Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

Bogge generálsuperintendens is szomorúan konstatálja egyik röpiratában a katholicismusnak Brandenburgban s a fővárosban való rohamos terjedését. Tömérdek pénzösszegekkel segélyezik a propaganda törekvéseit tiszta prot. helyeken s általában az egész Brandenburg be van hálózva különféle rendekkel és szerzetesi intézményekkel. Különösen sokat veszít a protestantismus a vegyes házasságok gyermekeinek vallásos nevelése tekintetében. Tények ezek, a melyek bő anyagul szolgálhatnak a Gusztáv-Adolf egyesület s az Evang. Bund áldásos belmissziói működésének! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Machiavellisatio. Castigatio Maehiavellisationis. Resultatio. A XXVI-ik cikktől végig mondottakra, ujjal mutatnak nektek az ausztriai ház uralmának rendszerére, mely színlelésben, előmozdításban és elmozdításban áll és azok által győzedelmeskedik. Szövetségeseitek véletlenül elárulták, mily tervvel csalják meg a királyokat, fejedelmeket stb. Különösen szíveteken fekszik— vajha titokban maradt volna — hogy a királyi tanácsból minden jók kizárattak s a tilkos tanácsban is, mindent csak látszatból tárgyalnak; az erősebbek meggvengíttetnek, az ország lakosai s a rendek egymást kölcsönösen emésztik; a hatalmasok méreggel tétetnek el láb alól és ebből ily következtetést vonnak: a mig a jezsuiták — ezek az emberiség legveszedelmesebb neme — a királyok és hatalmasok palotáiban lappanganak, mig tűrik a királyok, hogy ezek őket hizelgő szavaikkal behálózzák: addig köztük soha sem lesz egyesség. soha sem lesz nyugodt ország és tartomány. Ez az indító oka a minap a jezsuiták elhajtásáról keletkezett pozsonyi határozatnak. Érsek ur — mondá je-uaster — ezek a ti minapi szüleményetek és ha ezeket mi jezsuiták szokás szerint tagadjuk: szemünkbe való bizonyítással rontanak meg. Vájjon nem szemünkbe mondják-e. hogy a ti mestereitek Jacobus Sintancha, Conradus Brnnus, Petrus Rdntdeneira, Martinus Becanu«*, a kik a békekötések és szerződések megtöréséről, Paulus Windeck, Andreas Erstcnberger, kik az evangéliumi béke eltörléséről. Paulus Ghiilanáus, Henricus Gnmetus, kik az en tv elcelc üldözésén'l irtak; Joannes Marianna, cadrinalis Peturus és a jezsuiták könyve III. Henrik lemondásáról. (1591-ből.) az ev<tng< lihus fejedet méhnek törtei, méreggel és lőporral való elvesztéséről; Martinus Azpilcuerra, TilcJus, JacoJms Stfloauus és mások »De aequivocatione seu deceptione vocali« című művökkel. Vájjon nem azt mondjak-e: ^Nézzétek ezt a gyászos »Instructiot« mi más van benne, mint az, hogy a földet az éggel összekeverhesse! A mire aztán ugy megnémulunk, mint a halak« ! »Jó lenne azért a rágalmak vitorláit összevonni és magatokat az igaz Isten ítélete alá bocsátani . . . mert ezek — kiket mi méltatlanul eretnekeknek nevezünk — oly jámboroknak bizonyulnak, hogy elcsudálkoznátok. Mig mi aknákat ásunk ellenök. ezek alázatosan triumphálnak és ügyöket pártolja az Isten, ki részökön állani látszik*. »Ez a dolog veleje, a miről kegyelmeteket értesíteni akartam ; egyébiránt kérlek: hasonló munkákkal ne terheljétek ezentúl magatokat. Valete et plaudite!