Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-03 / 18. szám

hatja ugyan, midőn ezen nyomorult mindenhatóság még csak egy harmatcseppet sem tud teremteni, egy szalmaszálat sem a földből kicsalni, egy bogarat sem életbe hozni, de a mindentudás ábrándjáig egy halandó sem, még csak forró lázban sem tévelyeghet. Mindentudó ő, a kit minden perc meghazudtolhat, pedig a ki csalhatatlan, szükségkép mindentudónak is kell lenni*. Hátha tudta volna a derék Horhy, hogy egy pár évtized és a XIX. század második felében valóban dogmává emelik a pápai csalhatatlanságot! De tovább. Alig gondolhatunk a tárgygyal kapcsolatos oly eszmét, a melyet alaposan meg nem vitatnak, sőt oly eszméket is megpendítenek, a melyek nálunk korukat is megelőzik. Fölmerül a polgári házasság, a papi javak securalisatiójának gondolata stb. Igen érdekes még a következő eset. Semsey Albert sárosmegyei követ beszédét az országgyűlési ifjúság pisszegéssel fogadja, az elnök nem hagyhatja szó nélkül, meginti őket állása tudatának méltóságából származó komolysággal, de patriarchalis atyai jóindulattal. Végre a bizalmas te megszólításhoz folyamodva így szól: »Édes fiaim! legalább engemet, ki oly szeretettel viseltetem irántatok, hallgassatok meg s ne okozzatok nekem annyi bajt és a hazának gyalázatot, különösen a külföld előtt is, mely ilyes illetlenségekért, nemzetünket megszokta róni, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy nemzetünknek is vannak ellenei. Édeseim! azért vagytok itt, hogy tanuljatok s hallgassatok, hisz ti fogjátok jövőben elfoglalni ezen helyeket. Ha ezt még egyszer tapasztalom, felvigyázókat fogok rendelni, hogy megtudhassam, kik azok, kik a rendet megzavarják«. A vita ereeménye itt is az lön, hogy az elnök az izenet és felírási javaslat elfogadását kimondván, azok az aug. 23-iki országos ülésből a Főrendekhez a szokott módon áttétettek. Ezzel befejeztük, érezzük, bántóan hosszúra nyúlt ismertetésünket. A munkának csak e két kötete egy nagy virágos és gyümölcsös kert, benne annyi a gyönyörködtető és élvezetes, nem csuda, ha a mértékben tévedve, itt ez, ott az kötött le. Tükör e mű, az 1840-es évek embereinek, a kor fenkölt gondolkodásának, szeplőtlen szabadelvűségének, önzetlen hazaszeretetének tüköré. Másfelől ha tudjuk, hogy e hat kötetes nagy munka egy már előhaladt korú és sajátlag nem az irodalom terén foglalkozó ember 9 éves fáradalmának gyümölcse, hogy anyagi haszonra nem számítva, azt saját költségén szolgáltatja hazai történetírásunknak: lehetetlen teljes elismeréssel nem adóznunk szerzőnk nemes áldozatkészségének. Futó Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Bessenyei György. A Bihari Remete vagy a világ így megyei). Holmi. Előszó XXXII. 1. irta Széli Farkas. A mű J68 1. Debreczen, nyom. a város könynyomdájában. Gyakori példák igazolják, hogy az úgynevezett közvélemény téves úton halad. A külső után ítélve vádol olyanokat, kiket, ha bepillanthatna a titkos rugókra, bizonynyal fölmentene vagy legalább jóval enyhébb büntetéssel sújtana. Néha aztán évtizedek múlnak el, míg egy-egy lelkiismeretes történetbuvár fölkutatván a titkos rejteket, kimutatván a biztos adatot: azt, a ki még halottaiban is magán hordá a megbélyegeztetés szomorú jellegét, a maga igazi alakjában terjeszti a közönség ítélőszéke elé. Nincsen magyar ember, a ki Bessenyei Györgynek a magyar irodalom újjáteremtése körül szerzett nagy érdemeit el ne ismerné. De viszont nincs protestáns ember, a kinek homlokára felhő ne borulna, midőn Toldi Ferencznél