Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-10 / 19. szám

ben és Erdélyben, az előbbinél csak az egy Csanádban, az utóbbinál csak a négy székely megyében képeznek abszolút többséget a magyar ajkú néptanítók. Még tanulságosabb, ha a magyarul nem is beszélő tanítókat veszszük megyénként szemügyre. 15 vármegyében az összes tanítóknak több mint 10 százaléka egyáltalán nem is beszél magyarul és pedig Krassó-Szörény megyében 13'76 százalék, Szebenben 3093, Nagy-Küküllőben 25 00, Hunyadban 22"22, Mármarosban 22-00, Besztercze-Naszódban 20 29, Fogarasban 18'65, Alsó-Fehérben, Kis-Kükíillőben, Sárosban több mint 17, Szolnok-Dobokában, Trencsénben, Turóczban több mint 16, Temesben 1542, Árvában közel 13 százalék. TÁRCZ A. A római egyház vallási ereklyéi. Köztudomású dolog, hogy a római egyház reliquiáinak száma végtelen. A trieri varratlan köntös, melynek körülbelől ezelőtt két évvel történt kiállítását Korúm püspöknek köszönhetjük, s az argenteuilli, melynek f. évi május 14-től június 10-ig való kiállítását a versaillesi püspök csak a napokban tudatá körlevelével, akkor fognak igazi fenyőkben tündökölni, ha azon reliquiák között tüntetjük őket fel, melyeket a római egyház oly féltékenyen őriz. Trede-nek nem rég megjelent munkája (Das Heidenthum in der römischen Kirche) eléggé bizonyítja, hogy mily számos reliquiákkal birtak a görög és római antik templomok; csak az a különös, hogy 300 esztendő óta oly siri csend uralkodik! A majd idők múlva felfedezendő reliquiák valahol a föld alatt, vagy ki tudja hol várakoznak csendesen felfedeztetésökre, mint a San-Jago de Compostellában a lefejezett Jakabnak teste a 9-ik században fedeztetvén fel, vagy mint a golgothai keresztek, melyeket Macarius püspök 326 körül ásatott ki Jeruzsálemben, Konstantin anyja, Helena számára. A pogányság kiveszése alkalmával bámulatos tömege került napfényre a reliquiáknak, bár Eüséb, Konstantin kortársa és történetirója, csak Jézus sírjának feltalálásáról, s az öt keresztszegről teszen említést. Dehogy a reliquiák áttekintését a varratlan köntössel kezdjük, 1627-ben, Trierben, a nagyhercegi kápolnában feltaláltatott a második varratian köntös egy része; erre még ugyanazon évben heves vita fejlődött ki a főkáptalan és a püspök közölt, előbbi a köntös valódiságát bizonyítván. Kóma is így nyilatkozott, míg a köntös történetirója, dr. Marx így ír: »Az ügy eldöntetett. Egy a tényállás megvizsgálása céljából kiküldött bizottság a köntöst valódiatlannak nyilvánítá, mely ítéletet 1631-ben Róma is megerősíté* ! így születnek meg a reliquiák történetei, Az a második köntös, melynek egy darabja Trierben volt, époly valódi tehát, mint a másik, mely ugyancsak egyházilag kanonizáltatott. De mikép ismerhette el a pápa a két köntös valódiságát, kérdezzük mi, a XIX. század naiv emberei ? Ezekkel az aggodalmakkal a pápák nem igen törődtek, hiszen megszámlálhatatlan egész és darab köntös volt forgalomban! A köntösök között legrégebbi a galátiai, mely már Toursi Gergely krónikájában, a VI. század végén említtetik. Ezzel egyidejűleg kerül napfényre egy másik köntös is Safed-ben, mely később Jeruzsálembe került. Századokon keresztül említik a kronikások, s hogy valódi csudatettei bizonyították. Egy sokkal veszedelmesebb konkurrense akadt azonban a trieri köntösnek az argentemlli-ben, 1156 körül, tehát a trierivel egyidejűleg, s bár a