Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

224 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. gyék megbízott képviselői március 20-án értekezletet tar­tottak. Szabó Károly bihari esperes a gyűjtés eddigi ered­ményéről azt jelentette, hogy eddig mintegy 10 ezer frt folyt be és 355 frt évi járadékot ajánlottak meg. A gyűj­tést folytatják. * Egyházkerületi gyűlések. Az erdélyi egyház­kerület március 29—31. napjain Kolozsvárit tartotta meg rendes közgyűlését, melynek fontosabb tárgyairól Lapunk mai száma hoz tudósítást. Április 1-én papszentelés volt, melyen 25 új lelkészt avattak fel. — A dunaméllcki egy­házkerület április 3-án kezdte meg rendkívüli közgyűlését, melynek főtárgyát az Egyházi Törvények életbeléptetése képezte. Napirend előtt Szász Károly püspök meleg hangú szavakban emlékezett meg Kossuth haláláról s indítványára az egyházkerület jegyzőkönyvileg adott kifejezést a nagy halott iránt érzett kegyeletének. A közgyűlés a püspök megemlékezését állva hallgatta meg. Az első napi ülésen délelőtt és délután a »Kilences bizottság« javaslatát tár­gyalta le a közgyűlés. — A dunántúli egyházkerület köz­gyűlése április 4-én kezdődött. Mindkét gyűlésről jövő alkalommal adunk részletesebb tudósítást. * Bibliát a nép kezébe. A brit és külföldi biblia­társaság alább olvasható kérelmét melegen] ajánljuk lel­késztársaink és az egyházi előjáróságok pártoló figyelmébe. »Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Egy tiszteletteljes kéréssel járulok Nagytiszteletűséged elé. A midőn ezt teszem, az a jóindulat vezérel, a melylvel, a mint általában a brit és külföldi biblia-terjesztő társaság a magyar protestáns egyház iránt viseltetik, úgy én is különösen viseltetem. Senki sem tagadhatja, hogy a magyar prot. egyházra súlyos megpróbáltatás ideje következett el. Vészes fellegek gyűlnek az égen s kétszeresen, vagy százszorosan szük­ség van arra, hogy lámpáinkból az olajat elfogyni ne engedjük, sőt. igyekezzünk még azok megelevenítésére is, a kik a hitetlenség és bűn álmából még új éltere nem ébred­tek. Ezért első sorban arra vagyok bátor kérni Nagy­tiszteletű Urat, legyen szíves minden helyes eszközt fel­használni s kivinni, hogy egyházában minden család el legyen látva bibliával, sőt hogy minden családban olvas­gassák a Szentírást minél többször s így merítsenek abból erőt úgy a vakhit, a mint a hitetlenség ellen. Különösen kérem azonban Nagytiszteletü Urat. legyen szíves egy szép és minden tekintetben áldásos szokást gyülekezetében meghonosítani s a konfirmációi ünnepély alkalmával minden konfirmált gyermeknek egy űj testa­mentumot adni az egyház nevében. E szokást már sok lelkész meghonosította egyházában. A mult év folyamán 70 lelkész körülbelől 2000 új testamentumot rendelt meg e célra! Mily szép lenne, ha ez évben legalább is 700 lelkész 20,000-et rendelne meg ! Mily hatalmas eszköz lenne ez az ifjú lelkeknek a Krisztushoz és az evangéliumi egy­házhoz való kapcsolására! És a kivitel oly könnyű ! Hiszen egy új testamentom zsoltárokkal magyar és tót nyelven csak 18 kr,, német nyelven 20 kr., zsoltárok nélkül csak 12 kr., tömeges rendelésnél ebből is percentet engedünk. Nagyon kérem azért Nagytiszteletü Urat, gyűjtse össze a szük­séges pár krajcárt (hiszen az egyház vagyonosabb tagjai bizonyára szívesen áldoznak ily dicső célra) s tegye lehetővé, hogy az ifjúi lelkek abban a pillanatban vegyék birtokukba az új testamentumot, a mely oly igazán ünne­pélyes. Minden ily kiosztott új testamentum mag lesz, melyből egy-egy élő fa növekedik fel. Minden ilyen új testamentum bástya lesz az erkölcstelenség vagy a vakhit ellen. Minden ilyen új testamentom erőforrás lesz az ország lakói javára, s így az ország javára, valamint a protestáns egyház tagjai, tehát a protestáns egyház javára. Ha volt valaha jó alkalom arra, hogy kicsiny eszközzel nagy áldást terjeszszünk, úgy a konfirmációi ünnepélyen egy-egy új testamentum kiosztásra ilyen alkalom. Nagyon kérem azért Nagvtiszteletűségedet a protestáns egyház igaz java erdekében használja fel e jó alkalmat! Tisztelettel vagyok Budapest, 1894. február 20-án Nagytiszteletűségednek kész szolgája Victor Bernát a brit- és külföldi bilbiaterjesztő­társaság magyarországi főügvnöke. Budapest IV., Deák­tér 4. sz. * Az áttérések és a »Magyar Sión*. Az Eszter­gomban megjelenő »Magyar Sión* című római kath. folyó­irat nagy gaudiummal közli azokat a »megtéréseket« '(?), melyekről a > Magyar Állam«, a »Magyar Néplap« stb. hétről-hétre referálni szoktak. Az 1893-ik évben »ha/,a jött 98 lutheránus, 278 kálvinista, 8 nazarénus, 2 görög­keleti és fölvette a szentkeresztséget 22 zsidó, mindössze 412 egyén. E följegyzés persze nem teljes, mert hisz nem is jön köztudomásra minden megtérés«. — Mindenesetre sajnálatos az evangéliumtól és a Krisztustól a római dog­mához és pápához való ez az elég tekintélyes számú »megtérés* (majdnem »megtévedés*-re ment a tollúnk). De nincs mit dicsekednie vele az esztergomi »Sion -nak. Akkora erőfeszítéssel, oly mesterséges lélekfogdosással, minőt római atyánkfiai kifejtenek, 412 lélek eltérítése nem valami fényes »fogás«. Mi ezzel szemben az érem másik oldalára mutatva, ide irunk a »Sion« megnyugta­tására két hivatalos adatot. Budapesten a ref. egyház anyakönyve szerint a mult esztendőben a római egyház­ból áttért hozzánk 146 személy és megkereszteltetett 26 zsidó. Erdélyben a ref. egyházkerület névtára szerint, szintén a mult. évben a református egyházba áttért, leg­nagyobb részben a római egyházból, 361 személy. Tehát csak Budapestnek és az erdélyi egyházkerületnek Krisztus­hoz térített convertitái (146 -f- 26 + 361 =533) jóval szá­mosabbak, mint a »Sion« által megbizhatlan újsághírek alapján összeírt »megtértek*. Azt azonban készséggel el­ismerjük, hogy Önök ott a római táborban nagy buzga­lommal térítgetnek, a mi csak akkor hiba, ha »per nefas* történik; mi pedig »per fas« sem térítünk, a mi már nagy hiba és élhetetlenség is. Mert Krisztus világosan megparancsolta tanítványainak: Elmenvén tanítványokká tégvetek minden népeket! * Gyászrovat. Hajdú Sándor Jász-Nagykún-Szolnok vármegye nyugalmazott alispánja, a kecskeméti ref. egyház­megye tanácsbirája, a szolnoki ref. egyház főgondnoka hosszas szenvedés után életének 46-ik évében elhunyt. Szolnoki gyülekezetünk megalapítása körül érdemei van­nak az elhunytnak. Réke hamvaira! ilORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPIÍSTKN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom