Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-26 / 17. szám

lelkészfentartó egyházaktól semmiféle járulékot nem kiván fizettetni, hanem ezek helyett a mostani egyházmegyei gyámintézetek fizessék az t%-os járulékot; az özvegyekárvák segélyeit nem állapítja meg fix összegekben, hanem annyit adna, a mennyi jut; végül a gyámintézet meltett külön nyugdíjintézetet jövőre sem kiván szerveztetni. Egyebekben javaslata jórészt azon irányelvek alapján készült, melyek alapján a Szász Domokosé. A bizottság beható eszmecsere után az említett elvi kérdésekre nézve Szász Domokos megoldását, s a részletes tárgyalás alapjául is szintén az ő alapszabály-tervezetét fogadta el. Baksay külön véleményt jelentett be. A részletes tárgyalás folyamán minden fontosabb §-nál megindult több vagy kevesebb ideig tartó vita, mely vitákról pár vonással az illető helyen megemlékezem. Az 1. §. eredeti alakjában elfogadtatott, csupán e mondatba: s az árvák neveltetési segélyben részesíttetnek — beszúratott a neveltetési szó után e kifejezés is: esetleg gyámolítási. E kifejezést azon testi, vagy lelki fogyatkozásban szenvedő lelkészárvákra tekintettel vette fel a a bizottság, a kik említett fogyatkozásaiknál fogva állandó gyámolításra szorulnak. Az alapszabály-tervezetben bárhol előforduló hasonló mondatba szintén beszúrandó az említett kifejezés. A 2. §. változatlanul fogadtatott el. A 3. §. jobbára stiláris módosításokat szenvedett. Az első mondat elfogadott alakjában így hangzik: Ezen országos gyámintézet kötelezett tagjai stb. Az a) b) és c) pontjából pedig egy pont szövegeztetett a következőkép: A magyar korona országainak területén, vagy ezen kívül a magyar egyetemes ref. egyház főhatósága alá tartozó vagy tartozandó egyházakban ez idő szerint működő s az idők rendén szolgálatba lépő rendes lelkészek, körlelkészek és misszionáriusok. A 3. §-nál Szőts Farkas kérdést intézett a bizottsághoz. hogy vájjon a theol. tanárok, kik az országos tanári nyugdíjintézetbe nincsenek felvéve, de a kik az egyházi törvények értelmében rendes lelkészeknek tekintetnek: fel lesznek e véve az országos gyámintézetbe, illetve a §-ban elő forduló »rendes lelkészek« kifejezés reájok is értendő-e? Maga részéről azt tartja, hogy a mely theol. akadémia tanárairól más úton kellőleg gondoskodás nem történt, azokra nézve ebbe a gyámintézetbe való felvételi jogosultság mondassék ki A bizottság e kérdést jogosan felvehetőnek vélvén, megbízta a felszólalót, hogy okadatolt indítvány alakjában jelen kérdést a konventhez intézze, s attól kérje a választ. Ugyanilyen módon vettetett fel az a másik hasonló kérdés is, hogy a vallástanároknak most fejlődő institúciója felveendő-e a tervezetbe? A bizottság abban állapodott meg, hogy a katekheta-állások még mint ki nem fejlődött intézmény, ne vétessenek fel, hanem csak majd az alapszabályok legközelebbi revíziója alkalmával. A 4. §. kihagyatott. Változtatás nélkül ment keresztül a 6. §. is, csupán utolsó mondatából e pár szó: akár polgári akár — hagyatott el. A 7. §. vége precízebb meghatározás céljából megtoldatott a következő passussab: melybe az egyházható' ságilag megállapított stóla értéke is beszámítandó. A 8. §-ban — továbbá Romániában és Bukovinában — kifejezés helyett: vagy azonkívül •— kifejezés jött ; a helyettes lelkész kifejezés az egész tervezetből egyszer s mindenkorra kihagyatott, A 9, 10, 11, 12 és 13. §§-ok eredeti szövegezésben fogadtattak