Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

A könyv, mely a francia protestánsok keresztyén munkáját bemutatja a világnak, már keletkezésénél fogva is érdekes. Nem egy ember s nem egy irány munkája, hanem az egész francia protestantizmusé. Különböző irányú és felekezetű emberekből alakult bizottmány vezetése alatt a francia protestántizmus minden számottevő egyénisége dolgozott rajta. Maga a bizottmány lelkészekbői és presbyterekből, reformátusokból és lutheránusokból, orthodoxokból és liberálisokból alakult. Az irók között is képviselve van a protestántizmus minden árnyalata s férfiak és nők dolgoztak bele, ezzel is megerősítve az apostoli sző igazságát, hogy Istenországában »mindenkinek adatik a Lélek nyilvánítása közhaszonra* (I. Kor. XII. 7.). A kötetet a francia protestáns egyház rövid, de alaposan megirt története nyitja meg. Ezt maga a szerkesztő, Fr. Puaux irta. Visszamegy egész a reformáció kezdetéig s levezeti a históriát egész napjainkig. Fölemelő, tanulságos egy történet a francia protestánsok története. A hugenották hősiessége és hithüsége bámulatba ejtő. A »Deserte« pásztorainak tevékenysége csudálatos. Az üldözések iszonyatosságai borzalmat keltők. S a francia protestántizmus épen ezek alatt az üldözések alatt tanúsította a legnagyobb hit és erkölcsi erőt, melynek forrását a szerző igen helyesen az Isten igéjéhez való szilárd ragaszkodásban látja. Egészen azonban a jelen században szedhette össze erejét, ekkor tért magához és kezdette meg a maga keresztyén egyházi munkáját, fejthette ki szabadon a maga latens erőit. Magához térésének, lázas tevékenységének és ritka erélyének alapja szintén az Istenigéje volt. Könyvünk is a történeti resz után először a Biblia-társaságok alakulásáról, ezek működéséről, hiterősítő és hitterjesztő hatásáról szól, mint a gyors fejlődés hajtó erejéről. A biblia terjesztésére az első alapot Leo párisi lelkész gyűjtötte s ő nyomatta 1812-ben az első olcsó bibliát. 0 kezdte meg azt a máig is fennálló szép szokást, hogy a szegény gyermekeknek az iskolában, az ifjúságnak a konfirmációkor, a házastársaknak az esküvő alkalmával s a szegényeknek kértökre bármikor a gyülekezetek elöljárósága olcsó vagy épen ingyen bibliát osztat. A »Société biblique protestante de Paris« de Jancourt márki elnöklete alatt 1818-ban alakult, biblia-terjesztésre eddig közel 3 millió frankot költött, a bibliát közel 1 . millió példányban terjesztette, bibliai könyvtárában a szentírásnak 875 féle kiadása található stb. E társasággal szemben a volt tagok egy részéből egy uj biblia-fordítás terjesztése miatt 1864-ben egy másik biblia terjesztő társaság (Société biblique de Francé) alakult, mely fennállása óta 750,857 bibliát adott el és átlagos költsége évenként 50,000 frank. Megjegyzendő, hogy a brit és külföldi biblia-társaságnak 1820 óta szintén van telepe Franciaországban s ezen az uton 1820-tól 1891-ig francia földön közel 9 millió biblia jött forgalomba, miből egy évre 180—190 ezer példány esik. a ráfordított költség pedig évenként 120— 150 ezer frankra rug. A biblia terjesztésére minden nagyobb vidéki központon segéd- vagy fióktársulatok vannak szervezve, melyek a Párisban székelő központi társaságoknak mindenben kezökre dolgoznak. íme, igv becsülik, szeretik és terjesztik francia hitsorsosaink a szentírást! Ép ily fölemelő az a munka, melyek a misszió terén kifejtenek. Mert van szép külmissziójuk és erőteljes belmissziójuk is. A háromszáz évig üldözött francia protestántizmus már 1820 ban Toulousban, később 1822-ben Párisban külmissziói társulatokat alakított, melyek évrőlévre szélesebb körre terjesztették ki áldásos működésüket. Ma már gyönyörű misszionáriusképző intézetök van Parisban és szép sikerrel folytatják a pogányok megtérítését Közép-Afrikában (Lessouto-missio), Tahiti szigetén, Dél-Afrikában (Zambezi-missio), Kelet-Afrikában, a Francia-Gongóban stb. Van két missziói lapjok, nyolc missziófiók-egyesülétök, több missziói nőegyésületök, van zsidó missziójuk is. Pogány-misszióra az 1892-ik évben 477 ezer frankot fordítottak, a zsidó misszióra 1892-ben 8478 frkot költöttek. Így szeretik s igy segítik igaz üdvre a pogány lelkeket! Még nagyobb az erkölcsi szeretetök a saját nemzetük iránt. Bel missziói egyesületük is nem egy van. Az első (Société évangélique de Francé) 1833 ban alakult azzal a céllal, hogy »az evangéliumot Franciaországban minden Isten adta eszközzel terjeszsze.« Ez a tevékeny egyesület kezdettől a múlt évig belmisszióra kiadott két millió 250 ezer frankot, az utóbbi esztendőkben évenként közel 100 ezer frankot; alapított 24 gyülekezetet a református, -8-at a szabadegyház, 2-Őt a methodista, 1-et a lutheránus egyháznak, s ezekben templomokat épített és iskolákat szervezett, ugy, hogy ezek most már mind a magok erejéből élő gyülekezetek. Hasonló szellemű tevékenységet fejt ki az 1835-ben alakult evangélizáló társaság (Soc. centrale prot. d'evangélisation), az északi keresztyén társulat (Soc. chrét du nord), a Commision d'évangélisation (1849 óta), meiy működését a külföldi franciákra is kiterjeszti, a lutheránus »Missio társaság« (1840 óta) a prot. belmisszió társaság 1854 óta, az evangéliumi belmisszió társaság (1870 ótaN

>, a prot. katonákat evangélizáló társaság (1854 óta), a Tunisban és Algírban evangélizáló társaság. Végre ide kell sorolni a franciák között működő nemzetközi evangélizáló társaságokat is. Mindezek száz és száz ezreket gyűjtenek és fordítanak évenként az evangélium terjesztésének magasztos céljára. Igen érdekes része a munkának a lelkipásztori tevékenységről s ennek intézményeiről szóló fejezet (111— 138. 1.) is. itt ismertetve vannak először a lelkészi és evangélizáló pályára előkészítő iskolák Batignolles-ban, Fournon-ban. a Sámuel Vincent iskola Párisban stb. mások. Ezek a theol. előkészítő iskolák a theol. fakultásra készítik elő a leendő lelkészeket; rendesen 2—3 éves tanfolyammal birnak s a növendékeket szigorú vallásos szellemben az érettségi vizsgálatnak megfelelő baccalauratus időszakáig nevelik. Tehát olyan gyermek-szeminá-