Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-12 / 15. szám

2. §• Az 1. §-ban megállapított illetményeken kívül az 1893. évi XXVI. törv.-cikk 2. §-a értelmében az összes elemi népiskolák rendes- és segédtanítói (tanítónői) 50 frt ötödéves korpótlékban részesülnek, a mely öt ízben válik esedékessé és 250 frtig emelkedhetik. A korpótlék alapját képző szolgálati idő 1893. évi szeptember hó 25-ik napjával veszi kezdetét. E korpótlék a 300 frtnál nagyobb fizetésbe be nem számítható, s így a tanítót (tanítónőt) feltétlenül megilleti akkor is, ha fizetése az említett összeget bármennyivel meghaladja. Egyes iskolafentartóknak a korpótlékra vonatkozólag már fennálló, vagy ezután alkotandó szabványai csakis azon esetben érvényesek, ha a tanítóknak legalább is az itt megállapított mérvű kedvezményt biztosítják és pedig úgy az öt-öt éves szolgálati idő, mint az esedékes összeg tekintetében. Ha az iskolafentartók ily kedvezményeket nem biztosítanak, reájuk nézve a jelen rendelkezések válnak kötelezőkké ; miért is az általuk alkotott vagy alkotandó szabványokat be kell mutatni a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, annak igazolása végett, hogy legalább is a törvényben meghatározott kedvezményeket biztosítják. 3. §. A tanító fizetése, a mint eddig szokásban volt, állhat készpénzen kívül természetben kiszolgáltatott járandóságokból vagy földbirtok jövedelméből is. Ugy a terményeknek, mint a földbirtok járandóságainak értéke beszámítható a törzsfizetés összegének meghatározásánál a törvényszerű 300 frt, illetőleg 200 frt kiegészítése végett. A termények árának 10 évi átlaga állapítandó meg értékük gyanánt. A földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számíttatik, a föld mívelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett. A termények a legközelebbi piac árának 10 évi átlagát igazoló hatósági bizonyítvány, a földbirtok jövedelme pedig a kataszteri becsűt s a földjövedelem emelkedésének százalékát az 1893. évi október hó 31-én 38,072. sz. a. kiadott körrendelet értelmében egyes vidékre vagy községre nézve feltüntető hatósági bizonyítvány alapján számítandó be a tanítói fizetésbe. A tanítói íizetés egy része csak addig állhat terményekből. míg a 11. §-ban említett esetek be nem következnek, mert azontúl a fizetés ezen részét is készpénzben kell megállapítani. 4. §• A községi, valamint a hitfelekezeti elemi iskolákban úgy az 1893. évi XXVI. törvénycikk életbe léptekor, mint azóta szervezett minden tanítói (tanítónői) állomáson alkalmazott és alkalmazandó tanítók illetményeinek feltétlenül legalább is az 1. §-ban említett fizetésből, lakás-és kertjárandóságból s az esedékessé váló ötödéves korpótlékokból kell állni. A tanítók illetményei gyanánt csak azon járandóságok számíthatók be, melyek állandó jellegűek és melyek kiszolgáltatása az iskolafentartó polgári község, hitfelekezet vagy más kötelezett részéről biztosítva van. Ha a hitfelekezeti iskolai tanító az 1868. évi XXXVIII. törv.-cikk 141. §-ának harmadik bekezdése értelmében a kántori teendőket is végzi, tanítói és kántori járandóságok együttesen mind beszámítandók az 1893. évi XXVI. törv.cikk 1. §-ában meghatározott illetmények megállapításánál Nem számítható be a fizetésbe mindazon járandóság, mely a tanítónak adatik ugyan, de nem a tanító személyes hasznára, hanem az iskola céljaira szolgál: ilyen pl. az irodai átalány, failletménv a tanterem füttetésére stb. Ha esetleg a tanító (tanítónő) nem kap sem természetben való lakást — legyen az bár kántori lak — sem külön lakpénzt, akkor a fizetésből a helyi viszonyoknak megfelelő és hatósági bizonylattal igazolt összeget lakpénz gyanánt kell leszámítani, az ekként megállapítandó összeg azonban a fizetés 25°/0

-ánál több nem lehet. Ha ezen leszámítás következtében a megmaradó fizetés összege kevesebb lesz a törvényszerű minimumnál, akkor a fizetés megfelelően kiegészítendő. (6. §.) Az 1893. évi XXVI. törv.-cikk 10. §-a értelmében a tanítói fizetések eddigi mennyisége, melyet az iskolafentartók saját anyagi forrásaikból kiszolgáltattak, ezentúl is csonkítatlanul meghagyandó és nem engedhető meg, hogy a tanköteles gyermekek száma által igényelt két vagy több tanítói állomás közül bármelyik megszüntettessék a végett, hogy az azzal egybekötött illetmények a többi tanítói állomások nagyobb javadalma zasara fordíttassanak. (Folyt, köv.) TÁRCZ A. Az 1843/44-ik évi vallásügyi tárgyalások. (Folytatás.) A június 14-iki kerületi ülésen vette kezdetét a vegyes házasságok kérdése. A beható három napi vitának megértésére a következőket kell előre bocsátanunk. Már az 1832/36-iki országgyűlés után országos keserűséget keltett az a tény, hogy a főrendek konoksága meggátolta, hogy általában a vallási, különösen a vegyes házassági ügyben törvényt hozzanak. Növelték az országos kedvetlenséget Lajesák nagyváradi, majd Scitovszky, akkor rozsnyói püspök rendeletei, a melyekben felhívják megyéjök papságát, hogy a vegyes házasságoktól az egyházi áldást, ha azok reverzálisok nélkül akarnának köttetni, egyszerűen tagadják meg. A kormány ugyan 1839. április 29-iki leiratában rosszalta a püspökök eme rendeleteit s utasította őket az 1790/1-iki évi XXVI. t.-c. megtartására. De a prímás ennek ellenére az 1837/40-iki országgyűlés után körlevelet bocsát ki, a melyben a nagyváradi és rozsnyói körlevelek értelmében leendő eljárásra buzdította alantasait. Midőn pedig a törvényhatóságok a főpapok törvénysértésének megtorlására az 1647. XIV. t.-c. alkalmazását sürgették: Lonovicsot a püspökök tanácskozmánya Rómába küldötte, tehát az állam függetlenségének rovására külhatalomhoz folyamodolt. Borsodmegye még a követ elutazása előtt óvást tett minden pápai befolyás ellen; Zólyommegye pedig a klérus ezen törvénytelen lépése ellen tiltakozott. Hasztalan. Róma még 1840-ben brevét ad ki, a mely a vegyes házasságot nemcsak rosszalja, hanem egyenes skandalumnak nevezi. És a brevére a király kiadta a placetumot. Ez a kérdésnek alkotmányi sérelmi oldala. Első szónok Géczy Zólyommegye követe volt. Miután a kérdésnek fentebb vázolt előzményeit kifejtette, történeti tények hosszú sorozatával támogatja, hogy Magyarország a pápai hatalomtól a legrégibb idő óta teljesen független. Küldői nevében kívánja, hogy az országgyűlés a királyhoz feliratot intézzen, a mely határozottan mondja ki, hogy hazánk a pápától teljesen független; de fejezze ki azt a fájdalmat is, hogy ő felsége közelebb a brevét place-