Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-12 / 15. szám

nélkül kihirdeté: a Helytartótanácsot a kormány vizsgálatra utasította s mert ez a brevét nemcsak formájánál, hanem tartalmánál fogva is helytelennek találta: a breve nem nyerte meg a placetumot, a primás pedig feleletre vonatott, a mit a Helytartótanács, ha a placetum merő formalitás volna, aligha mer tenni. És mert lényeg van a placetumban, megkérendőnek véli a királyt, hogy jövőben az alkotmányunkba ütköző brevéktől a placetumot vonja meg. Bármit mondanak a papok, őt el nem csábítják ; hisz mihelyt érdekök kívánja, túlteszik magokat a törvény szentségén. Megtagadják az áldást, a mit Isten ad. Nem bánja; földje áldásuk nélkül is kap jótékony esőt, termékeit megérleli a nap, mint a másét. Nem nyúlt ily módokhoz Pázmány, a hathatós térítő ; de nyúlt az ész és szív eszközeihez, de volt is sikere. És midőn a törvényhatóságok a törvényszegő papokat meg akarják büntetni : mit tesz a kormány ? Fölkéri a pereket s így megakadályozta az igazságszolgáltatást. Nem csoda, ha ezzel aztán mások is takaróznak. Holott Ausztriában, midőn egy házaspár a reverzális ellenére is más vallásban neveié gyermekeit, a papok panaszára dekretum útján mondatott ki, hogy a rezerzális csak akkor érvényes, ha az a házasok kölcsönös megegyezése mellett kelt. Részéről jövőre az áldást megtagadókra akciót kér; a placetum megadását az országgyűlésre kívánja utasíttatni s a királyt megkérendőnek véli, hogy a római útra rosszalását mondja ki. Ezek junius 15-nek eseményei. (Folyt, köv.) Futó Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. A Neveléstan Kézikönyve. Tanítóképző intézetek számára szerkesztette M. Joó István, a debreczeni ev. ref. tanítóképezde igazgatója s a theol. akadémián a neveléstan tanára. Budapest, 1894. Kiadja Hornyánszky V. 258 lap. Ára 3 frt. II. Említők, hogy a szellemi nevelésről tárgyal a második rész 60 cikkelyben. Tehát jóval terjedelmesebb, mint az első rész. Nem is lehet ez másképen. A lélek drágább a testnél. Általánosságban csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a második rész valódi bölcsészi apparátussal tárgyaltatik. Olvasva az egyes fejezeteket, a láncolatosan egybefüggő rendszert, ügy tetszik, mintha a láthatatlan lélek testet öltene s szinte bevezet bennünket az agy műhelyébe, a szív oltárához, a kedély világába. S a mennyivel fönségesebb lény a lélek: annyival melegebb érdeklődést tanúsít szerző a neveléstan eme nagyon fontos tárgyainál. Meghatározásai világosak és szabatosak, látszik mindjárt első tekintetre, hogy a neveléstan szellemi része az, melyre a fősúlyt helyezi s itt domborul ki világosan. a mire ösmertetésünk kezdetén céloztunk, hogy szerző ama magasztos célt tűzte ki maga elé, miszerint ne csak tanítókat képezzen, de protestáns szellemet öntsön növendékeibe. Ám vessük egybe szerző neveléstanát több neveléstani művel, be kell vallanunk, hogy ezt a protestáns irányt ily pregnáns alakban talán egyiknél sem fedezhetjük föl. Ámde, habár meghatározásai eléggé világosak, óhajtottuk volna, ha ezen meghatározásokat több gyakorlati példával teszi tanítványai előtt még könnyebben felfoghatókká. Valami számtani szabályt mindjárt könnyebben felfogunk, mihelyt azt példákkal illusztráljuk. Nem állítom, hogy ily példákkal nem találkozunk Joó I. nagybecsű művében, de, habár tankönyvét a példák terjedelmesebbé tették volna is, minden bizonynyal a nehéz bölcsészeti fejtegetések könnyebben elsajátíthatók. Ezt azonban azt hiszszük, a szóbeli előadásra tartotta fenn szerző. Ez