Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

méhen a földhitelintézet megkeresésével elnök és előadó bízattak meg. A bizottság ugyan nem hallgatta el aggodalmait arra nézve, hogy a földhitelintézet kezelése sokba kerül, a mennyiben rendes uzusa szerint a földhitelintézet, esetleg azt fogja kikötni, hogy a gyámintézet pénzei az ő 3 V2

vagy 4 % ot kamatozó zálogleveleibe íektettessenek. De ha kebli intézőpénztár kezelné a gyámintézet vagyonát, akkor 5%-°s

kamatozású magyar állampapírok volnának veendők, s így 1 vagy IV2V0 líam

a

t különbség állana elő, mely különbség a földhitelintézet kezelését felette megdrágítaná, illetőleg a gyámintézet fejlődését nagyon megnehezítené. A 33. §. első mondatába, mely így hangzik: A gyámintézet vagyona magyar állampapírokba, vagy záloglevelekbe fektetve stb. a záloglevelekbe sző után beszúratott: közalapi tökesegélyekbe kifejezés. A 34. és 35. §-ok változatlanul, a 36. §. az első mondatában előforduló: s a 21. §. b) pontja értelmében beszolgáltatandó időközi papírjavadalmak — részletezés kihagyásával fogadtatott el. A IV. fejezet címe változtatás nélkül maradt. A 37. §. megtoldatott egy egészen méltányos rendelkezéssel, mely a 60 évet meghaladott korú lelkészeknek szabad tetszésére bizza az országos gyámintézetbe való belépést, ha már valamely egyházmegyei olyan gyámintézetnek tagjai, mely osztalékot fizet. Az Átmeneti intézkedések többi §-ai ismert szövegezésökben, változatlanul fogadtattak el, melyek letárgyalása után a bizottság befejezte tanácskozásait. Arany Gusztáv. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. Dupánloup-i, Orleans tudós püspökét s az ultramontán sajtót legközelebb igen kínos zavarba hozta Beyschlag tanár egyik megjegyzése, mely Korúm trieri püspökhöz irott nyílt levele szerint nem kevesebbet foglal magában, mint annyit, hogy a vatikáni zsinati atyák egyik tudós feje a Rómában székelő német prot. követségi lelkész! ől kért volna kölcsön egy bibliát. Beyschlag a kapóra jött megjegyzést a római prot. gyülekezet egyházi évkönyveiből (deutsch-ev. Kirchenbuch) merítette, és Korúm püspökkel, illetve annak vikáriusával Einiggal folytatott polémiájában fel is használta azt. Hogy a dolog élét elvegyék bizonyos bibliafordítási szekciókról beszéltek az ultramontánok, a melyeknek feje éppen a tudós püspök lett volna, s kinek éppen e célból lett volna szüksége egy általa soha sem látott prot. bibliára. Vagy talán a vatikáni könyvtárban sem volna ily Luther-biblia található? Mivel azonban Döllinger, Reusch, Friedrich és mások, kik áttanulmányozták az összes zsinati aktákat, mit sem tudnak a vatikáni zsinat által tervbe vett bibliafordításokról, más magyarázatát kell keresni annak, hogy Dupanloup prot. bibliára szorult. A tudós püspök ugyanis ki Rómába csak néhány újságot és semmiféle könyvet nem vitt magával, a megütközés egy bizonyos nemével értesült itt Döllinger közléseiből (»Erwiigungen« stb.) arról, hogy Pál apostol Pétéi* apostolt alkalmilag »hypokrisis«-sel vádolta. Gal. lí. 12., 13. v. classicus idézete így hangzik : ö vele együtt tettetésképen viselik vala magukat a többi zsidók is«. Orleans tudós püspökének természetesen ^egészen fatálisnak* tünt föl e hely, s csakugyan fatális is az a pápai csalatkozhatatlanságra nézve, a melynek a dogma szerint Péter apostollal kell kezdődnie ! A püspök hihetetlennek vélte, hogy ilyesmi a bibliában találtatnék. s Hohenlohe bíboros könyvtárából szerzett egy görög újszövetséget, de abban jártas nem lévén, legnagyobb szorultságában valószínűleg francia példány után keresett s németet kapott a prot. követségi lelkésztől. A tudós püspöknek zavara a biblia ismeretének dolgában igen kínosan érintette őt magát s az ultramontán sajtót. Mi a magunk részéről azon a járatlanságon éppen nem csudálkozunk, hiszen Róma következetesen tiltja a biblia olvasását, Pius pápa pedig »pestis«-nek jelezte a bibliatársulatokat! Sapienti sat. Az ókatholicismus továbbra is dicsőségesen folytatja nemes, de terhes küzdelmét az ultramontanismus, indifferentismus s az opportunismussal szemben. Küzdelmeinek főbb vívmányaiból kiemeljük a következőket: a berlini őkath. hívek jogot nyertek az államtól az önálló egyházalapítás művéhez, s már is szerényen működnek a teniplom- és paplak építése körül. Sajnos hogy a bádeni kormány nem olyan bőkezű, a mennyiben az ókatholikusoktól eltiltotta a freiburgi egyetemi templom használatát. Indokul felhozták azt a körülményt, hogy a római kath. theológia tanárainak szüksége van e templomra a misézés céljából, a mi pedig egy ókatholikusok, mint eretnekek által használt templomban lehetetlen, a mi aztán — természetesen — a prot. istentiszteletnek a betiltását is vonta maga után. Freiburgban tehát egy új templomra van szüksége az ókatholikusoknak, a mi Saarbrücken és más városok módjára a prot. testvéri áldozatkészség felhasználásával legközelebb meg is fog történni. A crefeldi őkath. templom már kész, s tervbe van véve a templomépítés Passau városában is. Örvendetes módon halad az ókatholicismus ügye Bajorországban, a hol pedig a kormány egy privát vallási társulat niveaujára sülvesztette annak egyházépítő ügyét az egész vonalon. München a maga 1656 lelkével egy második papot és istentiszteleti helyet nyert. Az ágostai ókatholikusok filiális gyülekezetté alakultak, épp ügy a schweinfurtiak is a nürnbergi anyagyülekezettel. Az ókatholikusoknak egyik hatalmas védője akadt a bajor parlamentben Stauffenberg báróban, ki legközelebb ugyancsak éles szavakban ítélte el a kormánynak az ókatholikusokkal szemben következetesen tanúsított habozó sőt igazságtalan eljárását. Hatalmas szónoklatában leálcázta Lutz miniszter politikájának szégyenletes útjait, mely politika az ultramontanismus elleni küzdelemmel kezdődött, a do ut des-féle canossai kísérlettel folytatódott s az ókatholicismus martyriumával végződött. Olyanok előtt — úgymond — • a kik, mint az ókatholikusok lelkiismereti küzdelmet folytatnak az ultramontanismus ellen, feltétlen tisztelettel viseltetik; az ultramontanismus képviselőihez fordulva pedig így kiáltott fel: A Ti külső eredményetek bizonyára rendkívüli, de hogyan áll a dolog a belső eredményekkel, az más kérdés, a melyre nézve igen alapos kételyeim vannak. Félek tőle, hogy a jövő be fogja igazolni ezt a kétségbevonhatlan tényt, hogy a külsőleg elért eredmények igen gyakran a belsők rovására esnek, s hogy az ultramontanismus lassanként elveszti azt, a minek külső biztosítására törekszik, t. i. a valódi, igaz és benső keresztyénség igazságát és életérdekét. Érdekes statisztikát közöl az 1890. népszámlálás alapján a Stöckerféle »Deutsch-Ev. K.-Ztg« egyik legközelebbi száma a németországi vegyes házasságok vallásügyi viszonyairól. A népszámlálás szerint Poroszországban 116,673 vegyes házasságot kötöttek, a melyben az apák