Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-12 / 15. szám

Úr szőllőjében. Kiss Károly komádii tanító 24 évig híven teljesített munkássága után. A folyó ügyek közül kiemeljük a következőket. .Jelentés téteteit az 1898-ik évi közalapi számadás megvizsgálásáról, s az 1894-ik évi járulékok helybenhagyásáról, mely jelentések tudomásul vétettek. A gyámintézeti pénztári számadás helyben hagyatott, s Márk Ferencz pénztárnoknak a felmentvény megadatott. A pénztár jelenlegi állása 111.983 korona és 4(5 fillér. Az egyházmegye 1894-ik évi költségelőirányzata s a számvevőszék jelentése tudomásul vétetett. Á lippai egyház, kérvényében felhozott indokok alapján tőkesegélyre ajánltatik. Egyházkerületi képviselőkül megválasztattak: Tisza István és Balogh Ambrus rendes, Márk Ferencz és Sántha István póttagokul. Számvevőszéki tagnak Szikszay Lajos nagyszalontai ügyvéd választatott meg. Csécsy Imre az aradi, Fokoly József a geszti. Dávid Gyula az okányi, Fogarasy Bálint a lippai lelkészségekben megerősíttettek. A n.-váradi protestáns felső leányiskolára vonatkozó bizottsági jelentés szerint e célra eddig 11.000 frt gyűjtetett. K.-G-yánba az egyházi adó ügyben bizottság küldetett. Az árpádi egyház űj adókulcsa elfogadtatott. M.-Gyán e buzgóan törekvő egyház templomát s tornyát részben újjáépítteti, új papiszéket és kathedrát készíttet, a tornyot rézfedél alá véteti. A kölcsönfelvétel és az építési szerződés jóváhagyatott. Az ugrai egyház templomának fedelét újból építtetvén, a pótadó engedélyeztetik. Az okányi egyház eddigi rozzant iskolái helyett új iskolákat építendő, az e célra megvett új épületek vételárának kifizetésére s az átalakításokra a debreczeni főiskolától 10,000 frtot vett fel, melyet 10 év alatt törleszt. A kölcsön felvétele s pótadó kivetése helybenhagyatott. Megengedtetett egyúttal hogy vegyes iskoláját 1565 fiiért eladhassa. Kiss György szakáli lelkész azon kérelemmel járul az egyházmegyéhez, hogy az államsegélyből évenként a gyámintézeti tőkéhez csatolt összeg osztassék ki a szegényebb lelkészek közt. Az egyházmegye nem fogadhatja el Kiss György indokait, s régebbi határozatát nem változtathatja meg, mert meg van győződve a felől, hogy az államsegély egy részét hasznosabb és nemesebb célra nem fordíthatja. A pankotai lelkész kérelmezi, hogy a lelkészség választassék külön a tanítóságtól. A kérelem nem teljesíthető, mivel sem a tanítói fizetés, sem a lelkészi fizetés nem ütné úgy meg a kellő mértéket. Pótor P^lemér n.-szalontai s.-lelkész az egyházmegyébe bekebeleztetett. Tóth István és Balogh József gimnáziumi tanulók az egyházmegye alapítványára felvétettek. Ezek után a gyűlés feloszlott, melyet a »Korona* vendéglőben, tekintettel a hazai közgyászra, csendes közebéd követett. S. 1 REGISEGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) Mielőtt a tanács e levélre válászolt volna, kihall gatta Budeust is és megpróbálta vádjai visszavételére bírni; de ez bízva a német elem támogatásában vádjai mellett makacsul megmaradt. Most tehát nem volt más választása, mint vagy kiengesztelni Alvinezit, vagy elbocsátani Budeust. Öt ugyan nem nagyon szerette; de a német lakosság kedveért óhajtotta volna megtartani; Alvinezit, ki úgyszólván a városnak protektora, a fejedelemnek barátja s az egész magyar lakosságnak és a helyőrségnek kedvence volt, szintén nem tartotta tanácsosnak elbocsátani, félvén a nép, katonaság és a fejedelem haragjától. 