el, noha erőteljes hangok emelkedtek a végből, hogy a 12. §-a vétessék fel még az is, miszerint az állandó segélyezésben részesülő özvegyek és árvák többi igazolni valóik között ev. ref. vallásban lételök igazolására is köteleztessenek. A II. fejezet címében az ellátásáról szó helyett segélyezéséről tétetett. A 14., 15., 16. és 17. §-ok módosítás nélkül fogadtattak el. A 15. §. elvi tekintetei ugyan igen komoly discussió tárgyát képezték. Felmerült ugyanis a bizottság kebelében az a kérdés, hogy vájjon nem fog-e méltánytalanság lenni, ha a segélyek és évjáradékok csupán két kategóriába soroltatnak, tekintet nélkül a nagyon is különböző nagyságú papi fizetésekre. A bizottság általában azon véleményben volt, hogy a mely lelkésznek pl. 2000 frt fizetése van, az esetleg jobb anyagi helyzetben hagyja családját halála után, s életében is könnyebben fizetheti járulékait, mint az a lelkész, aki 500 frt fizetésből kénytelen családjával együtt megélni. Különben, ha a jövő 10 év tapasztalata más alapon való rendelkezést ajánlana, az alapszabályok 10 év múlva történendő riviziója alkalmával a kellő változásoknak és módosításoknak alkalom fog adatni. Több irányú pótlása vált szükségessé a 18. §-nak. Ugyanis az 1. pont végéhez hozzáadatott a következő passus: azonban a testi vagy lelki fogyatkozás miatt teljesen keresetképtelen árvák ezen koron túl is részesíthetők esetről-esetre meghatározandó mértékű segélyben Továbbá 3. pontul felvétetett a következő: Ha önmagukat fentartani képes állapotba jutnak. A 3-ik pontból pedig 4-ik lett. A 19. §. változatlan maradt. A 20. §. a végkielégítési összegeket határozza meg azon papi özvegyekre nézve, kiknek férjük a belépéstől számított 5 vagy 10 éven belül hal meg. A bizottság a tervbe vett összegeket igen csekélynek találván, úgy az I. mint a II. alatt feltüntetett összegeket 100-100 írttal felemelte. Változatlanul ment keresztül a 21. §. is, csak az első ki kezdés utolsó mondatában az erkölcsös szó helyettesíttetett. kifogástalan-nal. A 22. §. b) pontja egészen töröltetett, a d) pontban az utolsó mondat e kifejezése elé : gyermekei azonban — szorosabb meghatározás végett betétetett: a lelkésztől származott kifejezés is. Eredeti szövegezésében maradt meg a 23. §. A III. fejezet címe változatlanul maradt. A 24. §. nagy vitát idézett elő. A bizottság ugyanis hogy megkönnyítse a gyülekezetekre nézve az 1%"0S járulék fizetését, a 24. §. 3. pontjához tette a következő rendelkezést is : felhatalmaztatnak azonban az egyes egyházkerületek, hogy a mennyiben e célra felhasználható összegekkel rendelkeznek (államsegély stb.) — ezen 1 % -os hozzájárulás címén fizetendő összeget az egyházközségek újabb megterlieltetése nélkül fedezzék. A 4., 5. és 6. pontok töröltettek. A 4. pont helyett két alrészre osztott következő pont vétetett be: A 4. a) Az e célra a közalapnál összegyűlt gyámintézeti töke ; b) a közalaptól 100,000 frt töke 4 év 'alatt, 25,000 forintos részletekben kifizetve. Az 5. pont helyett tétetett: A közalap folyó rendes jövedelmeiből 10 %, A 6. pont egészen elmaradt, 6. pont lett a §. 7. pontja. Eredeti szövegezésükben hagyattak a 25., 26., 27., 28., 29., 30. és 31. §-ok. A 32. §. is megmaradt, azonban a bizottság véleményeként jegyzőkönyvbe vétetett a következő rendelkezés: A földhitelintézet megkérdezendő, vájjon a gyámintézeti alap pénzeinek kezelését minő feltételek alatt vállalja el? E jegyzőkönyvi rendelkezés értei-