Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

A javaslat 13. és 14-ik pontjai alatt intézkedés történik az özvegyek és árvák ellátásának módozatairól, melyek közelebbi indokolása felesleges. 'ÍJÚ' * * * Ezekben elmondottuk röviden azt. a mi a javaslathoz szükségesnek mutatkozott, bizonyságául annak mennyire szivünkön fekszik ezen intézetnek mielőbb szervezése és életbeléptetése, mennyire akartuk annak alaptervét egyházunk és tisztviselői viszonyainak kellő figyelembevétele mellett, elfogadható gyanánt bemutatni; menyire vágyunk arra, hogy az, ezen vagy más alakban, de váljék egyetemes nyugdíjintézetté mielőbb. * * * Ember tervez, Isten végez. Mi a zsinati általános értekezlettől nyert megbízásunknak igyekeztünk megfelelni. A többi Istenhez emelt buzgó fohász és segedelem hivása mellett az érdeklett lelkészek és tanár testvérek meghallgatásával az egyetemes gyűlésnek, illetőleg a zsinatnak teendője. Jóakaratú ezen javaslatunkat a zsinati bizottság elé akarjuk az egyetemes gyűlés idejében f. é. október 3-án terjeszteni s előzőleg is már odahatni, hogy annak főbb intézkedései törvényjavaslat alakjába öntve, az ugyancsak az egyetemes gyűlés idejében összeülendő zsinat elé terjesztessék és ott főbb vonásaiban külön törvény alkottassék. Zsinati törvénynyel akarjuk tehát e nyugdíjintézet gyors és helyes szervezését s ezzel jövőjét biztosítani. Ily nagyobb és egyetemes alkotás zsinati törvény nélkül más egyházaknál sem sikerült, nálunk sem lesz keresztülvihető. Az erősebb szervezetű és központosított erdélyi és osztrák egyházak is hosszú évekre terjedő terméketlen tanácskozás után belátták, hogy ily intézetnek törvényhozási intézkedés nélkül megalapítása nem lehetséges. Az erdélyi ev. egyház, 1865-ben alakított nyugdíjintézetének részletes alapszabályait 1870-ben, módosítva 1877-ben törvény erejére emelte. Az osztrák tartományokban lévő s egy főtanács alatt álló evang. két egyház 1886-tól szintén törvénvhozásilag alkotott alapszabályok mellett fejleszti az általános nyugdíjintézet életét. A hazai ev. ref. testvér egyház 1882-iki zsinatán hozott határozat folytán egyetemes conventileg kívánta az egyetemes nyugdíjintézetet létesíteni. És ez hosszú tervezgetés, fent és lent beható tanácskozások után még ma, 11 év multán sem hagyta el a tervezgetés már be is gyepesedett küszöbét. Miért ? Azért, mert annak testbe öltése a Conventre, illetőleg közigazgatási határozatra bízatott. Most már az elvesztett drága 11 esztendő elteltével újra a zsinat veszi majd az annyi ezer papi család mérhetlen kárára zátonyra került nagy ügyet erős kezébe, s a Convent bizottságának javaslata felett legközelebbi ülésében fog majd dönteni. Mások, testvéreink kára intő jel, hogy mi is hasonló kárvallásba öntudatosan bele ne menjünk. Es ha már belefogtunk, vigyük is azt óvatos előkészítés után és határozott törekvés mellett zsinatig, a zsinaton majd törvénybe, az uj törvényt pedig az uj intézet vezérlelkeül uj életébe. Nem vihetjük azonban e javaslatunkat nyugodt lélekkel a nagy bizottság elé, a szaktudós mathematikusnak még egyszer és az érdekelt bizottsági tagok, összes lelkész és tanár társak előzetes meghallgatása nélkül. Arra kérem tehát szeretettel, hogy e javaslatot, indokolásával és mellékleteivel együtt bíráló figyelemre méltatni, — arra vonatkozó jogos és bölcs észrevételeit velünk őszintén közölni s ezen észrevételeit Írásban az alólirthoz folyó évi szeptember hó 15. napjáig beküldeni méltóztassék. A válasznak egy vagy más helyről elmaradása, beleegyezésül fog vétetni. Ezen nagy alkotásunknál is legyen a mi segedelmünk az Úrtól! * * * Végül sajnálattal kell megjegyeznem, hogy idő elfogyása és költség kímélés szempontjából, ülést a zsinati albizottság tisztelt tagjaival nem tarthattam és igy a teljes felelősség ugy az alapszabályjavaslat szövegésénél, mint az indoklásban felvetteknél, úgyszintén a mellékleteknél is egyedül engem terhel. Elvállalom ezt megnyugtató azon tudatban, hogy a nagy s benne az albizottság tagjai korlátlan szabadsággal fogják ily módon szakképzettségüket és ügybuzgalmukat érvényesíthetni, s lesz majd a hozzászólásra bő alkalmuk. Miskolczon, 1893. julius hó 24-én. Zelenka Pál. RÉGISEGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) A fejedelem e levele világos bizonyítéka annak, hogy Alvinczi mégis inkább kálvinista pap volt, mint lutheránus s ® a kassai magyar papnak« nagy befolyása volt a tiszamelléki kálvinista papságra. A fejedelem csakhamar tapasztalhatta Alvinczi Péter jó indulatát más tekintetben is, a ki a Bethlen ügyének — mely a protestantismus sorsával hova-hamar egybeforrt — tántoríthatlan híve lőn. Homonnai ugyanis megindult a tr önkeresésben. Zsoldjába fogadta a hajdúkat, összeköttetésbe lépett az erdélyi elégedetlenekkel; megnyerte a lengyel királyt, meg a budai basát, odaígérvén a töröknek Jenőt és Lippa várát. A kir. udvar mindezekre szemet hunyt s titkon kitartásra és meresz föllépésre ösztönözte őt. A titokba Thurzó György nádor s Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány nem voltak beavatva s rossz szemmel nézték a trónkereső »rezgelődését« és azt meghiúsítani törekedtek. A fejedelem is szerencsésen meghiúsítá a portán ellenségei ármányait s a budai basának megtiltották, hogy Homonnait támogassa: az 1616-ki májusi erdélyi országgyűlés pedig nemhogy behívta volna Homonnait — a mire ez számított — hanem nyiltan bizonyságot tett a Bethlenhez való ragaszkodásáról. Végre maguk a felsőmagyarországi rendek is fegyverkezni kezdtek Homonnai ellen. Most a felső-magyarországi rendek lecsillapítására, Kassára épen azt a Pázmány Pétert küldték, a ki épen egyik felbujtója vala Homonnainak.1

Ez a választás nem volt szerencsés; mert Pázmány személye már az Alvinczivel folytatott irodalmi viták miatt is gyűlöletes vala; maga Alvinczi pedig épen az ellenzék egyik vezére volt, azt is tudták a rendek, hogy Pázmány nagy barátja Homonnainak. A fejedelem egyenesen a Homonnai megbüntetését követelte s hogy azt is jól tudta, kik állanak a Homonnai háta megett, világos a Rhédey Ferencz nagy-1 Fraknói: »Pázmány Péter« (a Tört. életrajzok közt.) 87. lap. 68*