Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

186 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAI\ dani, hogy az első osztály tantárgyai is túlhaladják a 6-ik évhez csatolt szellemi fejlődés határát s a gyermek igen sokszor a túlterheltetés áldozata lesz. Nem mutathatom ezt ki statisztikailag, de igenis, tekintélyes tanférfiakra hivatkozhatnám, kik nekem adnak igazat. A mit szerző a tökéletesített módszerről állít, az már helyes nyomon jár, de a mai viszonyok s tanítási rendszer mellett aligha kivihető. Nem oszthatom azt a nézetét, hogy a mai viszonyok mellett alig-alig lehet gondolni arra. hogy az egészségügyi alapos követelményeket megvalósíthassuk. Hiszen több helyen, még kisebb köségekben is, hol szakavatatt közegek állanak a tanügy élén, erre vonatkozólag jelentékeny javulás hozatott be. Lassan megy ez, az igaz, különösen lassan azért, mert a kiszabott tananyagok a túlterhelés veszélyét idézik elő s tanítóink egyrésze azt a tökéletesített módszert nem követi, de mégis jelentékeny lépés tétetett már erre nézve is. Nagyon helyesen céloz arra is, hogy mindezen bajoknak úgy lehet elejét venni, ha a tanítók helyzete anyagilag s erköcsileg méltánvoltatik. És e tekintetben is korunkban nagy előhaladást tapasztalhatunk. Következik ezután az érzékek ápolása. No már ezt a fejezetet nagyon is hézagosnak tartom. Szerző talán supponálja, hogy növendékei tudják az ő útmutatása nélkül is az érzékek számát, de mindamellett azokat e fejezetben hallatlanokká tenni nem lehetett volna. S az érzékek ápolásáról szólva csakis egyetlen érzékről a látásról beszél. Megemlíti még, hogy a hallás érzéke is nagyobb figyelmet érdemel és mégis figyelmen kívül hagyja azt, ezen sorsban részesítvén a többieket is, melyeket föl sem említ. Hát nem célszerűbb leendett-e, ha pár szóval legalább a többieket is megismerteti s bizony mindegyikre vonatkozolag adhat rövid és észszerű tanácsokat. P. o. hogy csak egyet, a hallást említsem föl. Még gyermekkoromból emlékszem, hogy az iskolában egyik kedvelt csínyünk volt, hogy véletlenül egymás fülébe kiáltoztunk, (s úgy tudom, hogy ez a rosz szokás még most is kísért itt-ott). Volt rá eset, hogy a szegény gyermek megsiketült. Továbbá a látásra vonatkozólag sem oszthatom mindenben szerző nézetét.. Tudom, hogy a paedagogok legnagyobb része a baloldalról jövő világosságot ajánlják szerzővel együH (47. 1.) és megokolják ezt a célszerűséggel. a mennyiben az árnyékolás úgy nem zavarja a gyermeket az írásnál, de nem veszik figyelembe, hogy oldalvilágításnál csakis az egyik szem fokozottabb működése vétetik igénybe; a másik szem pedig, mely a fénysugarakat egyenesen veszi, vakított állapotban marad. Vakított állapotban pedig képtelen a működésre. Ha más elvet, még pedig fontos elvet állítunk föl, még ha ki nem vihető is egyelőre, de elhallgatni nem tanácsos. Legcélszerűbb, legjobb a felülről jövő fény, s oda kellene törekednünk, hogy ez a világítási rendszer honosíttassék meg, mert bizony-bizony (mi rövidlátók tehetünk a felől szomorú tanúbizonyságot) a mai rendszernek róható föl. hogy az iskola gyakran szemrontó intézet. A mit szerző az iskolai padokról tanít, azt szóról szóra aláírjuk s vajha a tanítók ezen cikkely értelmében oda működnének, hogy az a rendszer honosíttassék meg lassan-lassan a kezelésök alatti iskolákban. Ezután áttér a pihenésre és alvásra. Ezeknek szükségességét fejtegetvén, említi szerző az ol-ik lapon, hogy az alvás főleg azért alkalmasabb éjjel, mert ilyenkor legmélyebb csend uralkodik az alvók körül. Hát ezt az érvelést bizonynyal elhagyhatta volna, annyival is inkább, mert későbben az igazi érvre helyesebben utal. Nem azei" a legalkalmasabb idő. mert körülöttünk a legmélyebb csönd uralkodik, de bizonyos élettani törvényeknél fogva. A napnak és fénynek hatása viszi itt. a főszerepet. És épen ezért helyesebben jártak el az ó-kor népei, melyek a nemzeti ünnepeket, sőt a mulatságokat is nappal tartották. A mai kor gyermekei pedig mulatság idejeül az éjjelt választják. Itt a tudomány vívmánya, a világítás, hátrányára van a test egészségének. Az önmérsékletről s a gyermekek betegsége esetén a nevelő feladatáról szóló fejezetek zárják be e munka első részét. E legulóbbi fejezetben helyesen utal arra, hogy a gyermekek egészsége feletti őrködés nemcsak a nevelő, nemcsak a szülék kötelessége, de az államnak is joga és kötelessége beleszólani abba, hogy a nemzettestet. alkotó tagok ép emberekké fejlődjenek s megteheti azt a nélkül, hogy azáltal a szülők természetes jogai korlátoztatnának. De ez nem elég magában véve. Ki kell mutatni az eszközöket is, melyek ezt az anyagi gondozást lehetővé teszik, (közkórház, ingyen gyógyszer, ingyen gyógykezelés a szegények részére). A népnevelő tanító e téren a maga felvilágosításaival nemcsak előítéleteket rombolhat le. de mint hathatós tényező működhetik közre. Most már térjünk át a második részre, mely a szellemi nevelést adja elő. Könyves Tóth Kálmán. BELFÖLD. Törvényjavaslat a gyermekek vallásáról. A képviselőház közoktatási bizottsága által megállapított új szövegezésben. 1. §. Különböző bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozó házasok, házasságuk megkötésétől számított hat hó alatt, egyszersmindenkorra megegyezhetnek arra nézve, hogy gyermekeik valamenyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. Ha a házasfelek egyike, avagy a házasok mindketten egy bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez sem tartoznak, ebben az esetben is joguk van az előbbi bekezdésben megjelölt megjegyzésre olyképpen, hogy közakarattal megjelölik azt a bevett vagy törvényesen elismert vallást, a mely valamennyi gyermekök vallása legyen. Ezen megegyezés polgári hatóság vagy kir. közjegyző előtt személyesen jelentendő ki és irásba foglalandó. A megegyezés alakiságai, valamint annak anyakönyvi nyilvántartása körül követendő eljárást a vallás- és közoktatásügyi, illetőleg az igazságügyi és belügyminiszter rendeletileg szabályozza. 2. §. Az 1. §-ban körülírt megegyezés hiánya esetén a gyermekek szülőik vallását nemök szerint követik, illetve abban neveltetnek, a mennyiben ezen vallás a bevettek, vagy törvényesen elismertek közé tartozik. A bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozó szülő jogosítva van megállapítani, hogy az ő nembeli gyermekei a beveti vagy törvényesen elismert vallások melyikében nevelendők. Ha az illető szülő nem határoz, a másik szülő azonban valamely bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik, akkor az összes gyermekek ezen utóbbi szülő vallását követik, illetve abban neveltetnek.