Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-26 / 17. szám
BELFÖLD. Az országos lelkészi gyámintézet ügye a konventi bizottságban. A zsinat rendeletéből a mult 1893. évi egyetemes konvent által az Egyházi Törvények 270. §-a értelmében kiküldött gyámintézeti bizottság f. hó 17. és 18-ik napjain vette tárgyalás alá a Szász Domokos erdélyi püspök által készített s e Lap mult számában közölt » Országos ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet« alapszabály tervezetét. A bizottságnak a konvent által kiküldött tagjai voltak Szász Domokos elnökön kívül: gróf Degenfeld József, Baksay Sándor, Szilassy Aladár, Fejes István, Bernáth Dezső, Széli Kálmán, Beöthy Zsigmond, Kiss Gábor és Tisza István. Ezeken kívül a bizottság elnöke által behivattak még: Szász Károly püspök, György Endre, Szabó János, Szőts Farkas és dr. Vargha Gyula. A meghívottak Fejes, Bernáth, Beöthy, Tisza, Szabó és Vargha kivételével megjelenvén, a bizottság Szász Domokos elnöklete alatt megkezdte tárgyalásait. Az előadói és jegyzői tisztet Széli Kálmán viselte. Szász Domokos elnök néhány rövid előterjesztése után előadó elsorolta az okokat, melyek folytán a munkálatok s az alapszabály-tervezet nem lehettek készen a konvent által kitűzött határidőre, t. i. akkorra, hogy még az egyes egyházkerületek rendkívüli közgyűlésén tárgyalás alá vétethettek volna. Igen rövid volt ugyanis az idő, mely alatt a nagy terjedelmű anyagot fel kellett dolgozni, az előmunkálatokat a statisztikai adatok beszerzése s összegyűjtése után megkellett tenni. De meg az alább említendő célból ajánlattételre felszólított életbiztosító társulatok is későn küldték be munkálataikat. így tehát az alapszabálytervezet most a bizottság és a 24-én összeülő egyetemes konvent tárgyalása alá kerül csupán, az egyes egyházmegyék és egyházkerületek pedig csak az őszi közgyűléseken tárgyalhatják, s a tőlük beérkező vélemények is csak az esetleg ez év őszén tartandó rendkívüli konventi ülés alkalmával lesznek figyelembe veendők. Ezután rátért a bizottság az egyes életbiztosító társaságok ajánlatainak tárgyalására. A bizottság elnöke ugyanis az egész gyámintézet kérdését megpróbálta az életbiztosítás eszméje által meg oldani, s e célból több társulatot ajánlattételre hivott fel. Három életbiztosító társaság adta be ajánlatát. A trieszti »Generáli* az >Elsö magyar Altalános* és később a »Mutual*. Mindhárom ajánlattevő társaság igazán lelkiismeretes és alapos munkát végzett, hosszú időn keresztül számításba vett adatok és kombinációk eredményével lépett sorompóba, s tökéletesen felfogta azon anyagi és erkölcsi előnyöket, melyeket a társulatra nézve maga után vonna az, ha egyetemes egyházunk összes lelkészei belépnének egyszerre a biztosítottak kötelékébe s ezáltal létre jönne egy hosszas időre terjedő - szövetkezés, mely egyrészről a társulat másnemű üzletágaira is kedvező befolyást gyakorolna, másfelől az egyetemes egyház is elérné célját, a mi nem egyéb, mint állandó alap vetése egy országos gyámintézetnek tőkegyűjtés folytán. A Generáli és az Első magyar a tömeges biztosítási módszert veszi fel és ajánlja. Szerintök minden lelkész biztosíttatnék halála esetére 1000 frtra, s így a jelenleg élő 1975 lelkész halála után 1 millió 975 ezer forintnyi tőkéje lenne az egyet, lelkészi gyámintézetnek. Úgyde az évi díjfizetés mindkét társaság számítása szerint — még ha a szerzési (18 %) és a behajtási (3 %) jutalékul engedélyezett tekintélyes összegek leszámíttatnanak is belőle — a 100,000 frtot