Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-03 / 18. szám

Gábor a tárgy rögtöni fölvétele mellett nyilatkoznak. Tárgyalás alá is vették azonnal az izenetet és a hozzácsatolt törvényjavaslatot. A nagyterjedelmű és igazán alapos izenetről itt csak annyit említünk meg, hogy az a rcverzális, az átmenet a vegyes házasságokból származó válóperek és a horvátországi vallási viszonyok kérdéseivel foglalkozik. Az izenet tüzetes tárgyalása az aug. 10-iki országos ülésen vette kezdetét. Ez egész napot a föntebbi négy kérdés közül a reverzálisé foglalta le. A vita hevét tanúsítja az, hogy csak ez egy kérdésnek tárgyalása szerzőnk sűrű nyomású művében 46 lapot tölt be. A szorongatott papság legjobb katonáit vitte tűzbe. El kell ismernünk: érveléseikben sok az ügyesség, jezsuitái leleménynyel és körmönfont okoskodással párosítva, előadásukban nem kevés tudomány szemfényvesztő dialectióval élezve. De annál emelőbb a roppant sok ismeret mellett az .a föltétlen szabadelvűség; a mely a követek beszédeit átlengette, a meggyőződésnek az a magával ragadó ereje, a mely ellenállhatatlanul vonz. Minden szavuk elárulta, minden érvök igazolta, hogy az igazság, a szabadság zászlói alatt harcolnak. Nemcsak érveiket lehetetlen részleteznünk, sőt neveiket is mellőzhetjük: azon idők legjobbjai voltak. A vita a körül forgott: vájjon a térítvények csak a jövöre-e, vagy a múltra visszabatőlag is eltörültessenek? A papság a kir. leirat értelmében a térítvénveknek jövőre való eltörlésébe megnyugodni látszott, de a mult zsákmányát körömszakadtáig védte. Hasztalan: az ige, az eszme, ha eljött teljessége, le nem küzdhető. Az elnökségre akként mondta ki a többség véleményét, hogy a reverzálisok nemcsak a jövőre, hanem a múltra nézve is eltörültessenek? Aug. 11-én az izenet 2-ik: az egyik vallásról a másikra való átmenet kérdésé szintén egy egész napot, a tegnapinál még hosszabb és sokkal izgalmasabb vitában foglalt le. Gondolható, hogy a klérus most is egész hadvonalával állott ki a síkra. Támadásaik nemcsak erőszakosak, sophismáktól duzzadok, a törvény szavainak nyakát kitekerők. értelmét elferdítek, merész állításaik által kihívók, elkeserítők, hanem ismétléseiknél fogva időrablók, untatóak, többször leckéztetők is voltak. Merev tagadásukból, okoskodásuk egész mivoltából kirítt, hogy ódon érvelésük nem a fennen hangoztatott vallás, hanem hatalmuk és anyagi érdekeik görcsös védelme. A káptalani követek emez erőszakossága, merev tagadása viszont a követeket is erős beszédekre ragadta. E tekintetben legerősebb, legérdekesebb Ilarsányi Pál, a bakabányai követ felszólalása volt. a mely aztán az elnöklő személynőknek, bár eléggé mérsékelt rendreutasítását is maga után vonta. Ez elnöki eljárás aztán csaknem új mederbe terelte a tanácskozást. Tisztázták az elnök rendreutasítási jogkörét, határát. E vitában ismét a követek legkiválóbbjai vettek részt. De a midőn a követek többsége Harsányit bátor őszinteséggel védelmekbe vették, s a midőn az elnök eljárására határozottan ugyan, de pártatlanságát méltányló tisztelettel tették meg észrevételeiket: erősebb kifakadásaikban annál határozottabban ostorozták a papság magatartását. Nem kétkedtek szemökre hányni, hogy nekik a törvényhozásban voltakép helyök sincs, tisztök volna a haza üdvét, a polgárok békéjét támogatni, a vallásosság és erkölcsiség igéit hirdetni, a helyett az országgyűlésen nem a közjónak, hanem hatalmuknak érdekeit szolgálják ellenségei a lelkiismeret szabadságának, konok ellenzői a felvilágosodásnak, hazánk elmaradott voltának ők egyik legfőbb okozói, mint a kik már három országgyűlésen útját állják különösen a vallási viszonyok rendezésének, hosszú beszédekkel