Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

kötés végleg elenyészik. A mi ott marad, az lehet esketés, megáldás, vagy bármi névvel felruházva, de nem lesz többé házasságkötés, mert állami házassági jog mellett az egyházi házasságkötés fentartása az egységes házassági jog veszélyeivel jár karöltve. A házasság megkötésének kötelező polgári alakja tehát az egyházi házasságkötés megszűnését vonja maga után. Feltehetjük talán ennélfogva a kérdést, a mit közönségesen mindenfelé hallhatunk, hogy e változással mit vészit a protestantismus ? Sokan gondolkozhatnak ugy, hogy a kötelező polgári házasság behozatala jogcsorbulást jelent a protestáns egyházakra nézve. Azt hiszem, hogy az elmondottak után ezen felfogás ellen felesleges szót is emelni, mert tény, hogy a protestáns egyházak semmi oly jogot, mely őket eo ipso megillette, el nem veszítenek. Hallottam oly nézetet, hogy egyházi-, esketési-szertartásunk fog jelentőségéből veszíteni, ha e nélkül is lehet házasságot kötni s az visszahat az egyház tekintélyének csorbulására. Ez is tarthatatlan állítás, mivel mi igen jól tudhatjuk, hogy az az esketés, vagy esküvés soha sem volt házasságkötés, hanem vallásos szertartás, mely iránt a nép a múltban s a jelenben is vallásos gondolkozásmódjánál s érzületénél fogva viseltetik tisztelettel, s helyez arra kiváló súlyt. Egyetlen egy oly következményt látok a magam részéről, mely a kötelező polgári házasságot nyomon fogja követni, a melyre már mások is rámutattak: t. i. hogy fogyni fog az egyházilag megáldott házasságok száma. Csakhogy én még ezen tüneményt sem tekintem veszteségnek prot. egyházainkra, mivel mostanig állami kényszernél fogva volt minclen házasság lelkész előtt megkötendő s az igy kötött házasságok nagy száma épen a kényszernél fogva semmiféle erkölcsi erőt nem mutatott, ellenben az u. n. vadházasságok kétszeres megbélyegzést vontak a felekezetre maguk után. A jövőben, az egyházilag megáldott házasságok számából okvetlenül ki fog tűnni az egyes felekezetek erkölcsi ereje, esetleg szolgáinak hanyagsága. Mert ne felejtsük el azt a szép példát, a melyet a mult tár elénk, hogy t. i. az egyházi megáldás, az esketés épen a nép lelki szükségleténél fogva nyomult előtérbe s lett később alakja a házasságkötésnek. A nép vallásos ma is, csak legyen a ki ezen érzületét ébren tartsa, illetőleg helyes irányban vezérelje. Ha tehát olyan tüneményt tapasztalunk, bogy az egyházilag megáldott házasságok száma szokatlan nagy százalékban csökken: ez kétségtelen bizonysága lesz annak, hogy egyházaink szolgái a haszontalan szolgáknál haszontalanabbak. Igaz, hogy a félművelt embert az ő sajátos felfogása, a szegényt az ő szegénysége tarthatja távol attól, hogy a házassági frigyét Istennek nevében kezdje meg, de a lelkésznek talpon kell lennie az Isten országa érdekében. Ha tíz közönyös közül, kiket eddig fáradság és utánjárás nélkül összeesketett volna, csak ötöt, avagy hármat megnyer arra, hogy hívja segélyül az Ur nevét élete e fontos pillanatában: százszor több és jobb munkát végzett, mintha nem ama tízet, de tízszer tízet összeesket. Ha szegényről van szó, ki polgári és egyházi cselekvónyt külön díjazni nem tucl: adja ingyen a lelkész, mit Istentől ingyen vett; hiszen a pásztor van a nyájért és nem viszont. Ha az egyházilag meg nem áldott házasságok száma nálunk nagyobb százalékot fog mutatni, mint p. o. külföldön: én nem habozom kimondani, hogy egyenesen az egyház szolgái lesznek a rossz eredmény okai. Ha ellenben ők buzgósággal járnak el Isten országának terjesztésében, erős a hitem, hogy a fogyás csekély lesz, de a vallásosság annál intenzivebb. Azokban, a kik eljönnek a templomba frigyöket megáldatni, együtt véve lesz annyi az élő hit, mint lenne, ha még az elmaradottakat is hozzáadnók. Gálator. Uj próféta, régi nyom. Magyarország eddig még nem állott abban a gyanús hírben, hogy itt próféták születnének. Mióta a Krisztus prófétaságát elődeink felismerték, jámbor hittel nyugodtak bele a jövő-menő századok emberei, hogy nála jobb és nagyobb próféta nem volt ós nem is lesz. A különbnélkülönb prófétákat eddig legnagyobb részben Németország és Anglia kolportálta a műveltebb világ számára. Ott virágzott a prófétáskodás ós még a legégrekiáltóbb hóbort is megtalálta a maga követőit. Boóth Vilmos már militiát állított fel a vallás országában ós fújja az üdvre csalogató toborzót, mint egy lármás verbunkos. Hanem nagyot fordúlt az idők kereke, Magyarország is egy prófétával ajándékozta meg a világot. De félre ne értessem ! Nem a marcalii prófétát gondolom, a kit ad maiorem ecclesiae glóriám a kath. klérus bujtogatott fel prófétává, hogy a kormány egyházpolitikai javaslata ellen izgassa a tudatlan népet. Nem rég hirdették ezt a lapok, persze megfelelő miraculumokat fűzve a hires prófétához. Mondom nem erről szólok. Népámítók máskor is voltak.