Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

Téged áldva, féltve, óva: Csak az Isten a tudója! Míg bujdosta a világot, Lába száz tövisre hágott; Mert nincs annak élte, álma, A kinek volt s nincs hazája! Bujdosása immár bétölt, Pihentesd meg őt, anyaföld! Itthon lesz ő már untalan, És többé nem lesz hontalan, Hült szíve fölmelegedik, Hogy magyar földbe temetik. Magyaroknak atyját födje Magyarország drága földje, Mely még drágább most, még szentebb, Hogy tégedet takar, Szentet. Legyen álmaidba szőve Szép hazánknak szép jövője! Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország. Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk: Meghalt Kossuth! Jaj most nékünk! Beszegezik a koporsód, Ez a sorsunk, ez a sorsod; Nem adhattunk neked többet, Csak a holtnak síri földet. Nem, nem! többet adunk néked: Megőrizzük szent emléked, A szívünkbe temetünk el, És soha sem feledünk el; Míg magyar él, míg Buda áll, Élsz, mint ragyogó Ideál, Mint próféta, mint apostol, Mint egy újabb Isten-ostor, Ostora a zsarnokságnak, Apostola szabadságnak. Isten, mely most hozzád ment föl, Szakassz el e nagy lélekből, Tedd lelkünkbe az ő lelkét, Lehelld belénk honszerelmét! Mindnyájan fogadást teszünk, Hogy örökösei leszünk, S mint ő, nem élünk hiába, Nem hajtjuk nyakunk igába; Bár föld rendül, ég leszakad, Szabad lesz a magyar, szabad! Isten, add ehhez kegyelmed, Megszentelő segedelmed! Áldd meg néped kegyességgel, Áldd meg őt jó egyességgel! Éltét hű munkában töltse, Virágozzék szép erkölcse! Mit Árpád s Szent-István adott, Védje meg az Ősi jogot! A királyt s törvényt tisztelje, Szabadságát ebben lelje! Legyen a magyarok hona, A dicsőségnek temploma, S békében építsék tovább A fiak és az unokák! Isten, Isten, jövünk hozzád, Hálával áld Magyarország! Kossuth sírján leborulunk, Halld meg imánkat, mi Urunk ! Vedd hálánkat, hogy őt adtad, Szép vénséggel megáldottad ! Testének adj békességet, Lelkének adj üdvösséget! Áldott légy, hogy meghallgattál, Fájdalmunkban vigaszt adtál! Vígaszunk, hogy a haldokló Ajakán kelt ilyen jós-szó: Mikor engem eltemetnek, Minden népek emlegetnek; A halálban nem maradok, A síromból föltámadok, Nagy hatalom lesz a nevem, Uralkodom a sziveken. Föltámadt ő! Él szelleme, Nagy hatalom az ő neve, Szétmorzsolja a rabságot, Megszüli a szabadságot. A dicsőült szent helyekről Áldva néz ránk az egekből, S örökké zeng az imája, Mely lelke mélyéből szakad: Legyen boldog, legyen szabad A magyaroknak hazája! Isten, mondd áldásod rája! Ámen! IRODALOM. ** Népoktatásügyi községi közigazgatási kézikönyv cím alatt a tanügyi köröket érdeklő újabb munkára hirdet előfizetést dr. Szabó Mihály Kolozsvármegye kir. segéd-tan felügyelője, kinek csak a napokban jelent meg a »Tanítók jogai és kötelességei« cím alatt. Az új munka úttörő a maga nemében. Szervesen és összef'üggőleg lesznek benne csoportosítva mindazon tudnivalók, melyek a népoktatásügyi adminisztráció terén a városi és községi elöljárói állással összefüggnek. Fel lesznek benne dolgozva a községi tanügyre vonatkozó összes törvények, szabályrendeletek, utasítások, döntvények és elvi jelentőségű határozatok. A munka f. évi március második felében fog megjelenni. Előfizetési ára 2 frt 20 kr., mely Összeg a szerző címére Kolozsvárra (kir. tanfelügyelőség) küldendő. — Felhívjuk rá a tanügyi körök figyelmét.