Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

nyodalmak és visszásságok a házasságjog állatni egységes szabályozása nélkül csak akkor lennének orvosolhatók, ha újabb törvényeinknek, jelesen az 1868. XLVIII és Lili. törvénycikkeknek a keresztyén felekezetek viszonos egyenjogúságát biztosító rendelkezései hatályon kívül helyeztetnének a végből, hogy a katholikus kánonjog kiváltságos uralma újra tért foglalhasson. Felesleges lenne bizonyítani, hogy az orvoslásnak ez a módja merőben kivihetetlen. A létező visszásságok megszüntetése, a házassági biztos jogrend létesítése végett nem szabad, nem lehet a hitfelekezetek paritásának, az egyházak egyenjogúságának fokozatosan fejlődött és érvényesült nagy vívmányait feláldozni; nem szabad, nem lehet e téren retrogád irányt követni; hanem meg kell szüntetni e létező összes visszásságokat, létesíteni kell a teljes jogbiztonságot a házassági jog állami egységes szabályozásával, tehát oly módon, mely a fentebbi nagy elveknek vívmányait nem csak fel nem áldozza, hanem azokat megdönthetlen szilárd alapra fekteti s a vallásszabadság teljes érvényesülését lehetővé teszi. Örömmel üdvözli a bizottság az általános tárgyalás alapjául egyhangú határozatával elfogadott azt a javaslatot, mely a gyökeres orvoslásnak ezt a helyes és biztos módját választotta. Helyesli a házasság fontos jogi intézményének egységes állami joguralma alá helyezését és a házassági akadályokra, a házasság megkötésére, a házasság érvénytelenítésére és felbontására, a hitfelekezeti szempontok különbözőségére való tekintet nélkül minden honpolgárt egyformán kötelező egységes jogszabályok alkotását, valamint helyesli azt is, hogy a házassági jogviszonyok jogi elbírálása az állam törvényeit alkalmazó állami bíróságok kizárólagos hatáskörébe utaltatik. A törvényjavaslat indokolásában bőven kifejtettekre való tekintettel helyesli a bizottság azt is, hogy a házasságkötésnek kötelező állami formáját kívánja a törvényjavaslat életbeléptetni. A megkötésnek ez a módozata éles határvonallal választja el az állami és egyházi hatáskört. Elejét veszi az állami és egyházi közegek érintkezéséből keletkező súrlódásoknak és összeütközéseknek. Az állami és egyházi hatáskörök teljes szétválasztása csak a kötelező polgári házasság mellett lehetséges. Csak az által érthető el az. hogy míg egyfelől a házasság jogi intézményét az állam minden más befolyás kizárásával teljes önállósággal kezelheti, addig másfelől e házasságnak mint vallás-erkölcsi intézménynek a szempontból való független és mint jelezve volt, az államérdek szempontjából is kívánatos sikeres gondozását az egyházaknak független tevékenységi körébe utalhatja. Az állam maga szabja meg a házasságnak, mint jogi intézménynek törvényét, melyet saját közegei által teljesen függetlenül hajt végre; az egyházaknak pedig szabad tért enged, hogy hitelveiknek érvényt szervezhessenek. Az egyházi befolyás független érvényesülésének a törvényjavaslat alapján megalkotandó törvény mellett tág mezeje fog maradni. Az állam törvénye nem fogja akadályozni, hogy az államilag megkötött és ez által teljes joghatályúvá vált házasság egyházilag is megköttessék. Az állam törvénye meg fogja ugyan engedni a házasság felbontását, ha törvényes bontóok forog fenn. de senkit sem fog kényszeríteni, hogy a házasság felbontását kérje akkor is, ha az vallásának hitelveivel ellenkezik s nem fog útjában állani annak, hogy ha az egyik házastárs kérelmére a házasság jogi hatályában felbontátik, azt a másik házastárs vallásos meggyőződéséből kifolyólag magára nézve egyházilag továbbra is érvényben levőnek tekintse. Helyesli a bizottság a törvényjavaslatnak azt az álláspontját is, a melyet az a házasság felbonthatóságának kérdésében elfoglal. A létező felekezeti jogok végletei között a törvényjavaslat a középútat választotta. Kivételesen megengedi a házasságnak, mint az egész élet tartamára kötött jogviszonynak, felbontását, de csak akkor, ha az egyik házasfél vétkessége folytán megtörtnek kell tekinteni azt a bensőséget, a mely a házas együttélés éltető elemét képezi. A törvényjavaslat törvényerőre emelkedése meg fogja szüntetni azt a lazaságot, a mely szerint vallásváltoztatás segélyével Magyarországon minden házasság könnyű szerrel felbontható s a házasság intézményét hatályosan meg fogja szilárdítani. Meg van győződve a bizottság, hogy a törvényjavaslat széttagolt nemzetiségi és vallási viszonyaink közepette a házassági jog szabályozásának azt a legtermészetesebb megoldását tartalmazza, a melynek mint a haladó korszellem feltartóztathatlan követelményének érvényesülését megakadályozni nem lehet. A törvényjavaslat, a midőn az állam jogi érdekének hatályos megvédését biztosítja, midőn a házasságjog egységes szabályozásával a nemzeti egységnek egy újabb erős kapcsát létesíti: nem terjeszkedik túl az állam jogi érdekének korlátain, hanem e korlátokon túl szabad tért. enged a vallás-erkölcsi érzület háborítatlan érvényesülésének s éppen ezért az alkotandó törvény hatályba lépte után a felekezeti villongások áldástalan hullámait megtörő biztos szirtet s a különböző vallást követő, de e részben is a teljes egyenjogúságot élvező honpolgárok békés együttélésnek szilárd védbástyáját fogja képezni. Ez a meggyőződés és a kifejtett szempontok vezetik a bizottságot, a midőn a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja. Krajtsik Ferencz, Teleszky István, elnök. előadó. KÜLFÖLD. A francia bibliafordítások revíziója. A lipcsei »Alig. Luth. Kirchenzeitug* erről a kérdésről érdekes szemlét közöl, melyet a következőkben ismertetünk. A régi hugonotta francia bibliák ma már sehol sincsenek használatban. Újabbak az Osterwald és Martin fordításai; az első inkább Franciaországban van elterjedve. utóbbi pedig francia Svájcban és a wallonok közt Hollandiában. Oly általános elterjedésnek azonban nem örvendettek, mint Luther német fordítása vagy nálunk a Károli Gáspáré. Mindkettőnek megvoltak előnyei és hátrányai; e fordításokat megjavítani, ez volt a francia theologusok általános óhaja. És e munka nem ütközött oly nehézségekbe, mint ütközött volna ilynemű törekvés Németországban, miután itt az egyes vidékek és az olvasók sajátságainak megfelelőleg több fordítás volt. használatban. A francia theologusok eleinte lehetőleg szószerinti