Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-26 / 4. szám

tartottak, s protestáltak a jezsuiták ellen s talán többre is viszi őket a felháborodás, ha Báthory Zsigmond fejedelem rájuk nem riaszt 1597. junius 2-án, hogy »a hitigazításnak békét hagyjanak; mert szablya, kopja a katonához illendő fegyver, s maga Király György, ki előttük van a szolgáló rendnek, szájokon tartsa őket és jövendő háborúságra semmi okot ne adjanak, se protestaciókkal ne fenyegessenek senkit, se egyéb gyűlésekkel közönséges, maguk balgatag felfuvalkodásukkal hitet ne igazgassanak, mert valaki lészen kezdője, vagy kapitány, vagy lovász, vagy pap, vagy secularis egy istrángszálat nem kiméi tőlük.* Hasonlólag inti a bírákat, városbelieket és váradi főpolgárokat, hogy nem paraszt emberhez illik a hitigazítás, nem vargához, sem szűcshöz, sem a protestacióval való fenyegetés.1 Ezen jezsuita tollból folyt fejedelmi fenyegetés azonban, ha megtette is hatását a háborgó protestánsokra, annál szomorúbb helyzetbe hozhatta a református egyházat a vérszemet kapott jezsuitákkal szemben, s épen ezért véljük, hogy a zsinatnak ama fontos és épen azért jegyzőkönyvezett végzése, az Alvinczi Péter indítványának a kifolyása lehetett. (Folyt, köv.) TI. Kiss Kálmán. NEKROLOG. Berki József. 1840—1892. Berki József, zalátai volt lelkésztársunk nekrológját özvegye adatai alapján állítottam össze. Lelkésztársaitól hiába kértem Nincs, nem volt, ki róla megemlékeznék. Berki József, zalátai ref. lelkész, született Gsekében (Szathmármegye) 1840. október hő 16-án. Édes atyja Berki József, anyja Kovács Teréz. Származására nézve özvegye igy ir: »Hogy szülei milyen társadalmi állással birtak. én nem tudom; szegény, jó férjem nagyon sokat szenvedett a múltban, és mindig bánatos lett, ha arról beszéltünk. Annyit említett, hogy szülei a forradalom előtt gazdagok voltak, azután sokat szenvedtek, vagyonukat elvesztették. és atyja meghalt. Ő minden nélkül és árván maradt. Édes anyja is meghalt, és haláláig fájlalta, hogy őt nem láthatta*. Testvérei: Péter és Lajos. Élnek-e? ezt az életirat nem említi. »Gimnáziumi tanulmányait Szatmár-Németiben és Debreczenben végezte«. Hozzá tehetem, hogy mint erős és ügyes ember Debreczenben a »nagv botos« tisztét is viselte. Theologiát Pesten végzett. »Papi vizsgát — mondja az életirat — Kolozsvárott tett.* De ez lehetetlen. mert ott az nem volt tehető. Az özvegy ezt oda igazítja ki, hogy »egyik vizsgát Pesten, , a másikat Nagy-Enyeden tette«. Én pedig az egészet oda rektifikálom, hogy ő theologiát Budapesten végzett, papi vizsgát pedig csak egyszer és pedig Nagv-Enyeden tett. Ez, megerősítésekor, az egyházmegyén kérdés tárgyát is képezte; a többség azonban — utalva az erdélyi gyakorlatra — az egy vizsgával is megelégedett. Tanulmánya befejezése után Szepsí-Szent-Györgyön tanár volt két évig, honnét Pécsváradra, majd Zalátára ment segédlelkészül, mindkét helyen 2—2 évig szolgálván. Ezután Hiricsre rendeltetett, 1 Tóth Ferencz »Tul a tiszai püspökök élete* 73, lap (jegvz), hol részint mini helyettes, részint mint rendes lelkész négy évig szolgált. 