162 ). október 14-kén tehát a 100-as polgársággal együtt gyűlést tartott a tanács s ebben a biró indítványára. elhatározták, hogy egy küldöttség menjen az Alvinczi megkérlelésére, miszerint: ^meggondolván ő kegyelme mind Istent, mind jó lelkiismeretit és az következendő gonoszt, a mi elmeneteléből következhetnék, haragját tegye le és maradjon meg; mert ő kegyelmének nagy derogaminére lészen, hogy immár ki kezd menni; sőt az ellenkezőknek csak gondolja meg, micsoda bátorságot és utat nyit őket (a kassaiakat) és hitöket illető rágalmazásra és jövendőben religiójoknak (a r. kath vall.) beférkezésére*.1

A küldöttség tagjai Bornemissza János vice generális, Vas Mihály és Debreczeni János meg is jelent az Alvinczi lakásán és igyekezett őt a maradásra bírni; De Alvinczi határozattan kijelentette: hogv Budeussal többé egy szószékből nem prédikál, minthogy ez midőn egykor olyanokat mondott a szószékből, hogy »a magyarok úgy mennek az úrvacsorájához, d k a vályúhoz*, azon feltétel mellett békéltek meg vele, hogy ha még egyszer vétkeznék, többé meg nem tartatik ; őt pedig mióta kibucsuzott, azóta a város csak egy embere által sem találta meg«.2 A meglepett közönség most a követség jelentésére egyhangúlag elhatározta, hogy ^egyáltalában el nem bo csátják Alvinezit. Isten és világ előtt is megmentik magukat attól, hogy bárminek is okai volnának*. Az előbbi küldöttséghez még Szigetbi Istvánt és Gergelyt, Ráth Gergelyt, Honcsik Bálintot, Bodnai Gergelyt, Szepsi Jánost, Szigvártö Demetert választották, kik megvivén a város határozatát újra kérték Alvinezit, hogy vegye tekintetbe a város helyzetét, maga becsületét, édes háza népét, gyermekeit s azon körülményt, hogy ha távozik, az ellenség örülni fog s a pápista vallás szabados uzusával beszármazik hozzájuk. Alvinczi most is hajthatatlan maradt s kijelenté, hogy »ha az augustana confessiot igazán nem tanította volna, a fején égessék meg; de sem lutheristának, sem kálvinistának nem akar hivatni, mert ő Krisztusáról csak christianusnak akar neveztetni.« Végre mégis annyit megígért, hogy míg az országgyűlés tart, csendességben marad. Dec. 16-kán pedig már annyira engedett, hogy kijelentette, miszerint »megmarad, hogy ha Budeus a templomban publice kijelenti (a szószékből), minként nem a kassai magyarokat és magyar ekklézsiát értette a calvinista hiten és ha a tanításban correspondeal és egyetért Alvinczivel és ekkor lesz békesség * Budeus nemhogy nyilvánosan vonta volna vissza vádját; de sőt még hevesebb kifogásokkal illette Alvinezit Most már ez sem hallgatott, hanem predikáiásra határozván magát 1626. március 21-kén s egész szenvedélyességgel felelt Budeus vádjaira. Az Isten ítélő széke elé idézte a magistratusf, hogy annak közönye és elfogultsága folytán, egy gonosz ember agyafúrt kevélysége miatt, az ekklézsiában szakadás támad. A tanács ekként az ügy végleges elintézése elől nem' térhetett ki s 1626. március 22. azt végzé, hogy az ünnepek előtte levén, még most hallgat; de azután a dolgot el fogja intézni. »Szánja Isten — mond a tanács végzés hogy fizetett szolgáink parancsoljanak minekünk«. 1 Kassa város jegyzőkönyve 1(>25. Pajkos E. úr közi. 2 Kassa város jegyzőkönyve 1625. Pajkos E. úr közi.