Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

lelkes predikálással, lehető értelmes íkatekizációimmal és könnyebben felfogható bibliamagyarázataimmal buzgó templombajárókká tettem híveimet, de egyéni vallásukat, szeretetben munkás hitöket még sem bírtam annyira erősíteni, a mint én óhajtottam. Az 1893. évi első adventi héten azonban megkezdtem s hetenként két-két alkalommal egész télen át a tavaszi munka megkezdéséig kitartókig folytattam az evangelizációt. Az első vallásos összejövetelen '25—30-an jelentek meg. később 45—50-en, utóbb mindig voltak annyian, a mennyien téli vasárnap délutáni istenitiszteleteken lenni szoktak. Az összejöveteleken részint bibliátismertető előadást tartottam, részint a belmisszió különböző ágait, áldásait ismertettem. És hogy hívóim nemcsak a hitben, hanem az áldozatkészségben is nevekedtek, tanúbizonysága az is, hogy míg a korábbi években karácsonykor, az Isten dicsőségére szokásos kegyadomány 7 — 8 írtból állott, addig az idei karácsonykor 36 forint 30 krajcárból, korábbi húsvétokon 4—5 forintot, az idein már 16 frt 20 krt adakoztak fellelkesült híveim. De még abban is megnyilatkozott az evangelizáció üdvös eredménye, hogy a gyülekezet javára célzó intézmények iránt jelentékenyen fejlődik a fogékonyság. Így a f. évi március 15 iki emlékbeszédemben mondott eme buzdító szavakra: »nekünk kedves híveim, például kell vennünk mívellebb testvéreinket, kik már olvasóköröket is szerveztek* stb., az nap este már felkeresett 5 jómódú és értelmes fiatal gazda a következő nyilatkozattal : Mi a prédikáció serkentésére már 20 an tettünk egymásnak kézadással Ígéretet, hogy ha a Tiszt, úr élünkre áll, azonnal állítsunk olvasókört. Én erre a Iegkészségesebben ajánlkoztam, és 10 nap alatt 50 legderekabb hívem beiratkozott az olvasókörbe 20—20 kr. előfizetéssel, s azóta már 8 olvasó órát tartottunk énekkel, rövid fohászszal, felolvasással, melyet ismét ének és ima fejez be. És — így záródik a tanulságos levél — midőn látom, hogy »vacl rácoknak« gúnyolt híveim körében szerény és jóindulatú működésemnek rövid idő alatt is ily szép eredménye van : szívem repes az örömtől stb. — Ehhez az érdekes levélhez, mely hála Istennek már nem áll egyedül a lelkipásztori tapasztalatok terén, mi csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy lelkes írója s a benne vázolt belmiszsziói munkának megindítója Ónody Zsigmond, komároinszentpéteri ev. ref. lelkipásztor, kinek szivünkből kívánjuk, hogy nemes pásztori buzgalmát s ennek szép anyagi és erkölcsi áldásait tartsa meg és gyümölcsöztesse sokáig a kegyelem istene! * A Tabitha jótékony nőegyesület Budapesten április 18-án tartotta a közgyűlését, melyben számos előkelő hölgy volt jelen. Ez a keresztyén szeretetet gyakorló egyesület egyike a legrégibb belmissiói intézményeknek hazánkban. Tagjai a téli hónapokban hetenként egy délután összegyűlnek s a szegények számára ruhákat foltoznak, szabnak s varrnak, s e mellett a gyűjtött pénzből az éhezőknek élelmi szereket osztanak ki. A bibliai Tabitha nevéről nevezett egyesület Tisza Kálmánná védnöksége alatt áll s tagjai nagy részt az ág. evang. egyházhoz tartoznak. A közgyűlésen az elnök megnyitó szavai után a titkár fölolvasta az évi jelentést, melyet az évkönyvben egész terjedelmében kiadnak. Az egyesület 3250 frtot vett be s 3092 frtot adott ki a mult évben. A vagyona most 25 ezer forint. Az egyesület lelkes hölgyei Kuthujné Kossuth, Lujza nevére, a ki a »Tabitha «-t Budapesten meghonosította, 100 koronás alapítványt tettek. Végül tiszteleti tagoknak választották meg Prónay ti őz a és Irma bárónőket és Görgey Istvánnét. * A vallásos iratok terjesztése érdekében nagyon praktikus módot választott és követ a gömöri ev. ref. lelkészi testület. E hó 9 én Simoniban tartott értekezletén minden lelkész kötelezőleg elhatározta, hogy a Magyar Prot. Irodalmi Társaság népies kiadványait a nép között egész buzgalommal terjeszteni fogja. S hogy e határozata egyik-másik lelkész kényelemszeretetén hajótörést ne szenvedjen, egyszersmind megbízta Seres József értekezleti és gyámintézeti pénztárnokot, hogy a gömöri egyházmegye minden egyes lelkészi hivatala részére rendeljen meg a népies kiadványokból annyi példányt, a mennyit a gyülekezet lélekszámához s más helyi viszonyokhoz képest elárúsíthatőnak tart. Az illető pénztárnok a gömöri tractus 40 gyülekezetébe immár meg is rendelte Hornyánszkvnál a szükséges példányokat, számszerűit minden népiratkából 570 példányt, melyeknek árát az egyes lelkészektől maga beszedi s a kiadóhoz beküldi. — A vallásos iratok terjesztésének ezt a gyakorlatias módját figyelmébe ajánljuk az egyházmegyék lelkészi köreinek és testületeinek. * A nem-állami tanárok nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház közoktatási bizottsága április 19-kén tartott ülésében letárgyalta és elfogadta. Lényeges módosítást nem tett a javaslaton. Sághy felszólalására mindössze azt vette fel a javaslatba, hogy »ha valamely tanerő új tanintézetbe lépésekor megtartotta az előbbeni tanintézetben élvezett magasabb fizetését, nyugdija e magasabb fizetés után számítható*. Bánó Józsefnek azt az óhajtását, hogy a nyugdíjintézetbe a theologiai akadémiák tanárai is felvétessenek, a bizottság gróf Csáky miniszter felszólalására mellőzte. A miniszter azt mondá, azért nem vehetők fél a theol. tanárok, mert a prot. egyház vezérfiai az ankéten ezt szintén ellenezték. — Tudtunkkal a dolog nem egészen így áll. A hivatkozott ankéten c.-jupán csak Tisza Kálmán nyilatkozott a theologiai tanárok felvétele ellen, a többi meghívott férfiak és az egész egyházi sajtó, meg az egyházkerületek (a dunamelléki az 1893 évi őszi közgyűlésen) a theol. tanárok bevételét határozottan kívánták s kívánják. * Pályázati jelentés. A tiszántúli ref. gimnáziumok használatára »Bibliaismertetés* című tankönyvre hirdettem pályázatot, melyre »0ra et labora* jelmondat alatt, csak egy munka érkezettbe. E müvet a bírálók egyike, Drabanth Gusztáv m-szigethi főgim. vallástanár elfogadhatónak véleményezé, mint a melyek felosztása, tartalma apályázat feltételeinek teljesen megfelel; továbbá irálya, kidolgozása az osztály értelmi fejlettségével kellő arányban áll. Ellenben a másik két bírálónak, t. \. dr Erdős József és Elek Lajos debreezeni főiskolai tanároknak felőle az a véleményök. hogy habár az a kivánt felosztás keretében mozog, irálya közönséges, érthető, eléggé folyékony, de mert az ismertetés