Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-10 / 19. szám

ez elöltök, s inkább több ruhát diktálnak Jézusra, csakhogy a sok köntösnek hitelt szerezzenek. De egészítsük ki azt a gazdag muzeumot, melyet a római egyház bír a keresztyén régiségekből. A varratlan köntös mellett meg van azon biborpalást, melybe öltöztették Jézust a katonák, a lateráni templomban őrzik, míg darabjai München-Goldbachbsin, Achenben. s a franciaországi Long-pont-ban, s még sok helyen. A nádvessző darabjai, melyet a katonák gúnyból adtak Jézus kezébe, Achenben vannak, míg a párisi Notre Dame a töviskoronával dicsekszik. Ennek darabjai a római Szt-Sebestyén templomban s a nápolyi dómban. Az oszlop melyhez korbácsoltatásakor kötve volt, s a korbács Burtscheidb&n, a kötél darabja Achenben. A többi kínzó-eszközök sem vesztek el! A római »Szent-Jeruzsálem® templomban levő Heléna kápolnában egy több láb magas domb van a golgothai földből alkotva. Oly szentnek tartják, hogy évenként csak egyszer, március 20-án a kápolna felszentelési évfordulóján, mehetnek l e a nők, s e kápolnában levő oltáron csakis a pápa, s a »Sant-Croce«-i kardinál misézhetnek. Itt vannak a kínzó-eszközök is. Bár ez nem zárja ki, hogy másutt is ne mutogathassák őket. Achenben van azon lándzsa, melyet a katona Krisztus oldalába bocsátott. Tudvalevőleg a keresztesek által találtatott fel Antiochia ostroma alkalmával, innen került először Nürnbergbe. VI. Innocenc pápa 1354-ben kiadott bullájában megerősíti. Majd 1496-ban Szent-Lajos Párisba viszi, honnan Bayazend szultán, hogy testvérét a római fogságból kiszabadítsa, Rómába küldi; ma ez a Bayazed lándzsa a Szt-Péter templomában levő VIII. Innocenc pápa köszoborának kezében van. A márványlépcső, melyen Jézus Pilátus előtt állott, a Lateránban őriztetik, míg a Veronika kendője a Krisztus képével a Szt-Péter templomban. Első csodája Rómába hozatala után Tiberius császár megyógyítása volt. A szivacs darabjai, melylyel Jézust itatták, Long-pontban, Finesben, Achenben, München Goldbacbban, logice azon helyeken van, hol a dárda darabjai, mert hiszen arra volt feltűzve! A kereszt részeinek száma végtelen. Természetesen mindenik a magáét tartja valódinak, melyet azzal akartak bizonyítgatni, hogy a kereszt azt szétforgácsoltatás dacára, mindig egész maradt. Rómában, Santa-Croce-ban több darabja van a bűnbánó lator keresztjének. Egy egész rakás kereszttöredék van Achenben Burtscheidban ; tekintélyes darabok Maastrichtban. M.-Goldbachban stb. A keresztfeliratot a római Santa-Cruce bírja, ugyanitt találtatván fel 1492. február 1-én VIII. Innocencius alatt. A héber sorok olvashatatlanok, a római és görög szövegű feliratok héber szokás szerint jobbról balra olvasandók; csak az a baj, hogy a feltaláló oly bölcs archeolog, és nyelvész volt, hogy a héber Írásmódot túlságba vivén, még az egyes hetüket is fordítva festette 1 De-Waal e hibát takargatni akarván azt mondja, hogy az a római katona, ki a héber felirat készítésével volt megbízva, okozta e zavart benne. De bármint legyen is a dolog, 1496. julius 29-én a pápa, VI. Sándor canonizálta. Térjünk a keresztszegekre. 