Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-26 / 4. szám

kiskorúságban tartott vallásosságnak csak a római egyházban van helye! E mult évi egyházi állapotok rövid jelzésénél méltán kiálthatunk föl tehát a klasszikus költővel: »Mi vigasza s üdve volt egykor a népnek: Csak nyomasztó, merev dogma már a hit. Rideg fény. káprázat lett immár a lényeg. Hajh . . . nem őrzi többé az Ur titkait.* (Geibel verse dr. Serédi tanár fordításában). Sz. M. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a k assai magyar pap. (Folytatás.) U. A generális synodus Csengerben; Alvinczi papi felavatása s bihari esperessé tétetése Ily körülmények között Alvinczi sorsa sem lehetett más, mint harcolni vallása és egyháza érdekében, folytatni a küzdelmet szóval és tollal, a tudomány és evangélium fegyverével s egyszersmind egyházhatósági intézkedésekkel munkálni a protestántizmus és hazája közjavát. Positiv adatok e tekintetben nem igen állanak rendelkezésünkre ; de tekintve, hogy minő küzdelmek között nőtt fel; tekintve, hogy egyik pártfogója. Ungvári János is hazája védelmében, a csatatéren hal meg a hazafiakkal ; tekintve későbbi munkásságát és életét: biztosan következtethetjük, hogy nem hevert Váradon: különben nem emelkedett volna oly jelentékenységre, hogy őt, mint ifjú nagyváradi tanárt, a tiszántúli egyházkerület egyenesen bihari esperessé tegye, még mielőtt pappá avattatott volna! 1 Ez a csengeri közzsinaton történt 1604-ben. Gsenger — mezővároska — Szatmárvármegyében fekszik, Szatmár-Németitől mintegy két órányira, a Szamos balpartján, átellenében Komlód-Tótfalunak, melyet hid köt össze vele. Hogy igen régen lakott hely lehet, mutatja az, hogy a Szamos által szakgatott keleti oldalán, a partszélből sokszor kerülnek ki hamvedények. Hajdan erődített kastélya is volt — a mai római katholikus templom közelében —, melynek helye ma is »kastély-dombnak« neveztetik; nyugoti végén egy másik nagy domb, a »halom-domb* emelkedik. 1217-ben már van róla említés, de még falu; ma országos képviselőválasztó és járási székhely. Ami egyházi tekintetben illeti: 1322-ben András erdélyi püspök Tvánisi Jánosnak megengedi, hogy ez a Sz.-Margit tiszteletére épített anyatemplom sérelme nélkül, egy kápolnát építhessen.2

A csengeri anyakönyv szerint Batizi András reformálta 1527-ben, s a reformációt Drágffy Gáspár védelme alatt Kopácsi István erősítette volna meg benne; de inkább hihető az. hogy ez később a Chaholyi örökösök, a Melithek és a Báthoryak pártfogása alatt történt. A szatmári római katholikus püspökség 1864-iki Schematizmusa is Melith Györgynek és Becsky Zsuzsánnának tulajdonítja azt stb. 1559-ben már nagyon népes és tekintélyes protestáns község lehetett; mert papját, Bogáczy Demetert, a Tisza körüli reformátusok püspökké választották; ennek lelkészi utódai közül 1 Tóth Sámuel »Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez* 13. lap. 2 A mostani ev. reform, (egykor r. kath.) templom a XV. század második felében épült Henszelman szerint. többen voltak a szatmári református egyházmegye esperesei. 1570-ben Csengerben nevezetes zsinatot tartottak a szentháromságtagadók ellen, melynek megbízásából készíté Méliusz Juhász Péter a csengeri konfessziót, mely vallást tesz a szentháromságról s az orthodox tanokról, Kálvin szellemében nyilatkozik. \ Ebben a Csengerben, 1604. február 22-én, a közzsinatban, Iiodászi Lukács2