« A keztyűt most Balázsfi Tamás vette föl Alvinczi ellen s hogy (szellemileg) megveszszőzze, egy latin cáfolatod tett közzé a Machiavellisatiora ezen cím íalatt: »Castigatio Libelli calviuislici, cui titulus est: Machiavellisatio quem calvinista quidam Praedicans, Responsi nomine ad Secretissimam Instructionem Gallo — BriHnno — Bitavam, Friderico V. comiti Palatino Eketori datam, Viennam Austriae niisit et vulgavit. Castigatus a Thoma Bálás fi,, Electo Episcopo Bosznense, Praeposito Posoniense. Augustae Vindelicorum, apud Saram Mangiam Viduam. MDCXX.*1 E cáfoló iratot Eszterházi Miklós országbírónak ajánlotta, világosan a »kassai kálvinista papot« jelölvén meg a Machiavellizatio szerzője gyanánt, kivel azonban a többi kálvinista pap is egyetért. Negyven cikkben akarja megcáfolni a Machiavellizatiot. Tagadja, hogy a Machiavellizatio szerzője valamit (érdemileg) felelt volna az »Instructiora;« hamisságnak s rágalomnak mondja mindazt, a mit a Machiavellizatio Rudolf. II Mátyás, II. Ferdinánd — s általában az osztrákház, Homonnai György, a jezsuita atyák s a róm. kath. írókról mond. Bebizonyítani igyekszik, hogy V. Frigyes cseh királyivá választása törvénytelen; hogy a háború vészeiért a protestánsok felelősek. Tagadja, hogy a jezsuiták stb. békebontók lettek volna. A kálvinista papokra fogja Báthori Gábor meggyilkoltatását; hűtelennek s a törökök prókátorának mondja a Machiavellizatio szerzőjét, a kit különben irályáért is kigúnyol. Alrinczi rögtön kész volt a válaszszal és azt sebtében ki is nyomatta. Egész címe ennek a következő : »Resultatio Plagarum ca.stigatoris autorem Machiavellizationis. reverberata in Thomam Balasüa Ejectum Episcopum Bosznensem, nec non Depositum Posoniensem Per Petrum P. Alvinczi Cassoviae. Ex Officina Joannis Festi. Anno 1620* 2

Jeligéje: I. Pét. V: 5. »Isten a kevélyeket megalázza, az alázatosoknak pedig adja kegyelmét.* Elsőben »a jó akaró olvasót* tájékozza »Kassán. 1620. évi ápril. 20-án. Elmondja nevezetesen, hogy megkapván a »Secretissima instructio gallo-britanno-batava Friderico V. comiti palatino electori data« című irat másolatát, mely irat célja az volt, hogy Magyarország és Erdély fenséges fejedelmét, most már Magyaroszág választott királyát a szövetségesekkel öszszeveszítse s iránta bizalmatlanságot keltsen: egy választ irt s azt Bécsbe, ahhoz a kitől az »Inslructio« másolatát kapta, egy példányban megküldötte. Erre aztán Balásfia Tamást elöntötte az epe. Korbácsolásra készült, minthá őt verték volna meg a Machiavelizatióval. Művét a hős Eszterházy Miklósnak ajánlá. Aztán agyarkodik, dühösködik, szitkozódik Balásfi nem anynyira a feleletben írottakra, mint inkább Alvinczi ellen s a többiek ellen, kikkel együtt ez az evangéliumi igazságot védelmez míg Balásfi az igazságot rágalmakkal akarja elhomályosítani. Ha csak róla volna szó, könnyen megvetné ezt a becstelen embert, a kit Magyarország gyűlése a fentebbi évben, káptalani és királyi emberek előtt kivett tanúvallomások alapján, nyíltan zsodomitának bélyegezett. De nehogy e tisztátalan által még mások is meggyaláztassanak, elébe áll rágalmainak s megméri azt az embert, ki sem őt, sem pedig a heloét-1 A példány, melyet használtam, saját példányom, 26 lap 4-edrét és össze van kötve a »Machiavellizatioval;« de egészen más nyomás. H. K. K. 2 A címlapon kívül 16 számozatlan levél 4-ed rét kéziratban, melyet számomra Koncz József barátom másoltatott le és nézett át, a marosvásárhelyi egyetlen nyomott példányról. H. K. K.