Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

váradi kapitányhoz 1616. julius 4. irott eme soraiból: »ha megakarnák büntetni (Homonnait), nem papra biznák« azt. És valóban ugy is volt. Pázmány felszólította ugyan Homonnait, hogy hadait oszlassa szét; de egyszersmind megbiztatta, hogy terveit a közel jövőben megvalósíthatja. 1 A rendek már julius közepén gyülekeztek Kassán és széltére beszélték, hogy Pázmány Homonnait csak várakozásra intette. Mikor pedig Pázmány a Homonnai térítvényét bemutatta, melyben ez megígéri, hogy jövőre magát mindattól távoltartja, a mi zavarokat idézhetne elő és ha nem bántják, hadait is feloszlatja : a rendek kinyilatkoztatták, hogy Homonnait — ha ez ígéreteit teljesíti — nem bántják; de ellenkező esetben a főkapitány vezérlete alatt megfenyítésére indulnak. Ugyanekkor Pázmány ellen a jegyzőkönyvbe ezt iktaták: »Mivel a rendek Pázmány Péter jezsuitát testi-lelki ellenségüknek tekintik: kívánják hogy Felső-Magyarországból, hova a békességnek megzavarása és nem helyreállítása végett jött, mielébb távozzék.® Zemplénvármegye a többiekhez körlevelet bocsátott Pázmány ellen; Sárosmegye pedig a nádorhoz irt ellene.2 Homonnai — ígérete dacára — nem ült veszteg; a töröknek ismét odaígérte Lippát és Jenő várát, azon területekkel, melyeket már Báthory Gábor fejedelem — bukása szélén — oda igért; zsoldosokat toborzott és október második felében beütött Erdélybe. A könynyü diadalnak csakhamar vége lett; a fejedelem hadai rajta ütöttek csapataira s Deésnél megverték 1616. nov. 20-án. Ez kijózanította a bécsi udvart s Pázmányéknál beállott a félelem. A fejedelem azonban még most nem akart terjeszkedni s az 1615 ki nagy-szombati egyesség alapján ismét kibékült a királyival, űjra Nagy-Szombatban, 1617. julius utolsó napján. Homonnai beütésének az a szomorú eredménye lett, hogy az általa átigért Lippát, kénytelen volt a fejedelem átadni a töröknek. Lippa elvesztése — tehát — szomorú emléke a Homonnai és Pázmány hazafiságának. IX. Alvinczi »Itinerariuma« 1616. és Pázmány válasza. 1616-ban Alvinczi egy uj művet bocsátott ki Pázmány ellen és épen a Pázmány modorában. Ennek cime: »Ifinerarium catholicum, azaz nevezetes vetélkedés a felől, ha az evangélikusok tudománya-e uj, vagy az mostani római valláson való pápistáké ? És a pápisták ekklézsiája-e, vagy az evangélikusoké igaz és világ előtt állandó ?« Az evangélikusokon értetnek azok, az kiket gyalázatos névvel az Pápisták, Calvinistáknak és Lutheristáknak neveznek. Az mostani Római valláson való Pápisták azok: az kik a Római Pápától és annak hatalmától függenek; Papok, Barátok, Apácák, Jezsuiták és ezeknek minden rendből álló hallgatóji. I. Petri I. vers 25: Az Vrnak beszéde meghmarad mindörökké. Ez pedig az beszéd az, a ki tinekpredicaltatott. Nyomattatott 1616. Esztendőben.* A cimlapot ajánló levél követi.3 A nyomatási hely és szerző neve nincs kitéve. A betűkről Ítélve Kassán nyomatott s szerzőjeül mindjárt Alvinczit gyanították, maga Pázmány is Alvinczit tartotta annak. 1 Ugyanott 89. lap. 2 Fraknói : >Pázmány Péter« (a Tört. életrajzok közt.) 90. lap. 3 Az »Itinerarium« kis 8-rét 386. lap. írójául Bod Péter is egyenesen »Alvinczit itéli, mind a szólások formáiból, mindaz időben való megegyezésből s a Pázmánynyal való veszekedésből.