meghaladná. És a cél nem volna elérve. Nem lehet ugyanis főcél az, hogy majd a jövőben, valamikor legyen az egyetemes gyámintézetnek oly tőkéje, melynek kamataiból a lelkész-özvegyeket és árvákat szintén majd valamikor gyámolíthatná, hanem igenis az, hogy a gyámintézet minél előbb megkezdje működését, s a segélyre szorultak és gyámolítást igénylők minél hamarabb részesüljenek segélyben. Nehezen megoldható kérdés még az is, hogy vájjon szövetkezés esetén mennyi időre köttessék meg a szerződés. Ha ugyanis minden elhalt lelkész helyébe lépő ifjú köteleztetnék folytonosan a belépésre, akkor egy véget nem érő circulus állana elő s a társulatfal kötendő szerződés lejárati ideje a végetlen jövőbe lenne teendő. Ha pedig azt az aránytalanságot tekintjük, a mi van a fizetendő és nyerendő összegek között, rögtön világossá válik a terv hátránya, a gyámintézet, illetve az egyetemes egyházra nézve. Statisztikai adataink szerint ugyanis lelkészeink közül évenként meghal 45, tehát évenként esedékessé válik a társulat részéről 45,000 frt; ezzel szemben pedig fizetnie kell az egyetemes egyháznak évenként biztosítási díjul 100,000 frtot. Igaz ugyan, hogy azzal a 45,000 frttal legalább részben lehetne fedezni a lefizetendő összeget, de hát akkor oda jutnánk, a hova minden pénzügyi operáció és kockázat nélkül, egyszerű takarékpénztári tőkegyűjtéssel mindenkor eljuthatunk. Jóval előnyösebb az a minden irányban tájékoztató és részletes számításokkal igazolt ajánlat, melyet a Mutual — bár kissé elkésve — nyújtott be a bizottság elé, és első tekintetre is látszott, hogy a másik két társulat ajánlatát kedvezőség tekintetében messze túlhaladja. A > Mutual* ugyanis nem az egyszerű halálesetre kötendő életbiztosítást, hanem egy meghatározott időben történendő elszámolásra alapított életbiztosítási ügyletet ajánl és számításai alapjául a 20 évi elszámolásra kötendő ügyletet veszi fel, kötelezvén magát arra, hogy ha az egyetemes egyház minden egyes lelkész életét bizonyos meghatározott összegre (pl. 1000 frtra) biztosítja : a biztosított és 20 éven belül elhalálozó minden egyes lelkész után 1000 frtot fizet az egyetemes egyház pénztárába, de a 20 év lejártával még életben leendő lelkészek után csak kötvényeket bocsát ki, melyek az illető lelkész halála napján fognak beváltatni, melyek után azonban további díjfizetésekre az egyház nem köteleztetik. Ilyenformán a díjfizetés azokra nézve, kik a 20 éven belül halnak meg, haláluk napjáig tartana, s ekkor a biztosított összeg készpénzben fizettetnék ki, azokra nézve pedig, kik túlélik a 20 évet, csak a 20 év végéig tart a díjfizetés s ekkor részükre 3 1 l2 °/0 -ot jövedelmező .1000—1000 frtról, illetőleg a nyereményjutalékokkal remélhetőleg még magasabb összegről szóló, a haláleset napján esedékessé válandó kötvények állíttatnának ki. Ebből áll a »Mutual < terve, melyhez kiváló gonddal összealkotott táblázatokat is (21. db.) csatol, s e táblázatokban az egész terv pénzügyi oldalát világítja meg. Szép pénzügyi munkálat, de az egyház által elérendő célnak nem felel meg. Ezért a bizottság ezt sem vehette érdemleges tárgyalás alá. Nem fogadta el tárgyalási alapul Baksay Sándor bizottsági tag által vázlatosan kidolgozott s a bizottság előtt élőszóval indokolt javaslatot sem. Baksay munkálata több ponton lényegesen eltér a Szász Domokosétól. Baksay már a jelenlegi özvegyeket és papi árvákat is be óhajtotta volna venni a gyámintézet segélyezendői közé s a segélyezést minden jogosultra nézve egyenlőleg tervezi; a