ecsedi lelkész, az egész eklézsia szavazatával, generális seniorrá (püspökké) választatott.3 Másnap, azaz 1604. február 23-án, »a Melith Pál nemzetes ur házában* 4

tartatik a synodus, a melyen a megtartott vizsgálat után, 1.4 egyént bocsátanak ki »az Ur aratásába*, s ezek között Czeglédi Jánost Ecsedre, Alvinczi Pétert Váradra ... Majd minden esperesnek meghagyá a synodus, hogy maga mellé vévén két vagy három lelkészt, menjenek el a vármegyék alispánjaihoz, tekintélyesebb nemesekhez és magára a megyei közgyűlésre is, és a közzsinat nevében erősen kérjék s sürgessék, »hogy az Isten fiának dicsőségét vegyék tekintetbe és a pápisták által behozott bálványozás kezdetének, bátran és erősen álljanak ellen«."' Jelen voltak e közzsinaton Alvinczi Péter váradi (vagy bihari). Újfalvi Imre debreczeni, Szepsi Boldizsár máramarosi, Almási János ugocsai, Csorba István károlyi vagy középszolnoki (endrédi lelkész), Diószegi Mihály érmelléki (szent-jóbi lelkész), Pataki Bálint kisvárdai (vagy szabolcsi) esperesek. Taraczk János (a szatmári) és Báthory György a podagra miatt maradt el; Kisdobszai Dániel pedig pátronusának. Károlyi Péternek a temetése miatt. Ezeken kivül számos kitűnő férfiak (lelkészek, mint világiak) mintegy 200-an, vagy többen.0 A zsinat azon végzése, mely a rekatholizáció meggátlása tekintetéből, az alispánok s illetőleg a megyei nemesség segélyéhez folyamodik, egyenesen megvilágítja Alvinczi szereplését a zsinaton. Nincs ugyan arról semmi bejegyzés; de a legmérgesebb viták egyike épen az ő egyházában — Nagy-Váradon — folyt a jezsuitákkal. Épen ott furakodott be Szántó István jezsuita a legelőkelőbb nemesek házaiba, ott kellett tapasztalniok a váradi református papoknak, hogy a Báthory-fejedelmek kedvéért miként lesznek közönyösek a református németek vallásuk iránt s »miként sikerül épen a bihari alispán, Panaszi Pázmány Miklós fiát Pétert, a fiatal mostoha anya megnyerése folytán, a katholikus hitre téríteni, sőt jezsuitává tenni*.7

Epen a váradi lelkészek voltak tanúi a jezsuiták tolakodó és erőszakos térítő szereplésének, ők tapasztalták és keservesen, hogy azoknak kihivó s vitát provokáló magukviselete, miként háborítá fel az akkor még úgyszólván református Nagy-Váradot. A várőrség-lovasság, mint gyalogság, a nemesek s közpolgárok egyaránt belekeveredtek a vitába, gyűléseket 1 Kiss Kálmán >A szatmári ref. egyházmegye története* 409—41 1. lap stb. 2 Tóth Sámuel »Adalékok a tiszántúli reform, egyházkerület történetéhez* 13. lap. 3 Tóth Ferencz »Tul a tiszai ref. püspökök élete* 78- 90 1. 4 Ez a Melith Pál a csengeri ref. egyház számára öntetett egy harangot, melyen ez a felirat állott: »Paul Melith Caesar. Reg. Mattis Capitan. ad propagandam laudem nominis Domini et Ecclesiae convocationem et emolumentum fieri curavit 16-a Novemb. An. Dni 1599.* Kiss Kálmán »A szatmári ref. egvházmegye története* 418—419. lap. 5 A tiszántúli ev. aef. egyházkerület 1567—1765-iki jegyzőkönyve" 607. lapján. Lásd Tóth Sámuel »Adalékok a tiszántúli reform, egyházkerület történetéhez* 14. lap. 6 Ugyanott szintén 14. lap. 7 Fraknói Vilmos »Pázmány Péter* (Történeti életrajzok) 12. lap.