Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pijta-utra 23. szám, hová a kéziratok cunzeudök. Kiadtf-bivatal : llorny&nszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félévre: 4, frt öO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám áru íiO kr. A XVI. és XVII, század belmissziószerű munkássága hazánkban. Jól tudjuk mindnyájan, hogy a szó »belmiszszió« egészen új keletű, de a fogalom, s a fogalomnak megfelelő munka, melyet jelöl, oly régi, mint a keresztyén egyház. A ki a külföldi protestánsok belmissziói tevékenységét figyelemmel kiséri kezdettől fogva, meglepő eredményeket fog találni még korábbi időkből, mintsem a »belmisszió« kifejezést használták volna és talán még nagyszerűbb eredményeket találhatunk az újabb időben, midőn már ama tevékenységet külön névvel nevezik. Lehetetlen, hogy lelkünket át ne hassa a vágy a külföldi protestánsok rengeteg munkásságát látva, az iránt, hogy vajha nálunk is megfelelő eredményeket produkálhatnánk és erősítenénk meg a mi különben is gyenge egyházunkat oly munkásság útján, mely tőlünk indul ki, de mindeneknek javokra szolgál. Azonban sokan vannak közöttünk olyanok, kik vagy túlzott patriolismusból, vagy talán restelkedésből egyszerűen azzal teszik túl magukat a belmissziói tevékenység megkezdésén, hogy az csak olyan idegen plánta és nem nekünk való. E jelen soroknak céljuk beigazolni, hogy őseink a XVI. és XVII. században igenis fejtettek ki oly munkásságot, mely határozottan belmissziói és ha ez tény: tarthatatlan az az állítás, mely a beimissziót csak a külföld számára valónak tekinti és idegennek állítja a magyar protestantismus hazai talajára nézve. Minthogy, nézetem szerint, a belmissziói tevékenység két, külsőleg egymástól elkülöníthető, de végeredményében összevágó irányban halad, t. i. a mennyiben a keresztyén illetőleg protestáns hit és erkölcsi életet akarja felébreszteni, ébren tartani és szilárdítani, másfelől pedig a keresztyéni munkás hit, azaz a cselekvő szerelet tevékenységre keltésében fáradozik, ezért külön fogok szólani 2.15-ZUt

iti-tyh én is a kétféle tevékenységről és pedig az előbb említettet vévén sor szerint fel tárgyalás alá. Magának a hitbeli meggyőződésnek felkeltése, esetleg megszilárdítása a XVI. és XVII. század folyamán nem volt valami nehéz, hiszen benne röpködött a levegőben a vallásos érzés, gondolat s mindenki már az anyatejjel szívta be. Azonban azt is jól tudjuk, hogy a hitnek, a vallásos meggyőződésnek nemcsak meg kell lenni, hanem belsőnek, igaznak, mélynek kell lennie. Hogy ilyenné lehessen a mi egyházunk tagjainak hite, ezért legfőbb gondot arra fordítottak a mi őseink, hogy a hit igazságainak hirdetői a reformációnak klasszikus földjén ismerkedjenek meg az igaz, hegyeket kimozdító hittel, hogy itt szívják magukba azt a mély, benső vallásosságot, melyet meg nem rendíthet soha semmi. Nem a tudományok elsajátítása végett volt szükség Wittenberget és más egyetemeket felkeresni, hanem a példáért, melyet ott láttak és a melynek hatása alatt térve haza, működtek itthon. Egyesek, községek áldoztak, hogy a tehetséges ifjakat külföldre küldhessék, külföldön alapítottak stipendiumokat p. o. már 1578. Schlacher selmeczi polgár 800 aranyat adott a boroszlói egyetemnek ily célból, vagy pedig külföldre szóló alapítványokat tettek, mint p. o. Bethlen István óriási, 8000 frtos alapítványa, melynek 10 %-os kamata egy akadémikusnak volt kiadandó. Bizony-bizony nagy szükség volna, hogy kövessük őseink példáját a külföld látogatásában, nem azért hogy tudományt tanuljunk, bár az is ránk férne, hanem főleg azért, a minek híjával vagyunk, t. i. hogy az erős egyházi élet, benső hit és erkölcsi meggyőződés, mely a külföldön oly erős, a példa erejével hasson reánk és felrázzon bennünket, a mi közönyösségünkből. Nem a mi szegénységünk annak az oka, hogy nem tudunk megállani a katholikusokkal szemben, hanem tétlenségünk, közönyünk és a hitnek hiánya. . . Jaj nekünk, ha törvényektől várunk oltalmat akkor, midőn az üldöztetés ideje