* »Magyar Athenás* 8-ik lap. A cimlap is ajánló levél után 20 pont alatt jő a »Vetélkedésben feljegyzett dolgok lajstroma.« Valamint Pázmány a maga »Öt levelét« egy kálvinista prédikátor által intézteti Alvinczihez, ugy ez is egy »vékony tudományi! jezsuitát — Menander Pistolueius« név alatt állít vitába egy prédikátorral, kit a jezsuita legyőzni nem tudván »panaszolkodó elmével fordul ama bölcs és nagy elmével biró szentirás-m agy arázó doktorhoz, Váradi Pázmány Péter jezsuita páterhez.* A kettőjük közt fennforgott vitát aztán >egy bizonyos könyvben, az egész magyar nemzetnek épületére Theocritus Presbyter Clavius J. Calend. Maji A. 1616« — bocsátja közre. Menander Pistolucius »a megmérsékülhetetlen elméjű, megcáfolhatatlan értelmű, derekas tudománynyal tündöklő, bölcs, okos, tudós, philosopho-theologus Páter Pázmány Péternek, az Ignatius Lojola fegyhetetlen seregének egyedül való kalauzának és vezérének, az egeknek királyné aszszonvától, a boldog szűz Máriától, azzal együtt minden menynyei seregektől és megdicsőült szentektől, kiván megszentelő malasztot és üdvösséges segítséget.* Majd elbeszéli, hogy midőn egy alkalommal néminemű katholikus atyafiai közé, házából kilépett volna, akada egy evangélikus prédikátorra ... és akarván annak személyét és tudományát katholikus uraimmal meggyülöltetni, szemére lobbantotta, hogy ő több társaival együtt uj tudományu volna., . megszomorodék s rebögve kívánta tőlle, hogy ezt a fejthetetlen értelmet, bizonyos argumentumi formába* öntse. Melyet a jezsuita annál örömestebb hallott, »mivel köztudomásu a jezsuiták előtt, hogy az eretnekek, az újítók a filozófiát, sőt a dealektikát is ingyen sem köszöntötték, de azért nem mene reá, nehogy fegyvert adna a prédikátor kezébe, hanem annyival serényebben erőltette arra hogy röktön felelne valamit.« A mire a jezsuita vállalkozni nem akart, vállalkozott arra az Ifinerarium prédikátora és sorra szedte Pázmány Péter ama vádjait, melyeket ez Magyari István sárvári prédikátor ellenében felhordott annak bizonyítására, hogy a protestánsok tudománya nem uj tudomány; egyszersmind figyelmezteti a keresztyéneket, hogy a jezsuiták argumentumok helyett »festött és bőbeszéddel terhelik az embereket: de minden szapora beszédöket syllogismusi próbára kell vonni, hogy alattomban való okosságok megtessék *. A dolog érdemére térvén aztán igy szól: I. »Propositiod jezsuita uram ez: Luther és Calvinus tudománya uj; Mer ezt a jezsuiták világ hallattára nagy bátorsággal kiáltják. Innen ilyen argumentum származik: Valamely tudományt a jezsuiták a világ hallattára újnak kiáltanak, uj tudomány az. De Luther és Calvinus tudományát a jezsuiták újnak kiáltják: Tehát Luther és Calvin tudománya uj tudomány.1 Most a prédikátor figyelmezteti a jezsuitát major propositioja gyengeségére és amaz igazságra, hogy ha a major propositio hamis: az abból folyó minor is hamis lesz. II. De azért is mondják a jezsuiták, folytatja tovább a prédikátor, hogy »uj tudomány a Luther és Calvin tudománya; mert az nem volt olyan kaptára ütve 1517. esztendő előtt. Ebből eme syllogismus foly. Valamely tudomány csak 1517-ben kezdődött, uj tudomány az. A Luther és Calvin tudománya akkor kezdődött: 1 Itinerarium 19, lap.