az időt pocsékolván, gátat vetnek a legüdvösebb reformoknak, igazolhatatlan álláspontjukkal s konokságukkal a vallási közönyt s vallástalanságot előmozdítják, noha szájukban a vallás igéit hordozzák stb. De a vita ez utóbbi részének hullámai elvégre szépen lesimulnak s az ülés végén az elnök kijelentette, hogy a Rendek az izenetnek az átmenetre vonatkozó része mellett megmaradnak. Aug. 12-én az eddigi szenvedélyes vita heve lecsendesedett. E nap tárgyá volt a felirat 3-ik, t. i. a vegyes házasságokból eredő válóperek kérdése. A vitát az elnök bőven részletező beszéde nyitja meg, a melyben azt ajánlja, hogy a feliratkivánta módozat ellenében maradjon az eddigi gyakorlat. Feltűnő, hogy a követek közül, nyilván az előző napok szenvedélyeskedéseinek hatása alatt, senki sem szólt a kérdéshez. A káptalanok követei természetesen ellenezték, de az ő beszédeik is jóval tárgyiasabbak voltak, mint az előző napokon. Az aránylag rövid vita eredményképen az elnök kimondotta, hogy a Rendek az izenet eredeti szerkezete mellett megmaradnak. Következett a 4-ik kérdés, mely az 1790/1. XXVI. t.-cikk 14. §-a eltörlését és a prot. vallásnak Horvátországban is szabad gyakorlását tárgyazza. E kérdéshez már ugyancsak sokan szólottak, de a tárgyalás nyugodtan folyt és az izenet eme része is, a hozzá mellékelt javaslattal együtt változatlan tartalmában elfogadtatott. Szerzőnk művének II kötetében a vallással kapcsolatos ügyek tárgyalásának még egy nagy napja van, az aug. 14-iki országos ülésben történt az egyházi áldásnak a vegyes házasságoktól való megtagadása tárgyában a Főrendekhez intézendő izenet és felirati javaslat tárgyalása. Ez a felirati javaslat szép nyelven, nagy tudománynyal és nyomós okoskodással fejti a kath. főpapság elkövette sérelmek sorozatát, kiterjesztve a sérelmekben való részességet férfias, bátor, de tiszteletteljes szavakban a kormányra is és határozott beszédben kér az uralkodótól erélyes orvoslást. A felolvasás után az elnök higgadt és nyugodt szavakban kifejtvén a tárgyra vonatkozó nézetét, azt ajánlja, hogy mivel vallási ügyekben Ő felségétől közelebb leirat várható, annak megérkeztéig a Rendek az ügyet hagyják függőben. Hasztalan, az elnök szavai nem bírhatták rá őket, hogy szándékuktól elálljanak. Erre nagyon hosszú vita indul meg. Mondanunk sem kell, hogy a papság és néhány hasonérzületű katonája, bár több tapintatta], de az előző gyűlések modorában, erősen harcolnak a felirati javaslat ellen s védik hévvel a papság jogát az egyházi áldás megtagadása körül. De viszont a szabadelvű követek többsége gazdag ismeretről tanúskodó, erős meggyőződéstől és föltétlen szabadelvüségtől áthatott, tartalmilag hatalmas, formailag is gyönyörű beszédeikben ostromolják a papság és fegyvertársaik ódon álláspontját. Elég legyen itt Radvánszky Antal zólyomi követ, majdnem 9 sűrű levélnyi classicus érdemű beszédjére utalnunk. Valódi gyönyör olvasása 1 Nemkülönben a mély meggyőződés, a rendületlen szabadelvűség lelke hatja át Horhy Mihály fiumei követ beszédét, midőn a pápának, a gyarló embernek csalhatatlansági irányát ostorozza. Lássunk csak pár sort: »Minden vallás egyik főalapja az alázatosság és az ember, a mindenségben kevesebb egy eseppnél az Oczeanban, a ki semmiségét nem érzi, és ezen érzetben alázattal le nem borul a mindenható, az örökkévaló, a megfoghatatlan előtt, a ki őt teremté, őt és a mindenséget, az Oczeánt és ebben a csöppet, annak nincs religiója, vagy ha van — hamis! Egy ember az istenségnek helyettese! Hogyan? Hát az Isten tán egy király volna, kinek egy ember vice-kiralya lehet? Emberi hatalom a hízelkedéstől elvakítva, eltántorítva, vétkes önhittségében magát mindenhatónak tart-