Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

Ha egyik szülő sem tartozik egy bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez és egyik sem határoz a gyermekek mily bevett vagy törvényesen elismert vallásban leendő nevelése iránt, akkor e jog és kötelesség a gyámhatóságra száll át, mely a rokonok meghallgatásával határoz. A gyermekek mily vallásban leendő nevelésének a leírt módon való megállapítása legkésőbb azok tanköteles korának elértéig foganatosítandó. 3. §. Az 1. §. szerint létrejött megegyezés később csakis az esetben változtatható meg, ha különböző vallású felek közül valamelyik fél a másik házastárs vallására tér át. úgy, hogy a házasság egy vallásúak házasságává válik. Ez esetben a megyegvezés ugyanazon alakiságok mellett, de csupán oly irányban változtatható meg, hogy a születendő, valamint a hetedik életévet még be nem töltött összes gyermekek most már valamennyien a szülők közös vallását kövessék és abban neveltessenek. Ily esetekben a hetedik életévet már túlhaladott, de az 1868: LIII. t.-c. 2. §-ában megszabott életkort még el nem ért gyermekek is az idézett törvénycikk 3—8. §-aiban körülírt módon, az új megegyezés szerinti vallásra térhetnek át, de csakis a gyámhatóság beleegyezése mellett. 4. §. A 2. §. első bekezdésében foglalt szabály alól eltérésnek később csak akkor van helye, ha különböző vallású felek közti házasságról van szó és az egyik házastárs a másik házastárs vallására tér át, úgy, hogy a házasság egy vallásúak házasságává válik. Ezen esetekben a születendő, valamint a hetedik életévet még be nem töltött összes gyermekek a szülők közös vallását követik, illetőleg abban nevelendők. Az áttérő szülő nemebeli hetedik életévöket már túlhaladott, de az 1868 : LIII. t.-c. 2. §-ában megszabott életkort még el nem ért gyermekek is az idézett törvénycikk 3—8-ik §-aiban körülírt módon a szülők közös vallására térhetnek át. de csakis a gyámhatóság beleegyezése mellett. 5. §. Az oly házasság, melyben akár mind a két fél, akár csak az egyik fél a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozik : különböző vallású felek közti házasságnak tekintetik. Az ily felek között az 1. §. értelmében létrejött megegyezésből, illetőleg a 2. §. második és negyedik bekezdése szerint történt megállapítástól eltérésnek később a 3. és 4. §§-okban jelzett módon és terjedelemben csak akkor van helye, ha az egyik vagy mindkét házasfélnek valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetbe való belépése állal a házasság egy vallásúak házasságává válik. 6. §. Törvénytelen gyermekek anvjok vallását követik, a mennyiben ezen vallás a bevett vagy törvényesen elismertek közé tartozik. A bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozó anya törvénytelen gyermekeire a 2. §. negyedik és ötödik bekezdésében foglalt szabályok nyernek alkalmazást. Ha az anya más bevett vagy törvényesen elismert vallásra tér át, vagy ilyenbe belép, akkor a hetedik életévet még be nem töltött törvénytelen gyermeket új vallásába követik. 7. §. A jelen törvényben foglaltakkal ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem birhat joghatálylyal. 8. §. A jelen törvény életbeléptetése előtt kötött házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. 9. §. A jelen törvénynyel ellenkező mindennemű jogszabályok s jelesül az 1868: LIII. t.-cz. 12. és 14. §-ai hatályon kívül helyeztetnek. 10. §. A jelen törvény az általánosan kötelező polpolgári házasságot szabályozó . . . törvényczikkel egyidejűleg lép életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi és belügyminiszterek bizatnak meg. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Az, hogy az unitarismus-nsik Svédországban saját organuma. Japánban pedig missziója van. csak a mellett bizonyít, hogy az unitarismus hódító és terjeszkedő tendentiákkal lép föl az egész vonalon. Dogmatikai latituclinarismusánál fogva tág felfogást tanúsít az eltérő theol. nézetekkel szemben, s csak dicséretére szolgál Nippold jénai tanárnak, ha történeti módszeréhez híven a protestantismus e mellékhajtása iránt is elfogulatlan, egyháztörténeti művének negyedik kötetében. A XIX. század prófétájának, Chaningnak műveiből mi is tanultunk s mélységes vallásos-erkölcsi alapgondolatain — dogmatikai latitudinarismusa dacára — bármely prot. ember is épülhet. S az unitarismus története bizonyít amellett, hogy a protestantismuson belül az ú. n. dogmatikai egyformaság és béttibiróság elébb-utóbb megboszulja magát. A dogmatikailag pártokra oszlott Németország prot. sajtója még mindig a jezsuita kérdéssel bajlódik. Igv a »Protest. Kirchen Ztg.« is foglalkozik legközelebb e kérdéssel »A jezsuiták és az ellenreformáció« című cikkében, a melyet a »Keresztyén magvető* kivonatosan, a »Sárospataki Lapok* pedig igen sikerült fordításban egész terjedelemben közöl. Helyesen mondja e cikk, hogy »a jezsuitarend nem egyéb, mint egészségtelen kinövés az államtesten*, a melyet ki kell vágni s el kell távolítani, hogy a test az egészségtelen részektől megmentessék. Jogosan lehet állítani, hogy »Jézus társasága a reformáció legelkeseredettebb és leggonoszabb ellensége*, s tagjai is azzal dicsekednek, hogy »az ellenreformációt ők létesítették«. Macaulay is azt mondja róluk, hogy »társaságukban összetömörült a kath. szellem quintessentiája, s történetük a nagy kath. reakció története*. Annál szomorúbb, hogy nálunk a parlamentben is akadtak prot. képviselők, a kik a libe-24*