1587-ben Bugatus Gáspárnak az a gondolata támadt, hogy a monzai lombard korona vaskarikájában egy keresztszeg van. Nosza, a mint ez a nézet mind általánosabbá lett, sietett a pápa a szeget valódinak nyilvánítani (1717. ápril 7-én). Fontanini számítása szerint, ki hogy úgy szóljunk, a reliquia vizsgáló és hitelesítő-bizottság tagja volt, a monzai szeg már a huszonötödik. A tudós Muratori, s a későbbi XIV. Benedek hiába mutattak rá ezen reliquiák kétes eredetére. Egy van belőlük a párisi »Notre-Dame«-ban, egy-egy Achenben, Trierben, Bambergben s a nápolyi »St-Patricia«-ban, mely utóbbi, azelőtt minden Nagy-Pénteken vért izzadott! A Jézus vérénél — mert ilyen is van — különbség tétetik az eredeti, s azon vér között, mely csodálatos módon ostyák által izzadtatott. Régebbi dogmatikusok állítása szerint eredeti vér nincs e földön, míg a későbbiek, mint Suarez, Valenzia s a jezsuiták e nézetet elvetették, hivatkozva pápai tekintélyre! Tehát Jézus véréből van még e földön! így 1247-ben III. Plenrik a jeruzsálemi patriarchától kapott, ilyent egy bizonyítólevéllel együtt, Szent Lajosnak meg a templáriusok kedveskedtek vele. A brügge-i szent vér 1309-ig minden pénteken folyékonynyá vált. A lateráni templomban két üveg (!) vér és víz volt (valószínűleg van is), mely Krisztus keresztül döfött oldalából folyt ki. Hogy még megvannak azok a kockák, melyekkel a katonák sorsot vetettek Jézus köntösére, az nagyon természetes! Egy darab M.-Goldbachban van. Wilmowsky szerint I. János érsek a köntöst tartalmazó ládának a trieri főtemplom Miklós oltárából való kivétele alkalmával, a köntös mellett, egy csontkockát is talált. Wilmowszky szerint a kocka később tétetett oda a köntös ismérve gyanánt. Mi pedig azt hiszszük, hogy a kocka époly kevéssé reliquia, mint a köntös, s bizony a naiv középkori elmék előtt dokumentum lehetett volna ép az ellenkező nézetre! A »perizonium Domini«, s azon kendő, melylyel Krisztus arca a sírban le volt takarva, Achenben van, utóbbinak darabjait az Achen mellett levő Korneilymünsterben is mutogatják. Ugyanitt van a takarók egyike, melybe Nikodémus és arimathiai József Jézus testét takarták, felét azonban 876 ban Compiegnenek kellett átadnia. Az Úr sírjának földéből találunk Achenben, M.-Gladbachban, Santiago de Compostellában. Farkas Kálmán, (Vége köv.) s. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Bessenyei György. A Bihari Remete vagy a világ így megyen. Holmi. Előszó XXX11. 1. irta Széli Farkas. A mű 168 1. Debreczen, nyom. a város könynyomdájában. (Folytatás és vége.) Elhagyatva, kitaszítva, gyanúsítva mily elkeseredés vehetett erőt B. borongó lelkületén. Hozzájárulhatott még elhatározásának megérlelésére a szenvedély által sugallott, dac. Sebzefte lelkét a félreismertetés azok részéről, kiknek érdekében megmozdított minden követ. Nem tudott fölemelkedni ama magaslatra, a honnan mindezt békés nyugalommal hordozhatta volna el, inkább önkénytesen oda dobta magát áldozatul az akkori idő áramlatának. És volt örömhalleluja Bécsben és a papok táborában. Pedig ez az örömhalleluja hiában zengett föl, mert Bessenyei nem lehetett eszköz a papság kezében. Ez a számítás dugába dőlt. Lelkében elfásulva vonult a rideg magányba s ott írta meg a »Bihari Remetét«, melyet most Széli Farkas adott a nagy nyilvánosság elé. Hü tüköré ez a munka az ő bús kedélyvilágának, de egyúttal fenkölt gondolkozásmódjának is, egyszersmind kétségbevonhat.lan pecsétje annak is, hogy ő elhagyott egyháza tanaival nem szakított, sőt bűnbánó gyermek módjára ahhoz híven s azután talán még erősebben ragaszkodott. Élete egyhangúságának egyetlen földerítője László testvérének leánya Anna volt. E no, a mint Széli Farkas egy másik művé-