Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

alkalmat anyagi romlásra. Ki adott alkalmat a császárnak a hitszegésre? A császár tanácsadója. Tehát ne a császárra fogja a bűnt, hanem a tanácsadójára . . . 32. A gyűlölettől lángoló Atticus elkezdi az ellenség triumphusát megénekelni . . . Gáncsolja a Machiavellizatio kifejezéseit. Nevezetesen gúnyolódik Alvinczi eme kifejezése fölött: Nonne sapienti re ita tlagitante licet cretizare cretensibus ? . . . A kálvinistákat ciliciai dölvffel elnevezi aequivocansonak ... És vájjon miért gáncsolandó a Machiavellizatio »re ita, tlagitante* kifejezése? Vájjon Dávid nem »re ita tlagitante« cretizált Ákis királvlyal ? Vájjon az egyiptomi bábák nem a szükségtől kényszeríttetve szedték rá a Farahót, az izraeliták az egyiptomiakat ? Nem cretizált-e Mikál Saullal ? . . . Egy szóval: más dolog a kereszténység esküdte ellenségével szemben óvatosan eljárni, más — ámbár csellel — azt legyőzni. Azt egy okos ember sem roszszallotta soha. ezt, mint jezsuita füstöt, semmibe se veszi. 33. Az »instructio« eme kitételét: »szövetséget kötöttél a törökkel, tehát Németország kapuját kinyitottad« igy magyarázza Palásti: »Szövetséget kötni a törökkel annyi, mint a törököt Magyar és Csehországba behívni.« Hamis magyarázat! A mieink szövetséget kötöttek a törökkel igenis azért: hogy annak hadait távoltartsák, nehogy az a Balásfiék vagy a mások kérésire idehozza. A Machiavellizatio mondása tehát erősen áll: mert míg Görög, Magyar és Erdélyországok szövetsége fennállott sértetlenül, addig azokból a török ki volt zárva; de a mint a szövetség köztük felbomlott: azonnal szabad jarasa lett. . . 34. Miután nem tud egyebet csinálni — mondja Alvinczi — tüzet okádik s a császár haragjával fenyegetőzik s azt bosszúállásra ingerli . . . Miért nem törülitek le a szenet homlokotokról — mondja neki — melylyel meg vagytok bélyegezve? A Machiavellizatio azt mondá, hogy a ti tanácsotok volt, hogy a jók kizárassanak a királyi tanácsból, az erőteljesek enervaltassanak, a hatalmasok erővel is leszoríttassanak a közpályáról.« Mit szóltok ehez? Az osztrákház hatalmában bizva, mennyit boszszantottak. Jó szerencse, hogy a szikra, melyet ti gyújtottatok. lángra nem kaphatott, hogy életemet is elveszítse ... De hát Hámán függhet még a kereszten, melyet Mardocheus számára készített. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** Jókai Mór. Ötvenéves irói jubileumára irta Névy László, kiadja a Petőfi-társaság, nyomatta az Athenaeum a költő arcképével. 1894, 48 lap, ára 25 kr. — Csinos kiállítású, tartalmas alkalmi munka. Jókai élettörténete vonzólag van elbeszélve, politikai és irodalmi működése kritikailag van benne méltatva. A toll nagymesterének alakja egész nagyságában domborodik ki a miiben. Életét szépen illeszti be szerző a közélet nagy eseményeibe, melyekben a negyvenes évektől napjainkig Jókai előkelő szerepet játszott. Az irodalomtörténeti részek több érdekes s a nagy közönség előtt mindenesetre uj adatot tárnak fel. Jókai egyénisége, emberi, irói és politikai jelleme, regényeinek felvillanvzó hatása találólag vannak jellemezve. Az alkalmi iratok színvonalán magasan felülemelkedő, maradandó becsű füzet ára 25 kr., megrendelhető az Athenaeumná! Budapesten (Ferenciektere 7. sz.). * A mi otthonunk könyvesháza. Ezen a cimen a Pozsonyban megjelenő »A mi otthonunk« téli olvasmányokat indított meg ev. prot. népünk számára. A karácsonyi ünnepek alkalmából jelent meg ebből a korszerű vállalatból a 2-ik és 3-ik szám »A vágsellyei iskolamester cím alatt. Építő hatású történeti kép a magyar prot. egyház első rendszeres üldöztetésének korából. Stromp László, a mi otthonunk társszerkesztője irta, a ki ebben a genre-ben »Somogyi Péter fogsága« cimü iratával már sikeresen próbálkozott. A végsellyei iskolamesternek, ennek a derék, törhetlen evang. hitvallónak tanulságos történetét lelki gyönyörűséggel és épüléssel lehet olvasni. Tárgya is, kidolgozása is alkalmas a hit építésére és ébresztésére. A 67 lapra terjedő, szines borítékba fűzött csinos füzet ára 10 kr. Megrendelések »A mi otthonunk« kiadóhivatalába Pozsonyba (Temető-u. 4. sz.) intézendők. Melegen ajánljuk a vallásos iratok barátjainak és terjesztőinek pártoló figyelmébe. ** A vallás, mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Ezen a czímen dr. Horváth Ödöntől, az eperjesi jogakadémia dékánjától, a jogi irodalom e termékeny művelőjétől egy újabb kötet jelent meg, mely érdekes és időszerű tanulmányt foglal magában a magyar államjognak egyik legfontosabb, legszövevényesebb fejezetéből. A 124 lapra terjedő füzethez ismertetés van csatolva, melv következőleg mutatja be a munkát: Az alapjogok és a politikai jogok fogalmának kifejtése mellett behatóan tárgyalja szerző azokat a feltételeket, a melyekhez a politikai jogok gyakorlása kötve lenni szokott s melyeket ő elő-, alap- és járulékos feltételekre oszt fel. Az alapfeltételek között különös figyelmet szentel a vallásnak s nagy fáradtsággal gyűjtvén össze az idevonatkozó államjogi adatokat. Világos áttekintésben mutatja be azokat a jogszabályainkat, melyek ezt az alapfeltételt részint általában, részint pedig a politikai jogok egyes ágainál — a törvényhozó és a végrehajtó hatalomba való befolyásnál — szabták elő. Majd a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslat 2. §-ának igazolásául, felsorolja azokat az okokat, melyek szükségessé teszik azt, hogy ez az alapfeltétel eltörültessék, s ezt a lelkiismereti szabadság és a jogállam egyik elengedhetetlen követelménye gyanánt tünteti fel. Ez alapfeltétel egyik konzekvenciájaként emeli ki azt. hogy a hivatali állások elfoglalásánál, illetőleg a közjelentőségű functiók teljesítésénél a vallási vonatkozású eskü helyett fogadalomnak a letétele is elég legyen minden olyan esetben, a hol az ilyen eskü a letevő vallásos meggyőződésével meg nem egyezik és e tekintetben a vallás szabad gyakorlásáról benyújtót törvényjavaslat 2-ik §-ához pótlást ajánl. Különös érdeket kölcsönöz a munkának az, hogy szerző teljes figyelmére méltatta újabb alkotmánytörténetünket s az országgyűlési irományokban és naplókban idevonatkozó adatokat szorgalommal használta fel nemkülönben, hogy a külföldi államoknak s különösen a német birodalom államainak idevonatkozó