ilyet olvasunk felőle: hogy katholikus hajlamai idegenítették el tőle gr. Beleznay Miklós főurat, holott maga Toldi is sejteti, miszerint Mária Terézia befolyásának engedett s így lett hitehagyottá Bessenyei, a ki a legbuzgóbb reformált család körében nevelkedett. Sőt a törtenelemben egy ideig úgy szerepelt, mint a reformátusok titkos ágense, a kit azért a működéséért megfizettek. Sötét folt volt ez, valljuk meg, a nagy férfiú jellemén, s ez a sötét folt árnyékot vetett bizonyos tekintetben kétségbe vonhatatlan érdemeire is. És a kath. világ diadallal mutatott a »megtért«-re. Nézzétek! itt a példa Bessenyei életében! Ez a férfiú, ez az igazi lelkes magyar, ki nemzete iránti szeretettől lelkesülve rajongott: meggyőződött lelke mélyéből a felől, hogy csak akkor lehet boldog a magyar haza, ha az egyedül idvezítő vallás kebelébe térnek vissza az ő gyermekei. És oly fenkölt lelkű hazafi példája nem is maradhatott visszahatás nélkül. Nem lehet szándékunk, hogy Bessenyeinek ezen lépését mentegessük. Szerintünk nem jöhetett közbe semminemű olyan esemény, mely őt arra kényszeríthette volna, hogy meggyőződése ellenére hitet cseréljen. De azt már kötelesek vagyunk kimondani, hogy ezen lépését előmozdító indokok egészen másneműek, mint a minőknek azokat eddig a közvélemény tartotta. S ha Bessenyeinek ezen végzetes tette nem is menthető, tekintetbe véve sajátságos helyzetét, a viszonyok kényszerítő hatalmát: e nagy író ezen eljárása némileg igazolható, vagy legalább nem esik oly súlyos beszámítás alá. Az a munkája pedig, melyet áttérése után hozott létre, tényleg igazolja, hogy ő élete végső lehelletéig szabad gondolkozású fő, nemesen érző szív maradt, a kihez katholikus hajlamok korántsem férkőzhettek, sőt ugyancsak távol állottak. Tehát egvátalában nincs joga a kath. egyháznak úgy tekinteni Bessenyeit, mint tőlünk elhalászott tulajdonát; nincs joga reá úgy hivatkozni, mint követendő példányképre. Mert bár Bessenyei, mint említők is, a viszonyok kényszerítő árja által sodortatva, külsőleg a kath. egyház tagja lett is; bensőleg a reform, egyháztól, a mint azt saját vallomásaival bizonyítani fogjuk, nem szakadt el egyetlen percre sem. Az a 32 lapra terjedő elősző, melylvel Széli Farkas, a debreczeni kir. tábla tudós tanács-elnöke bevezeti a Bihari Remetét, adatokban gazdag irodalmi tanulmány. Állítását eddig nem ismert, okmányokkal igazolja. Egy század múlva áll elő annak védelmére, a kit kortársai s az utánok következő nemzedékek is félreértettek, kinek legjobb akaratában s ügybuzgóságában kételkedvén, minden áron megsemmisíteni törekedtek s céljokat el is érték, mert a szó teljes értelmében tragice fejezte be munkás életét. A Bihari Remete mint valami végrendelet szállott át a jövőre s az író élete sötét éjszakájának el nem halványuló csillaga marad. Mivel e nevezetes bölcsészi munka s az azt bevezető történelmi tanulmány közkézen nem forog : azt hiszszük nem végezünk fölösleges munkát, ha azf a szokottnál egy kissé részletesebben ismertetjük, a református egyház háláját fejezvén ki Széli Farkas iránt, ki nem riadt vissza a fontos adatok beszerzésétől, nem sajnálta az időt, hogy rendszeresen állítsa egybe azon okmányokat, melyek egészen más színben tüntetik föl Bessenyeit, mint a minőben eddig Jft ismertük. Bessenyei Györgyöt eddig általában úgy tekintették, mint a reformátorok titkos és fizetett ágensét. Széli Farkas ezt az eddigi téves nézetet az egyházkerületek levéltáraiból beszerzett hiteles okmányok alapján megdönti s kimu-