Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

egyház vallási türelmetlensége mindezen szép intézményeknek véget vetett és az uralkodó klérus az elvett alapokat többé nem eredeti rendeltetésükre, hanem zárdák segélyezésére, barátok és apácák tartására fordította; mit bizonyít például Beszterczebánya vagy Lőcse városa szegény- és kórházának sorsa, mely előbbit 1608-ban ajezsuitáknak, az utóbbit pedig 1679-ben a minoritáknak bocsátotta tulajdonába a győzedelmes ellenreformáció. A protestáns városi hatóságok különös gondot fordítottak arra, hogy a polgárok végrendeletükben kegyes célokra szóltS hagyományokat tegyenek és p. o. Selmeczbánya város Schuller Illés végrendeletét visszautasítá, mert a kórházakról, templomok és iskolákról nem emlékezett meg benne. Az özvegyek és árvák gondozáséira is fordítottak őseink figyelmet, mit bizonyít p. o. a »Reformáció Eccl. Sax.« mely XI s XII. címeiben a szegényekről, özvegyek és árvákról igen fontos intézkedéseket foglal magában. És ez intézkedések, tekintettel arra, hogy a »Reform. Eccl. Sax.« a világi univerzitás által is elfogadtatott, aláíratott, nem csupán írott malaszt maradt, hanem tényleg is átmentek az életbe még pedig oly formán, hogy azok megtartásánál mintegy az egyház férfiai állottak őrt. A lelkészek szeretetadományokra folyton buzdították híveiket szószéken és azon kívül is. A komjáthi kánonok szigorúan elé irják a lelkésznek, hogy a hívek áldozatkészségének fokozásában, az egyház érdekében, el ne restüljön; főleg a haldoklókat végrendelet tételökkor figyelmeztessék, hogy az egyházról meg ne felejtkezzenek. A régi protestánsok áldozatkészsége csakugyan bámulatos is, tekintve az akkori viszonyokat. Templomok, iskolák építésére, lelkészi és tanítói fizetések felemelésére tekintélyes alapítványokat találunk számos végrendeletben. Igy egyik legszebb példája az áldozatkészségnek Bethlen István végrendelete 1646-ból, melyben a végrendelkező 8000 forintos adományt tesz, hogy annak 10°/0

-os kamataival egy jeles ifjú növeltessék a külföldön, ki aztán hazajővén a gyulafej érvári iskolában legyen tanár. Még korábban. 1570 táján egy selmeezbányai polgár, Schacher. tesz egy elég szép alapítványt bányavárosi ifjak részére a boroszlói egyetemen. Hasonlóképen az ifjak tanulásának megkönynyítésére történt intézkedések közé tartozik p. o. a debreczeni és sárospataki diákok convictusára szolgáló jövedelmek hatósági kirendelése, vagy e célra szolgáló kegyes alapítványok létele már a XVI. század vége felé. Selmeczbánván Fischer Boldizsár lelkész gyűjtő körútra indul a módosabb polgárok között lf)96-ban és a szegény iíjak számára convictusi alapot létesít, melyből 8- 12 ifjú nyert. ellátást, illetőleg élelmezést. De ki bírná csak vázlatosan is elég bű képét adni ama buzgalomnak, melylyel lelkészeink és világi férfiaink a keresztyén szeretet munkáinak létesítésére törekedtek. Buzgalmukat szép siker koronázta, a mit a sok adományok, alapítványok és humanistikus intézetek mutatnak. Igaz, hogy ezekből vajmi kevés jött át a XVII. századból a XVITI-ba vagy épen a mi századunkba, de ennek sem az alapítók, sem utódaik nem okai. A római egyházban nyilvánuló anti-krisztusi szerelet a protestáns áldozatkészség eme nemes munkássága eredményeit elpusztította, hogy annál könnyebben üdvözíthesse az egyedüli üdvösséggel az eretnek fekély tői elborított akat. És mi, a dicső apák késő és méltatlan unokái mai napság már el is felejtettük, hogy a római vandalismus előtt volt nálunk igazi belmissziószerű tevékenység, ha nem hívták is bel missziónak; elfelejtettük annyira, hogy — multunkat nem ismerve — mint külföldi növény ellen tiltakozunk a belmissziói mozgalmak ellen, fiolott pedig nagy szükségünk volna rá. Erőt és sulvt kölcsönöz az az egyháznak s a szeretetben munkás hitnek erőforrása az egyháztagok lelkében. Pokoly József. A Biblia és a Vatikán. algnorantia Scripturarum ignorantia Christi est.« Hieronymus. A pápa minapában igen érdekes enciklikát bocsátott ki. Levele ösztönzés a Biblia tanulmányozására. Címe: Szent Atyánknak, az isteni gondviselés kegyelméből XIII. Leo pápának, enciklikus levele a Szentírás tanulmányozásáról. A Britt Biblia Társulat is tudomást vesz erről az EncyeIi-« káról s Havi Értesítőjében (»Bible Society Monthlv Keporterc) következőleg ismerteti és méltatja a pápa körlevelét, A Britt' és Külföldi Bibliatársulat ugyan még nem sok örvendetes hírt kapott a pápai levelek útján, de eme buzdító levél örömmel tölthet el mindenkit, aki a Biblia és annak olvasása iránt érdeklődik. E levélből teljesen hiányzik Szüz-Mária és a szentek tiszteletéről, az oltári szentségről s más egyebekről szóló tévtana a róm. kath. egyháznak. Természetesen nem hiányzik ugyan az egyház írásmagyarázati tekintélye, a tradíció fontosságának hangsúlyozása, mindazáltal oly nagy súlyt fektet a szóban forgó enciklika a bibliai tanulmányokra s a Szentírás mindenekfelett álló értékére, hogy öröm foghat el bennünket olvasásakor. Ha a pápa utasítását megfogadják, nagyon sok jó származik belőle. A pápa részint saját szavaival, részint az egyházi atyák müveiből vett idézetekkel dicséri a Szentírást. » Annak eredete — így szól — világosan mutatja értékének nagysá-