1882. május 2-án mint megváiasztolt lelkész Zalátára költözött, s itt működött 1892. november 17-én bekövetkezett haláláig. Az itt. közlött adatok megkívánják, hogy egy kissé megállapodjunk. A boldogult 52 évet élt. Az utóbbi adatok 20 évet adnak, tehát 32 éves volt, midőn tanárságra ment tanulmányai befejezése után. Talán nem csalódom, ha 6—9 évet arra a számlára jegyzek fel, melyről ő, anynyira szeretett neje előtt is csak annyit említett, hogy : »a múltban sokat szenvedett*. Erre nézve csak annyit tudok, hogy mint korrektor egy nagyobb napilapnál huzamosabban foglalkozott: meg azt. hogy midőn plágium vádjával támadták meg, védekezéséből olyasmit lehetett sejteni, mintha közben a szenvedély vihara üldözte volna vándorlás utjain. Ez csak találgatás ugyan, de az bizonyos, hogy az életirat betöltetlen hézagot mutat fél. Védekezése azonban nagy valószínűséget nyer. Támadói azt hitték, hogy egy zsenge poéta — s nem 50 éves ember — hozakodik elő a »kéri puszta* nótájával, melyet a 60-as években széltére daloltak : de az 1840-ben született író dalait bizony dalolhatták már akkor, mint a hogy én is 1863-ban hallottam először az: »eresz alatt fészkel a fecske* dalát. Kesergő özvegyével, néhai Bosznai Adolf, hiricsi lelkész özvegyével, Vághó Ilona asszonnyal 1979. évben kelt egybe, s igy akkor már 39 éves volt. Az ifjúság ábrándos, de szenvedélyek viharával telt múltja már háta mögött volt. Nem csoda, ha e multat eltemette, s nem szeretett emlékezni reá. Ki tudja, hogy költői kedélyét micsoda szenvedélyek, talán szenvedések dúlhatták föl? Boldog házassága azonban kárpótolta. Itt ismét az özvegy urnő leveléből idézek : »Hát a mi életünkről mit irjak? Hogy 13 évig mit bírtam és most mit vesztettem: csak én és a jó Isten tudja, itthon három gyermeke van: Irma, a ki az első házasságomból származott,- 10 hetes volt, mikor apja meghalt, de az ö kedves gyermeke volt; mert Ő szerette és ő nevelte fel. Ez kisebb korában el se hitte, hogy az ő apja meghalt: azt mondta nagyobb testvérének : a te papád meghalt, de az enyém nem halt meg. oda benn van*. Ugy van, három gyermekkel vette el az özvegyet, s ezek közül egyik boldog házasságot ért leány, a másik okleveles tanító, a harmadikról imént emlékeztemé Édes gyermeke is maradt Rózsa és Gyula Az árvákat felnevelte, a maga gyermekeit, fájdalom, árván kellett hagynia. a Berki nem volt közönséges ember. Erős ambíció és sok volt benne az önalkotta ember törekvéséből. Azon ban a költői felületesség sem hiányzott belőle, E miatt, mint e lapolvasói emlékezhetnek, erős vitája volt esperesével. ki a hiricsi anyakönyvekben — felületes könnyelműségből eredeti — hibákat talált; de Berki kivágta magát egy pár pompásan megirt vezércikkel. Erős bariton hangú, lelkes szónok volt. ki a remekírók kiváló ismeretével, pompás citátumokkal adta elő lelkes beszédeit; de midőn a lelkész-testület jegyzőjévé választatott, a terjedelmes jegyzőkönyv szép szavaiban minden benne foglaltatott, csak a hozott határozatok nem. Papi hivatalát azonban lelkiismeretes komolysággal vette. Hiricsen, látva tanítója gyengeségét, az iskolában maga vette át a vallás tanítását, s az alig kielégítő iskolában a gyermekek a vallásból kitűnő eredményt mutattak fel. Az egyházmegyén, ha megjelent, mindig feltűnt lelkes és szépen előadott szónoklataival ugy a zöld asztalnál, mint pohárköszöntőivel a fehér asztalnál. E muló sikerek azonban az ő lelkét ki nem elégítették. Szépirodalmi műveivel az Akadémiánál is nem egyszer