Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. .Szerkesztőség: IX. kertllet, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzeiidök. liia<16-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HOKNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. ügyes szám ára. íiö kr. Pyrrhusi győzelem. Néhány nappal ezelőtt Tibád Antal, ország­gyűlési képviselő a szabadelvű párt régi, buzgó, kiváló, szilárd jellemű tagja elhagyta a zászlót, melyet oly soká követetts egy bosszú nyilatkozatot tett közzé a lapokban, a melylyel pártjának elha­gyását megokolni törekszik. Magával e nyilatkozat­tal nincs szándékunk foglalkozni s nem is itt van annak a helye, hogy' az abban foglalt politikai természetű tételeket bírálat alá vegyük. Azért nem is vetjük fel a kérdést, mennyiben helyes vagy helytelen elhagyni a kormányt, a melynek programmját helyeseltük s elhagyni azt akkor, a mikor általunk helyeselt programmjáriak meg­valósítását kísérli . meg ? Hanem igenis foglalkoznunk kell a nyilat-O O tJ kozat egy részével, a mely szórói-szóra így hangzik: A sorrendben kővetkező második nagyobb botlása a reform akciónak, hogy nemcsak ágai ölel­keznek össze a felek ez etiség szellemével — a mint érintettem — de gyökerei is visszanyúlnak egészen a komáromi konfesszionális türelmetlenség talajába, siker esetében tehát az a protestántizmus győzelmét, még pedig az 1868: IjIII. törvénycikk módosításéi­val kombinálva, annak pyrrhusi győzelmét jelentené a katolicizmus felett. Megvalljuk,^nem az a célunk, hogy e nyilat­kozattal való foglalkozás után arra az eredményre jussunk: íme, ez a Tibád Antal úr milyen rossz ember, hogy rólunk protestánsokról igy mert beszélni. Sőt egész ellenkezőleg. Hangsúlyozzuk, hogy nem szoktunk senkinek sem hízelegni s fentebb a Tibád úrra vonatkozó jelzőket öntuda­tosan halmoztuk. Véleményünk az ő személyé­ről nem változott meg. Most is kiváló és szilárd jellemű embernek tartjuk. De azután utalunk arra, hogy mily sok képtelenség van idézett soraiban. Hogy a protestánsok türelmetlenek. Hogy az egyházpolitikai javaslatok napi rendre kerülése a protestánsok türelmeilenségére vezet­hető vissza, a kik győzelemre sietnek e javasla­tokkal a szegény katholikusok ellen. S hogy ha az egyházpolitikai javaslatok keresztül mennek, akkor ez a protestánsok győzelmét jelenti, persze csak pyrrhusi győzelmét, mert hiszen az 18<>8. LII1. törvénycikk is oda lett. És mintán minderre rámutattunk, kérdezzük, mily rendkiviili szellemi bábeli zűrzavarnak kell uralkodnia már is Magyar­országban, hogy kiváló, okos, művelt, felvilágoso­dott és szilárd jellemű emberek is ily állításokra ragadtathassák magukat? Mily hatalmasan kelleti fúnia Rómából az ellenkező szélnek, hogy az nemzetünk hajóját oly veszedelmes" örvénybe sodorta, a hol még bátor és hidegvérű férfiak is elvesztették lélekjelenlétüket? Mily sokat kellelt vétkeznie a protestántizmusnak, hogy a Lélek isteni segítségét fel nem használta s a dolgokat oda fejlődni engedte, hogy a nemzet közvéleménye az evangeliumi protestantizmust kezdi meg­gyülölni, rokonszenvéből kiejteni s hatalmi érde­kekre törekvő seregnek tartani? Mert a dolog valóban ugy áll, hogy a protestántizmus elmulasz totta az evangelium erőit kifejteni s a közéletbe bevinni, annyira elmulasztotta, hogy az evange­liumi szellemből vagy a vakhit vagy a hitetlen­ség által elidegenedett közszellem kezdi a protes­tántizmust fitymálni s oly vétkekért ítéli el, 1 a melyeknek épen az ellenkezőjét követte el s követi el még folyton. Mielőtt azonban az e tételt igazoló szomorú tényekre rámutatnánk, tiltakozunk az ellen, mintha a »magyar protestánsok« meg '» néhány protestáns kormánypárti képviselő« egymást fedő fogalmak lennének vagy ha ugy tetszik, hogy protestántizmus, meg Tisza Kálmán (már csak mondjuk ki, mert hiszen akár protestáns túlka­pásról, akár felekezeti elfogultságról van szó, abban Tisza Kálmán a főbünös, mert ő mert kálvinista létére egyhuzomban magyar minis/.lei'­elnök lenni, annak dacára, hogy. ez országban is- egyszerre csak egy ember lehet miniszter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom