Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

protestáns, az anyák pedig kath. vallásúak voltak. E házasságokból a 10-ik életévig 215,635 gyermek élt, és pedig 107,840 fiú és 107,796 leány. A fiúkból 64,186 ev., 48,654 kath., a leányokból pedig 57,421 ev. s 50.374 kath. lett. Ezenfelül 139,129 oly vegyes házasság jött létre, a melyben a férfiak katholikus, a nők pedig prot. vallásúak voltak. E házasságból a 16-ik életévet 254.358 gyermek érte el. 126,818 liú közül 65,760 ev.. 61,056 katholikus, ellenben 127,540 leány közül 71,301 ev. s 56,239 kath. lett. Összesen tehát: 137,061 ev.. s 117,297 katholikus, 469,993 gyermek közül tehát 255,802 vegyes házasságokból 258,668 ev., és 211,325 kath. lett. Az ev. gyer mekek többsége tehát mindössze 47,343-at tesz ki. E statisztikai adatokat alapul véve tán igazat mond Korúm püspök ama kijelentése, hogy a vatikáni zsinat óta a vallásfelekezetügyi viszonyok Németországban kedvezőbbek a protestantismusra, mint a katholieismusra nézve, a mi annál örvendetesebb, mivel a német kormányok tudvalevőleg a kulturhare izgalmas napjainak lezajlása óta folyton kacérkodnak a protestantismus rovására Rómával, s különösen a porosz egyházpolitika következetesen a Canossa felé vezető úton van. Jól mondja erre vonatkozólag Nippold legújabb egyháztörténeti müvében: »die einzigen wirklich gefahrlichen Helfershelfer der píipstlichen Kurie sind auf protestantischen Boden zu suchen«. Rég megmondotta ő: mely utak vezetnek Rómába?! Csudálatos egy világot él ma a modern ember. Még a régi vallás se hatotta egész lényét, érzületét és akaratát, s már is egy új, egy jövő vallásnak megállapításán fáradozik. Annak a prófétája de Lagarde göttingai tanár mellett Sclimüt Jenő, a mi atyánkfia *Die Religion des Geistes« című új lipcsei lapjával. A szellem vallása hirdeti a hamis tekintélyek, nagyságok és szentség elodázását s a lelkünk mélyeiben gyökerező istenséget. Egy tisztán szellemi, spiritualistikus vallásnak a hirdetője, a melyet »Krisztus istensége« című művében tárgyalt. Ha nem esztelenség, úgy legalább is rendszeres — mondhatnók Shakespeareval. Mint a külföldi lapokból értesülünk, Frank erlangeni rendszeres theol. tanszékét a bécsi Evald-al, a boroszlói Schmidt, az ismert nevű symbolika-író tanszékét pedig névrokona, a cartowi lelkészszel fogják betölteni. Ez a Schmidt az egyházi hitnek egyik buzgó harcosa, s a legújabb göttingai iskola moráltheológiájának egyik leghevesebb ellensége. »Das Gewissen, induktiver, historischkritischer Nachweis von den Naturvölkern bis 1889* című művébe kimutatta Ritschl ama tételének tarthatatlanságát, mely szerint a vallás-erkölcsi képesség apriori faktuma volna az embernek. Legtöbb elismerésre talált »Der alté Glaubeund dieAVahrheit des Christenthums« című legújabb művével, a melyben Kaffan és Harnack fejtegetéseit cáfolgatja egy új dogma szükségessége tekintetében. Éles dialektikával föltünteti azt a nagy űrt, a mely a Ritschlféle moraltheológiában a hit és tudás között észlelhető, s szerzőnek kiváló theol. és philos. szakműveltségéről s éles, ügyesen distingnálókritikai gondolkozásáról tesz bizonyságot. Egyike legközelebb megjelent iratában pedig egyenesen a Ritschl-féle theológiának az egyházra s annak hitére vonatkozó állítólagos veszélyességét mutatta ki a nála megszokott orthodoxia türelmetlen álláspontján. Úgy látszik az orthodoxia diadalát iili ez idő szerint a német egyetemnek prot. theol. fakultásain a göttingai iskola s a modern liberalismus theol. pártárnyalataival szemben! Pedig: in omnibus charitas!! RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) Alvinczi valóban megérdemelte ezt azon sokféle megbízatás hű és lelkiösmeretes teljesítéseért, a mikben a fejedelem annyiszor részesíté. Most is mihelyt a fejedelmi násznép Erdélybe távozott, megkezdődlek a politikai alkudozások a protestáns hatalmakkal, a melyeknek' célja az volt, hogy Erdélyt a protestáns szövetségbe bevonják. A fejedelem e célból Quadt kapitányt a haagai congressusra küldötte, hol a szövetségbe lépés föltételei megállapíttattak. Míg ez oda járt, teljesen fel akart készülni a fejedelem s a háborút megkezdeni. Mindenekelőtt a májusi országgyűlésen nejét megválasztatá utódává. Azután követséget küldött Konstantinápolyija rávenni a portát a közös működésre és egyengetni az útját, hogy másképen tárgyaljanak »a hat országnak« (a nyugoti hatalmaknak) — Stambulba ment követeivel. Alvinczi a felső-magyarországi hangulat felől való tájékozás nyújtásával s részben előkészítésével s az alumnusok útján nyert hírek közlésével segítette elő a fejedelem ügyét. Május 31-kén kelt levele szerint »igen kedvesen olvassa« a fejedelem Alvinczi leveléből, hogy »ez gondot viselt a reábizott dolot; expeditiójára«; de egyszersmind újból felszólítja Alvinczit, »hogy ha valami bizonyost érthet,*, a fejedelmet tudósi ani el ne mulaszsza. Ugyanekkor az »internuntiusok« elutazását is jelzi, a kik az időtájt már Kassára érhettek.1 1626. július 27. a harminc éves háború egy epizódjáról kap híreket fejedelmi urától Alvinczi. Ezek szerint »a dániai király mintha megunatkozott volna és a hadakozásban nem is jó processust követne ... az ellenség naponként többül, magát erősíti és az impérium statusit — lefegyverezi; mindezekre Mansfeld szerencsétlensége.... mely ex temera arrogantia lőtt. melyért halált érdemlene igen nagy ansát adott, hogy kaput nyitott. Ez a nagy tarditas — fél a fejedelem — hogy utolsó veszedelmet hozzon nekik. . . A fejedelem maga is csak hallucinál — mint irja — a törököt immár felindította, készen van, de nem akar erős fundamentom nélkül mozdulni, várja a francia, angol és svéd király biztosító leveleit, kikhez saját emberét küldötte; de nem jőnek. az idő — a hadakozás ideje ekközben foly — sőt fut stb. Kéri Alvinczit, hogy a generálissal — Bornemisszával együtt — nagyon vigyázzanak és ha valaki a külföldről jő hozzá: ne hagyják késlekedni, hanem küldjék hozzá sietve.2 Augusztus végén maga is megindult a fejedelein, de a dán királynak Lutter am Barembergnél történt veresége, a szövetkezés eredményeit meghiusítá. De a fejedelem most is egyszerre készítette elő a háborút és békét, azonban a siker reményéről már akkor lemondott, midőn Mansfeld, hadsereg helyett csak maga csatlakozott táborához s az első nagyobb diadal után kinevezte a békealkudozásra követeit s 1626. dec. 28-kán már aláirta Lőcsén a. béke-okiratot, mely az addig kivívott előnyök közül egy párt ismét feladott, Alig néhány nappal előbb (nov. 30) irta alá Károly angol király is a nyugoti hatalmak szö-Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. 1 A gyulafehérvári Bathyányi könyvtárban levő eredetiből közli Szilágyi S. a »Történ. tár« 1886. foly. 656. lapján. 2 Ugyanott ÜGO-661. lap.