általános észrevétel után térjünk át a munkának beosztására. Szinte látni véljük a lépcsőzetet, melyen bennünket vezet. Ügy tűnik föl előttünk, mint valami vegytanár, a ki a legnehezebb vegyi összetételeket művészi kézzel bontogatja föl s a mi először csaknem megfoghatlannak látszott, tiszta világosságban áll előttünk. Nem mondjuk, hogy itt-ott nem lehetnének egyes kifogásaink, de ezek elenyésző kicsinységek, minélfogva azokra aligalig terjeszkedünk ki s innen magyarázható ki az is, hogy a szellemi rész ösmertetése rövidebb lesz, mint az előzőnek bírálata. A bevezetésben, a mint nem is lehetne másképen a testi és szellemi nevelés viszonyával ösmertet meg. Kimondván azt a kétségbevonhatlan igazságot, hogy a testi és szellemi nevelést ugyanazon közös cél vezérli, azon következtetésre jut, hogy a szellemi nevelés lélektani alapon nyugszik. Szerintünk azt így kategorice állítani nem lehet, mert ha a kettőnek közös célja van. a szellemi nevelésből sem lehet az élettani elveket elmellőzni. Részemről legalább a szellemi nevelésből az élettan szabályait nem tartom elkülönözhetőknek. Nagyon helyesen jár el szerző akkor, midőn hangsúlyozza, hogy e kettős nevelésnek a látszólagos különbségek dacára is egységesnek kell lennie. A lélek lényét, tehetségeit, munkássági körét szabatos és rövid vonásokban ecsetelvén: azon helyes következtetésre jut, hogy a lelki tehetségek kölcsönhatásából fejthető meg az oktatásnak átalakító ereje és eredménye. De mikor szerző azt hozza föl, miszerint a tudományos búvárlat megdöntötte volna azon elméletet, hogy a lélek kész tehetségekkel, úgynevezett veleszületett eszmékkel jő e világra, s ő ezt elfogadja, ezt így nem írhatom alá. Nem, mert tapasztalati tény. hogy az ember átörökölhet szüleitől tehetségeket, kész eszméket, hajlamokat, indulatokat, festészeti, költői, szónoki tehetséget s nevelésnek föladata aztán, hogy e hajlamokat helyes irányban nevelje, képezze, vagy a nem helyes hajlamokat kiirtani igyekezzék. Van mindenkiben úgynevezett innata proprietas. Az első szakasz az ismerő tehetség képzését tárgyalja 12 cikkelyben, s midőn ennek célját magyarázza, teszi előttünk láthatóvá az iskolát, úgy mint az ismerőtehetség képzésének egyik legfőbb eszközét. Igaza van, mert a küléletben elszórt ismeretek itt már tervszerűleg s öntudatos cél szerint szedetnek rendszerbe, hogy a gyermek elméje mintegy szabályszerűen berendezett raktárhoz hasonlítson. Az általános képzésről szólván a népiskolai, középiskolai s szakképzésnek fogalmát, terjedelmét és célját ismerteti míg velünk szerző. Definícióját aláírjuk, mert csakugyan tény az, hogy még a népiskola önálló intézmény, mely önmagában eléri célját, a középiskola csak átmenet a szakiskolákra s téves azoknak nézetök, a kik ezt bevégzett ismeretkörnek kívánják tekintetni. Nagyon helyesen tette szerző, hogy ezt oly világosan megmagyarázta. A lelki élet fejlődésének első foka az érzék, második az értelem, aztán jő a fogalmakat rendező ész. E fokozatban lehető az alapos ítélés és szigorú következtetés. Ez a logikus felosztás mutatja meg azon irányt, melyben a tanítónak haladnia kell, ha azt nem akarja, hogy nevelése célttévesztett legyen. Itt ugrás csakis a szellemi fejlődés rovására történhetik. A 6—8 éveseknél az első fok, vagyis az érzék van kifejlődve, épen ezért csakis az érzékeik körébe eső tárgyak felfogására képesítvék. Vajha megtartanák s megtanulnák tanítóink e bölcs szabályt s a szemléltető tanítás keretémt.úl tanítványaikat! ne terhelnék túl Debreczenben régente az első népiskolai osz-