Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

ugyan két mozzanatrol szó, de a kegyes tudatnál csak a (uggés érzete ío: függés Istennel szemben, de korlátlan szabadság a véges világ ellenében. Ha Pfleiderer fejtegetéséhez hü marad vala, osztályozása alapjául csakis a függés érzete szolgálhatott volna. Abban is hibázik, hogy közvetlen vallásos tudatból, vagyis olyanból indul ki. melyet idegen hozzájárulás még meg nem zavart, nem gondolva meg, hogy az a keresztyén embernél mindig keresztyéni és mértékül használni a vallásalakok osztályozásánál, legalább is önzés. Nem azt mondjuk, hogy az ember önvallásos tudatát dobja el e kérdésnél, csak ne mellőzze az előleges tapasztalati kutatást. Pfleiderer osztályozását hibás kiindulási pontjáért és helytelen bizonyítási módjáért nem fogadjuk el, egyébként egy jobb hiányában megállhatja helyét. Ezek után kisértsük meg a vallásalakok osztályozását, hanem előbb, mintegy igazolásul mutassunk reá azokra az okokra, melyek a vallások sokféleségét előidézik. Formai szempontból a vallás lényegét a lélek életmozgásába, a szellem összéletébe helyeztük volt, mint a mely minden vallást magában foglal. A tartalmi lényeg kutatásánál pedig három oly vonásra mutattunk, melyek minden vallásban megvannak, röviden ismételve: bizonyos képzel Istenről (akár istenekről), bizonyos érzelem Isten (akár istenek) iránt, az imádás bizonyos alakjai. Ezen két formai és tartalmi lényegben találtuk fél az egíjségeí is, most pedig az egységgel szemben lássuk a sokféleség okait. A vallás eszméjéből és a külvilágból meríthetünk okokat a sokféleségre; az elsőből kettőt: formait és tartalmit s minthogy a vallás eszméjéből merítjük (tehát az egységben van a sokaság oka), nevezzük belső okoknak ; a másodikból szintén kettőt: természetit és emberit, melyek a belső okokkal szemben külsők. Vizsgáljuk mindeniket rendre! a) Pormai ok. Az emberi szellem csak a lélekben alkot egészet, ideális életében, mert az anyagiban mindig valamelyik lelki tehetség formájában nyilatkozik, de állandó egysége megmarad. A lélek a maga természetében az egyén sajátsága alatt áll, hatására módosul. A vallásban is megvan ez a szellemi élet és épen ennek sokoldalú működése képezi a vallás sokféleségének első okát. Állításunk igazolása végett e helyen csak a vallásalakok gazdag változatára mutatunk bizonyítás nélkül, mert az állításban rejlik a bizonyítás is, annyira egyszerű és érthető. A vallást felfogó lélek alsóbb fokon, mint érzet és képzelem működik, míg az értelem csak egy magasabb fokon mutatkozik ; innen érthető, miért nyilvánul amott az érzet, itt pedig a phantasia (mythicus vallások), az istenit mintegy reális módon individualizálva. A mozaismusban azonban inkább az abstract értelem munkás, mely tiltja az érzékítést és mellőzi a mythicust; a keresztyén vallás a lélek összműködésében fogja fel Istent, mint érzelem, értelem és akarat, de csak formai okról beszélve. Tehát ha fejlettlenebb a vallás, akkor a szellem egyik vagy másik irányzatában marad, míg ha fejlettebb, az egész szellemi életet hovatovább áthatja. így a formai okban három tényező van: érzet = nem érzelem, csak az állati ösztöntől különböző más ösztön — képzelem és értelem. F három tényezőt, melyek észrevelietőleg inkább fokozati különbséget hoznak létre, subjectiveknek nevezzük. b) Tartalmi ok. A vallás lényegét a vallásos hit és a megfelelő forma képezi, tehát e hitben — hitnek megfelelő tudatban — kell keresnünk a vallás sokféleségének további okát, mert a milyen a tudat objectuma, olyan a vallás is, A természet álláspontján e hittudat nagyon sok változatban a természetet isteníti, következőleg ide azon vallásokat sorolhatjuk, melyekben az érzéki tárgyak vannak istenítve. Midőn az ember ez álláspontot meghaladja, isteneit is kiemeli a természet korlátai alól, a mennyiben előtte már nem a természet isten, ellenkezőleg isten a természet is, vagyis abban isteni mindenhatóságot lát. Ha pedig szellemiségének jut határozott tudatára, a szellemit isteníti, de az egyéni Én és általános Én közötti gondolt viszonyhoz képest eltérő sok alakban és nem fokozaton. A mint a formai okban három tényező, épen úgy van az elmondottak alapján a tartalmi okban három mozzanat, t. i. a természeti isteni, az isteni természeti és a szellemi isteni. E három mozzanat által a vallások többnyire typussá lesznek. Összegezzük a két ok tényezőit és mozzanatait. Mi a vallás ? A szellem összélete (formai és tartalmi lényegegységben). Mi a vallásos élet ? Az isten eszme tudatra fejlődése az emberi szellemben, de nem a Hegel »végetlen élete a végesben«, hanem az egyén élete a végetlenben, mert mindent, így magát is az isteniben tudja (a tényezők és mozzanatok egysége). Ha formai tényezők és tartalmi mozzanatok egyenlő fejlettségben, de alanti fokon állanak, keletkeznek a természetvallások ; ha egyik vagy másik elmarad a fejlődésben, lesznek az átmeneti vallások; végre ha egyenlő fejlettségben magas fokra jutottak, előttünk áll a tiszta szellemi vallás. c) Természeti ok. A tapasztalat bizonyítja, hogy a természeti és emberi viszonyok mindig módosítólag hatnak a vallásra. Módosítólag hatnak először a természeti viszonyok: égalj, táplálék, talaj és a jelenségek. A három első inkább jellemsajátságot fejt ki, mi által a vallásra jellemző bélyeget üt; a jelenségek pedig módosítólag hatnak a képzeletre és szülik a különböző eszmejárásokat. A hatások alatt összehasonlítja magát az ember a jelenségekkel: vagy retteg, hol a természeti tünemények erősek, mint Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália éghajlata alatt; vagy bizalom tölti el valóját, hol a természeti tünemények szelídebbek, mint Európában és a többi földrészek számos helyein. Az első esetből magyarázható ki, hogy p. o. Indiában miért oly rettegett isten Siva és miért ábrázolják az isteneket oly rémületes módon. Itt az ember semmis az istenekkel szemben, míg az utóbbi esetben, így Görögországban is, a bizalom hatása alatt az istenek idealiter szép emberalakot öltenek, mert az egyén szabadnak érzi magát és szabadságát nem kell megtagadnia. A természeti ok hatásai tehát ezek: jellemző bélyeget ütnek a vallásra; félelmet vagy bizalmat gerjesztenek. d) Emberi ok. Az ember természeténél fogva társas életet alkot, melynek magasabb világi egysége az állam, legmagasabb az államok közötti barátságos viszony. A társas élet hat a vallásra és viszont a vallás is hat a társas életre, mert a társadalom különböző rétegeit egységbe, azaz egyházba hozza, mint p. o. a keresztyén vallás. Ügyde a vallásos élet tapasztalat szerint elzárkózhatik a társadalom világi (külső) életétől, de kapcsolatos viszonyban is lehet azzal, vagy pedig egészen áthatja a kettő egymást:. Ha összegezzük a kétféle ok hatásait és befolyásait