Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-12 / 15. szám

rázatainak és más népies jellegű vallásos iratoknak rengeteg buzgalommal való terjesztése-. Felesleges felemlítenem bővebben, hogy kik foglalkoztak bibliafordítással, hanem egyszerűen konstatálom, hogy csupán a XVI. század maga termékenyebb e tekintetben, mint az utána jövő három század együtt véve. A biblia megszűnt rejtett kincs lenni; boldog-boldogtalan olvashatta saját anyanyelvén és — a mire büszkék lehetnénk, ha saját korunk lanyhasága nem kergetné a szégyen pírját arcunkba, hogy elődeink buzgóságát és saját tétlenségünket egybevetve — leginkább hazai kiadásban. Hogy vetélkedtek főuraink a biblia nyomtatása és terjesztése körül: elegendő felemlítenem I. Rákóczy Györgyöt, továbbá a váradi biblia történetét. A biblia mellett számot tesznek a népies magyarázatok, mint Melius Péter, Bornemissza és mások művei, melyek jóformán prédikációk, de egyúttal alapos és népies nyelvezetű bibliamagyarázatok is. Hitvallásokat írtak egyenesen a laikusok fegyvere gyanánt, p. o. a debreczeni magyarszövegű hitvallás »a magyarországi jámbor és keresztyén áros népnek« ajánltatik. Bibliai tárgyakat költőileg dolgoztak fel és oktatási céllal kapcsoltak egybe. így terjesztették külön-különféle eszközökkel az Istennek országát és ápolták a keresztyén, a protestáns hitéletet. Azonban volt még őseinknek kezében egy eszköz, mely a belmisszió szolgálatában igen nagy jelentőséggel birt, mely ma már jelentőségét elvesztette, habár némi módon újból fel volna és pedig haszonnal eleveníthető: t. i. a szigorú egyházi fegyelem, mely ama korban, midőn a folytonos háborúk az erkölcsöket felettébb, meglazították, sőt elvadították, a keresztyén életnek nemesbítésére és tisztaságára rendkívüli befolyással volt. Az egyházi fegyelem szolgált arra, hogy a hívők ne csak szájjal legyenek a Krisztus parancsolatainak megtartói, hanem egész életökkel is. És minthogy a polgári hatóságok is belátták az egyházi fegyelem szigorú betartásának áldásos voltát, készségesen keltek a lelkészek támogatására akkor, midőn ezek ellentállásra találtak és az egyházi disciplina követelményeinek csak a brachium szerezhetett érvényt. Kanizsai Pálfi János naplója (Prot. Szemle 1892.), vagy más naplószerű egyházi feljegyzések világosan megmutathatják, hogy az egyházi fegyelemnek mily szerepe és jelentősége volt a keresztyéni élet megtartásában és megerősítésében. Mindjárt a reformációtól fogva nagy súlyt fektetnek a protestánsok az egyházi fegyelemre. Törvényeik részletesen foglalkoznak e tárgygyal, sőt hogy az önkényesség elkerültessék és a kellő prudentia hiánya baji ne okozzon, könyvet írnak a lelkész eljárásáról, t. i. a melyet követni kell az egyházi fegyelem gyakorlásánál. Ilyen p. o. Károlyi Péter »Bonus Pastor«-ja 1571-ből, melynek egyes helyeit Ember Pál közli egyháztörténetében. Hogy a világi hatóságok támogatása mily mérvű és kiterjedésű volt, arra rengeteg sok példát találunk a törvényhatóságok statútumaiban. (Összegyűjti: Kolozsvári és Óvári.) Ezen rövid vázlat is eléggé világosan mutatja, hogy a XVI. s XVII. század protestánsai a belmissziói tevékenység egyik ágában, a hit és keresztyéni élet ápolása körül oly buzgóságot fejtettek ki, mely bennünket törpe utódokat, igazán megszégyenít. Pokoly József. ISKOLAÜGY. A tanítói fizetésekről szóló törvény végrehajtása. Utasítás a törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában. Kiadta a vallás- és közoktatási miniszter 1894. március 2-án 10,000 sz. rendeletével. I. FEJEZET. A községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők illetményeinek megállapítása. 1. §• A községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. törvénycikk 1. §-a értelmében az említett iskoláknál szervezett vagy szervezendő rendes tanítói és tanítónői állomásokkal egybekötött illetmények legalább 300 frt évi fizetésben, tisztességes lakás és legalább egy negyed holdnyi kert használatában, illetőleg haszonélvezetében a segédtanítók és segédtanítónők illetményei pedig legalább évi 200 frt fizetésben, valamint szintén tisztességes lakás és legalább egy negyed holdnyi kert használatában, illetőleg haszonélvezetében állapítandók meg. A népiskoláik közoktatást rendező 1868. évi XXXVIII. és 1876. évi XXVIII. törvénycikk végrehajtása tárgyában a polgári községek számára 1876. évi szeptember hó 2-án 20311. sz. a. kelt rendelettel kiadott »Utasítás* 13. §-a értelmében a községi elemi iskoláknál egy . rendes tanítónak (tanítónőnek) lakásul legalább két tisztességes padozott szobát, egy konyhát és egy kamarát, a segédtanítónak (segédtanítónőnek) egy padozott szobát kell adni. A felekezeti iskola rendes és segédtanítók (tanítónők) szamára lehetőleg szintén legalább ugyanily lakások adassanak. Ha az iskolafentartók nem rendelkeznek ily tisztességes lakással és legalább negyed holdnyi kerttel, melyet a rendes- vagy segédtanító (tanítónő) használatára, illetőleg haszonélvezetére adhatnának, akkor ezen járandóságoknak a helyi viszonyok szerint megállapított évi pénzegyenértékét tartoznak az illető tanító (tanítónő) részére biztosítani.