hugonották 1567-ben valószínűleg megégették, mert hiszen az 1789-iki forradalom Argenteuill fölött is elzajlott, mégis a versaillesi érsek által az aranyozott ládácskával együtt valódinak nyilváníttatott Ez az, mely most közszemlére s imádásra lesz kitéve. A római laterán reliquiái között is akad egy köntös. Konstantintól való — mondja egy történetíró — azon időből, midőn ez a lateráni templomot építteté, s egyéb reliquiákkal együtt a Titus által hozott szövetségládába tétetett. E köntös már a XII. században említtetik s a XII. és XIII. század összes reliquia-kimutatásaiban feltalálható. Majd Waldemár brémai érsek is hoz egy köntöst a lokhumi kolostorba, melynek további sorsáról azonban, mitsem tudunk. 899-ben, Spanyolországban is feltűnik egy köntös, s egy ismét Ouiedóban, mely valószínűleg 800-ban is ott volt már. Több pápa által valódinak tartatott. Angolországban is akadnak darabok a köntösből. — 1114-ben Richárd kardinális, pápai nuncius a mainczi s a jakabhegyi kolostornak ajándékozott reliquiákat, köztök az Úr varratlan köntösét is. Egy része a varratlan köntösnek már a XI. században a Gent melletti szent Péterről nevezett benediktinus zárdában van, egy másik rész Belgium Flines nevű városában. Mabillon szerint a franciaországi Corbie benedekrendi kolostorban is van egy része a köntösnek, a mely kolostor két protokollumából (1270 és 1286) még a következő reliquiákat sorolja fel: Krisztus vére, haja, de umbilico, praeputio, ruhái, s minden mi Krisztustól e földön feltalálható, lournusban a benedekrendi kolostor krónikája azt mondja, hogy 875 körül Geils ajándékozása útján a kolostor mindazon ruhák birtokába jutott, melyeket Jézus születésétől kezdve viselt. A köntös szegélye, melyet az evangélium szerint a vérfolyásos nő érintett még a mult században a kölni Szent Barbara karthausi zárdában volt és sok nőn segített. Majd meg Bonifacius Baltazar jogász, később püspök arról tudósít, hogy a köntös az Ő idejében Frankfurtban Őriztetett. Köntös darabok találhatók még a toskánai Monté del'Avernia-i Ferencz-rendieknél, továbbá Mantuában és Mallorkában, utóbbi a köntös azon részét hirja, mely a laterániból hiányzik. A konstantinápolyi Sofia templomban levő köntös a város elfoglalása alkalmával a törökök által a kaukázusi Grúziába vitetett. Ugyaninnen került egy köntös Moszkvába, melyet a perzsák raboltak el, de hogy a moszkvai köntös ama konstantinápolyi-e, vagy egy Ősrégi gruziai reliquia, mely egy monda szerint már Miriám király idejében (265—318) Machethában, Grúzia előbbi fővárosában őriztetett, ezt természetesen sem Sybel-Gildemeister, sem más bebizonyítani nem képes. Más tradíció szerint a köntös a Sofiával együtt a törökök kezébe került, s ez inkább megfelel a valóságnak. Vannak, kik a Sybel-Gildemeister-féle irat ezen részét meg akarták támadni, azon megjegyzéssel, hogy hiszen nincs 20 egész varratlan köntös, mint a hogy ő mondja; de mivel az említett irat nem vindicálja magának a tökéletes hitelességet, s csak 20 helyet említ, hol a köntös darabjai vannak, bátran feltehető, hogy száz meg száz hely van még, mely hasonló köntösökkel dicsekszik, mindenik a magáé számára követelvén az eredetiség jogát; persze a jó urak mit sem akarnak hallani azon középkori nézetről, melyet a trieri tradíció is bizonyít, hogy Jézusnak csak egy köntöse volt, mely vele együtt nőtt. Igen hihetetlenül hangzik