Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

conjectálhatni, mert 25. máji indult el Cantamir szultán 50 ezer tatárral Lengyelországra rabolni a Neszter mellett.« írja tovább, hogy a spanyolok ellen tartott tengeri haderőt is a Fekete-Tengerre rendelte a török, minthogy az algiri basával egyesült hollandok a spanyol király Indiákról jövő kincseit és a spanyol kereskedő hajókat elnyerték és most 100 öreg hajó ment Lengyelország ellen. »Mit rendel Isten a lengyel szomszéd felől, ő felsége tudja; örömest érteném a kegyelmed censuráját fel öle.« Majd őrködésre hívja fel Alvinczit és kéri, hogy tudósítsa gyakorta, ha mit érthet bizonyost. De Alvinczi bizonyos theologus felől is írt a fejedelemnek, ki neki valamelyik főember ajánlott s a fejedelem ugyanezen, 1624. junius 9-én kelt válaszában felhatalmazza bizalmas papját, hogy »csak legyen elégséges, hogy felelhessen meg tisztinek, bízvást hivassa és iktassa be, állapotja leszen*.1 A Széchv Györgygvel való ügyben leendő közvetítésre ís megbízatván Alvinczi fejedelmi urától, 1624. julius végén, vagy augusztus elején levelet intézett Széchyhez, melyben biztatja azt, hogy a fejedelem a vitás ügy elintézése végett bizonyos emberit küldendi hozzá. A küldönc azonban késett, Széchy pedig nehezen várta Murány alatt; mert terebesi jószágára akart sietni, a melyen szinte kapkodni kezdtek, Augustus 12-kén tehát szeretettel kéri Alvinczit, tudósítsa felőle, mikorra kellessék várnia a fejedelem emberét, »E mellett — írja — akarék kegyelmednek erről is írnom, az mint in inclusis nyilvábban megérti kegyelmed, mint legyen ide fel az állapot a császár részéről; bizonyosan elhigyje kegyelmed és ő felségének (a fejedelemnek) is ez szerint intimálhatja kegyelmed, hogy ha eddig is a török mid akadályok nem lőtt volna, semmi okon el nem bocsátották volna az lengyeleket, hanem egyátalában reánk jöttek volna. Kegyelmed okosan és jól gondolkodván ezekről, igen jó volna ő felségének mature provideálni mind magára, mind az országra.« Inti Alvinczit arra is, hogy figyelmeztesse Korláthot (a kassai generálist,) hogy a bécsieknek »minden igyekezetek és elvégezett szándékjok, miszerint mind Szendrőbe, Tornába, mind Szádvárba bevigyék a németet; eddig is bevitték volna, de a török által volt akadályozva, mivel egész Tapolcsánig is mind kijárt és rabolt«. A cédulát, melyet Széchy mellékelt leveléhez, valamelyik uraszszony híve írhatta a fejedelemnek Széchyhez s következőleg hangzik: »Az igiret sokra viszi az embereket; Istenért édes öcsém uram vigyáztasson kegyelmetek és az nagy ember életére is viseljen olyan gondot, hogy gonosz szándékjokat is ne vihessék véghez, az Úristen az Ő igaz ecclesiájaért is oltalmazza meg«.3 Alvinczi, noha Széchy arra kérte, hogy szaggassa el leveleit, nem szaggatta el, hanem eredetiben beküldte 1624. aug. 17. kelt levele mellett a fejedelemhez, hogy »ő felsége annálinkább érthesse a dolgot« ; de a fejedelmet magát kérte az elszaggatásra mert assecurálta volt Széchyt róla, hogy a levél szem előtt nem lesz. «Egyéb cirkumstantiák is az mint mutogatják az dolgok, nem hibáinak, ez jegyzéseket meghigyje felségedé Végül ajánlja, értesítse a fejedelem Széchyt, hogy embere miért késett el. kit Széchy Murányalljára várt?3 És a mint a Széchy által küldött levélkéből is látszik, Bécsben csakugyan inkább szerettek volna temetést 1 Szilágyi S. : »Bethlen G. s a kassai pap«. Í6 —17. lap. 2 Szilágyi S. : » Bethlen G. s a kassai pap.« 18—19. lap. Eredetije a gy.-fehérvári kápt. levéltárban. 3 Ugyanott. rendezni a fejedelemnek, mini nászt. 1624. szept. 17-kén a fejedelmi követeknek ismét kitérő választ adtak Cecília Renata főhercegnő kezét illetőleg; pedig már e követek — Kovasóczy István és Mikó Ferencz — alternative beszéltek : vagy adják a főhercegnőt, vagy engedjék meg. hogy Brandenburgba utazzanak, Gusztáv Adolf svéd király sógoraszszonyát, a brandenburgi választó nővérét Katalint kérni meg a fejedelemnek. A válasz kitérő volt: főkövetet ígértek, ki majd a végleges választ megviszi a fejedelemnek E házassági tervet a II. Ferdinánd nagybátyja a spanyol király és államtanácsa is kedvezőleg fogadták. Nem ügy a fejedelem testvéröcscse Bethlen István. Alvinczi pedig hallani sem akart a katholikus hercegnőről s egyik prédikációjában nyilvánosan kikelt az ily szándék ellen.1 — A fejedelem végre is nem lett II. Ferdinánd vejévé, hanem Gusztáv Adolf rokonát Brandenburgi Katalint jegyezte el. — Áldás e frigyen sem volt. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. NEKROLOG. Fohász Kossuth temetésekor. Irta: Sántha Károly. Isten. Isten, jövünk hozzád. Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk: Meghalt Kossuth! Jaj most nékünk! Az idegen is testvér lesz, Velünk gyászol, velünk érez; Nép mely lángol a hazáért, S él-hal a szent szabadságért, Könnyet ejt az ő sírjára, Ezer áldást esd porára. Járunk gyászban, feketében, Csak a könny csillog ez éjben; Magyar folyó ki nem szárad, Tele sírja honfi-bánat. Nem is magyar, ki ma nem sír, Mikor arra borul a sír, Ki fölrázott mély álmunkból, Föltámasztott halálunkból. Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk: Meghalt Kossuth! Jaj most nékünk! Édes anyánk, magyar haza, Haza jött már fiad, haza! Hogy sovárgott ő utánad. Hogy emészté honfibánat, 1 Gindely Antal »Bethlen Gábor* 109. lap. {II. Történ, életrajzok.)