Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

7—8. A mit e két cikkben mond. az is sántít. A 7-ikben a protestáns papokra fogja, hogy az evangéliumi békét fölzavariák s a róm. katholikusokat üldözték, a fejedelmek . . . elvesztésére törtek. Avagy nem lázadtak-e fel felséges királyuk Rudolf ellen stb. ? ... A 8-ik szerint a sz. István első magyar király által a kath. hit, főpapok, káptalanok részére tett javadalmakat biztosító törvényeket kettps felkelésökkel széttépték stb. Ezen a protestáns egy­házi férfiakra szőrt méltatlan vádakkal szemben elsőben is magára az olvasóra hivatkozik Alvinczi. Továbbá állítja: hogy István király az ország báróinak s egyéb rendeknek tanácsából — és nem zsarnok módra — a mint az idő hozta magával, egyházi alapítványokat tett s azokat az országos, vagy korona-javakból a lakosok beleegyezésével kiszakította. A mit akkor a király és alatt­valók tettek, nem tehetik-e meg az utódok? ... És ha igen: akkor, az idők változtával, a kor szellemének meg­felelőleg, ugyanazon állami hatalom törölte el az eltörlen­dőket. mint a hogy el szokta törölni biztos és megfontolt határozatával a decretumok számos cikkelyeit. Menjen a censor és ne a predicansoktól kérdezze meg, hanem az államhatalomtól a javadalmak megszüntetésének okát. Vagy minden erejét megfeszítve, nevezzen meg csak egyet is az evangélikus püspökök, vagy esperesek közül, a ki ama zavarok idején politikai hivatalt viselt volna ? . . . Nevezzen meg közülök (t. i. a prot. papok közül) csak egyet is, a ki orgyilkos lett volna! A mit a váradi papról mond, (hogy t. i. az lett volna Báthori Gábor egyik gyilkosa) arról a váradiak mit sem tudnak . . . Ugy látszik Balásfi a hazudozással keresi a népszerűséget. 9. és 10. Balásfi felhozza, hogy a protestáns papok, törvényt, szabadságot, hódolatot, hűséget s királyt emle­getnek; de a törvényt törvényül nem akarják elismerni; Ferdinánd mellé királyt választottak s koronáztak, ezt pedig országától meg akarják fosztani. Mit sem tud azon­ban a Ferdinánd betételének, a fenntebb évi pozsonyi országgyűlésen megirt. okai ellen felhozni s ugy látszik, hogy szokatlan »a harmadik Catonak*, hogy a király bizonyos okok miatt letétessék; de hát ha újonc a tör­ténelemben : tanulja; még hasznára lehet, 11—14. Itt tulajdonképen az fáj Balásfi urnák, hogy a fentebbi évben midőn Gábor ő fenségének a ma­gyar országgyűlés Pozsonyban a koronát felajánlotta, a fentebbi hónapokban pedig ugyan őt magyar királyivá választotta és kikiáltotta. Alvinczi ezt a nyomda segítsé­gével közzé tette. De hát — kérdi Alvinczi — megsér­tette-e ezzel a magyar nemzetet? Bűnt követett-e el ennek közzétételével? Hiszen ez — minthogy nyilvánosan tör­tént — nem titok. 15 — 16. Balásfi Alvinczit a nyelvtanban való járat­lansággal is vádolván: Alvinczi tagadja, hogy az ékes­szólás tudománya tulajdonképen csak a gramatikai sza­bályokban állana; mert az kettőből áll, t. i. a gramatikai szabályokból és szónoki alakzatokból s ő ezek ellen nem vétett stb. 17. Balásfi többször ismételt változatokban együgyű­séggel vádolja, de ezt megbocsátja neKi Alvinczi: az olvasó ugy is látja, hogy ő az igazság gyűlölőit, a milyen a rágalmazó Balásfia is, meg tudja cáfolni. 18. Ez a verekedő háromszorosan csóválja vessze­jét. Dicséri magát, kárhoztat mást, az öndicséret pedig szennyez. Mint orvos, másoknak praesc-ribál, de orvossá­gát Dejaniráénak ösmervén fel: visszautasítja. Jót remél — Alvinczi — felől, de ez semmi más ismét, mint ha­zugság az 5-ik fokon. 19., 20., 21., 22. A szócsavaró mindent elkövet e cikkekben, hogy bebizonyítsa, miszerint Ferdinánd és nem Frigyes a csehek törvényes királya, mely utóbbit minden logika ellenére állított -— Balásfi szerint — Alvinczi, de e tárgyban megfelelt helyette a csehek »Apologiája«, mely a Machiavellizatiót védi s az ütést a verekedőre erősen visszapattantja. 23. Az igazságtalan censor a Machiavellizatio, 13., 14., 20., 23 , 25. cikkeibe kapaszkodva, Alvinczit a törö­kök prókátorává tesz. De hát mi van ezekben ? A 13-ik cikkben ez áll: »Ha török a fenséges Gábornak és Magyar­országnak segít, azaz Istennek mindenható kegyelme által lesz. a ki azon zsarnoknak a vad és embertelen elméjét, melynek az annyi kegyetlen háborúban kimerült magyarok ellanállani nem bírnak, megfékezé és kedvezőleg irányítá». Vájjon ilyen kifejezésekkel lehet megnyerni a török barát­ságot? ... A 14-ik cikkben annyi van a törökről, hogy két török vezér neve előfordul. A 20-ikban ennyi: így ki szégyenlené a törökkel szövetkezni. A 23-ikban: így annál kevésbbé támad a török. A 25-ikben: Gábor ő fen­sége a szövetségből a mint lehet kilép. A ki igy ir: váj­jon a török ügyvédje e ? . . . A hazug ferdítő méltán megérdemlené, hogy lakoljon stb. A 24-ik cikke Balásfinak nyelvészkedési viszketege csupán. ... Az erdélyiek Magyarország királyától soha sem szakadtak el önként, hanem kényszerítve. 25. Alvinczit azzal vádolja, hogy II Mátyás rágal­mazója. De hogy ez álljon, meg kellett volna Balásfinak mutatnia, hogy az ottomán portát nem izgatták a fensé­ges fejedelem ellen külön követ által, meg magát a csá­szári diplomát: de ezekre néma marad, mint a hal. Hiszen mikor Homonnai Erdélybe ütött, nem voltak erdélyi hívei! És mégis Alvinczit kiáltja bűnösnek, de ezt akkor fogja beigazolni, midőn Balásfi magát fogja kitisztázni a fön­tebb említett pozsonyi országgyűlés előtt. 26. Vipera módra süvölt az erdélyiek ellen, rágal­mazza a honi föld polgárait, és egekig magasztalja a császári segélyt, hogy hizelgése miatt az idegeneknek tes­sék, pedig ez állhatatlanabb, mint a téli jég. 27—30. Súlyos hibául rójja föl Balásfi 1) hogy Alvinczi a törökök tulajdona gyanánt említette fel Lippát s kérdi, mily alapon tulajdona az inkább a töröknek, mint a magyarnak? Felelet: A had jogánál fogva, mert a bű­nöket bosszuló Isten azt épen ugy kezébe adta a töröknek, mint Izráelt egykor a Svrusoknak. Kérdi viszont Alvinczi: Bosznia miért inkább a töröké, mint püspökéé? Kétség­kívül azért, mert a kié a cím, azé a borjú. 2) Fáj neki. hogy hosszasan nem beszélte el Alvinczi, miszerint Lippa Báthori Zsigmond idejében a töröknek volt átengedve. Nem volt feladata, kutassa a történelem évkönyveit. 3) Krokodilkönyeket sír Balásfi Báthori Gábor fejedelem fölött, ki egy kálvinista pap (?) s egy kapitány árulása folytán esett el stb. Bizonnyal kárhoztatandó ez eset és felséggyilkosok forgatták azt a kardot, mely elejtette; de annak markolatát régtől fogva mások tartották, a miben ti kálvinistafalók -—- mondja Balásfinak — nem kevésbbé voltatok részesek! 30. Homonnai György halála után kedvezőbben szóljunk ? Bárcsak a jezsuita cselfogások által megbolon­dítva sohase szerzett volna nevére örök mocskot! ... De a budai basa meghalt-e? ... A meg nem halt levelek nem örök bizonyságai-e ama gonosz tettnek? 31. A Castigator ama célja ellen, hogy csűrés­csavarással másfelé vonja az olvasó figyelmét, kijelenti Alvinczi, hogy neki semmiféle egyezkedése nem szakadt meg Ferdinánd császárral. Működött ama gonosz szándék ellen, hogy a r. pápa hatalma felülmúlja a császárit. Idézi ezen saját szavait: »De ezeket megengedve, kérdezzétek meg magatokat, kik az uralom vágva által egyedül adtok

Next

/
Oldalképek
Tartalom