által az egyházi terhektől szabadulni óhajtanak, de azok nagyobb része, kik magukat nazarénusoknak, vagy baptistáknak nevezik, ügy sem számítják magukat az egyház hívei közé. S e szekták ellenszeréül a pásztori gondozást, vallástanítást, betegek felkeresését minden körülmények között szükséges teljesíteni. Igen jó hatással van a betegre és hozzátartozóira, ha a lelkész meg tudja nyugtatni, vigasztalni. De szükségesnek vélem azt is, hogy a lelkész minden halottat — kis gyülekezetben ez könnyen teljesíthető — kisérje ki a temetőbe s ott rövid imával ajánlja Isten kegyelmébe, s az élet és halál határán vigasztalja a kesergő feleket. Mindenekfelett pedig szükségesnek vélem az egyházi terheket méltányosan felosztani, de a mellett mindig figyelemmel lenni azon irányelvre, hogy minden áron fenn kell tartani a protestáns autonomia azon szervezetét, hogy az egyháznak minden tagja jogosítva van az egyházi ügyek intézésébe befolyni. Ez irányelvet tekintetbe véve kérdezhetjük: mi veszélyezteti a protestáns vallást ? Az államszervezetet veszélyezteti a hatalommal való visszaélés, a szabadsághiány és rendhiány. A protestáns vallást e veszélyek nem fenyegetik, mert itt van szabadság, van rend, és e két tényező gátolja a hatalommal való visszaélést. A protestáns vallást csak az aránytalanul felosztott nagy teher s ebből származó nagy szegénység veszélyezteti. Ez irányból kiindulva, midőn református egyházaink fentartásáról van szó, nem szabad felejtenünk azon tapasztalatot, hogy a mai nap a holnapi napnak magvát rejti méhében. Mint a kelő nap, mielőtt a láthatáron feltűnik, a gőzkörből magát a hajnalsugarakban feltükrözi, úgy tűnik elő a jelenből a jövő képe. És ezért figyelembe kell venni, hogy az intézkedés, melylyel a jelennek békét és boldogságot alkotunk, békét és boldogságot alkosson a jövőben is.