Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-06 / 27. szám
dást is intézett a református felekezet ellen. Ugyanis »Az nagy Calvinus János Hiszekegy istene« cimü könyvében, a Credo és Kálvin között való ellentétet akarja kimutatni ilyenformán: Kálvin szerint (?) Isten a bűnnek szerzője; de minthogy Isten a legtökéletesebb lény, bünszerző nem lehet, hanem az ördög az : igvte hát a Kálvin istene az ördög és igy kellene for m ulázmjjcredóját: »hiszek a pokolbeli ördögben, minden ocsmány Vétkek alkotójában, kegyetlen mostoha atyában, erőtlen nem-istenben*.1 Fraknói szerint ezzel Pázmány tul ment a loyalis polémia határain; (de hányszor!) s káromlására (mondjuk mi) nagy lőn a felháborodás az 1609-ki országgyűlés végén a protestáns rendeknél. Ugyanekkor a meghalt Illésházy helyett a lutheránus Thurzó Györgyöt választották nádorrá s a protestáns rendek hangosan követelték újra a jezsuiták kiűzetését s az istenkáromló Pázmány Péter megbüntetését. Thurzó meg is idézte őt az országgyűlés elé; de Pázmány tiltakozott ellene, hogy a vallásügyben felmerülő viták világi birák előtt döntessenek el. Thurzó erre a protestáns rendeket elcsitítá; de sem Pázmányt, sem pártfogóját Forgách érseket meg nem nyerte; sőt ezek épen Thurzót tűzték ki támadásuk célpontjául. Alvinczi Pázmány e káromló könyvére nem felelt egyenesen, csak később érinté. Alvinczi Péternek a »Szines öt levélre adott rendszerint való feleletére* is még ugyancsak 1609-ben válaszolt Pázmány. A válasz cime következő: »Alvinczi Péternek sok tétovázó keringésekkel és cégéres gyalázásokkal fölhámozott feleletinek rövid és keresztyén szelídséggel (?) megrostálása*. Különös súlyt fektet Alvinczi azon vádjára, hogy a róm. kath. egyház a liitszegést megengedi, melyet Alvinczi I. Ulászló azon eskütöréséből von le, melylyel ez a szegedi békekötést megszegte. Alvinczi ugy okoskodott, hogy a magyaroknak joguk volt a törökkel békét kötni, a pápa, a görög császár megkérdezése nélkül is, mert »azoknak semmi közük nem volt Magyarországhoz* következőleg az ő reklamációjukra nem volt megengedve a szultánnal kötött békesség fölbontása. Pázmány tagadja, hogy »a hatalmaknak nem volt közük Magyarországhoz;* mert hiszen köztük szövetség állott fenn, melyet a magyarok a törökkel kötött békével egyoldalulag felbontottak, a mire jogosítva nem voltak. Alvinczi továbbá azt vitatta, hogy habár a keresztyén hatalmakkal kötött szövetség megelőzte is a török békekötést, ez utóbbi »nagyobb volt; mert esküvéssel ment véghez és a két gonosz közt a kisebbet kell választani, tehát jobb volt a puszta conspirationak végbemenni, hogy sem az esküvést megszegni«. Pázmány azonban Bonfin elbeszéléséből bizonyítja, hogy a keresztyén hatalmak iránt is esküvel volt Ulászló lekötve. Egyébiránt eskü hiányában, az egyszerű fogadást sem szabad lett volna megtörnie. Alvinczi a várnai csatavesztést ugy állította elő, mint Isten büntetését az eskütörésért; Pázmány pedig — Bonfin nyomán — a csatavesztést természetes okokból: a törökök túlnyomó erejéből s Hunyady János utasításainak meg nem tartásából magyarázza. »Az Istennek titok-tanácsa nem voltál — veti oda Alvinczinek — és okát nem tudod az ő szentséges rendelésinek.* 2 Hát igaz, hogy »az Istennek titok-tanácsa* nem volt Alvinczi; de még Pázmány sem! Hanem hogy eskütörés történt, ha nem egyszer (t. i. a szegedi béke felbontásával), hát többször és elvégre az eskütörésért bűnhődni kellett. Hogy pedig Julián — a róm. kath. egyház bibornoka — maga hirdette, liogy »a hitetleneknek adott hit nem kötelező, különösen, ha az a keresztyén egyháznak kárára válnék és hogy I. Ulászlónak, midőn a többi 1 Franki Vilmos: »Pázmány Péter és kora* I. k. 93. lap. 2 Fraknói: » Pázmány Péter* 49—50. lap. keresztyén hatalmakkal közös vállalatra Ígérkezett, nem is volt joga azok megkérdezése nélkül békét kötni« — több hiteles történetíró állítja 1 és igy maga Julián bibornok bizonyít Alvinczi mellett. Hogy a közhit csakugyan Isten büntetésének tartotta a várnai csatavesztést, azt is hiteles történetírók állítják. Maga a nagy Hunyady János igy nyilatkozott arról: »Nem a mi hibánk az ütközet alatt, nem az ellenség ereje, vitézsége, hanem a mi bűneink, a mindenható igazságos Ítélete vertek meg minket.* f.. í»Discite mortales non temerare fidem...« (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** Bibliai történetek. Evangélikus keresztyének számára tankönyvül a nép- és polgári iskolában, irta: Thomay József szegedi evang. lelkész. A békési ágost. hitv. evang. esperesség által ajánlva. Budapest, 1893. Méhner Vilmos kiadása. Ára 40 kr. 40 ó-testamentomi és 50 új-testamentomi történet van e könyben. Mindenik után bibliaversek, továbbá hivatkozás a Tizparancs, a Hiszekegy vagy a Miatyánk illető részére. Az apokrifus könyvekből elég lett volna a makkabeusokról szóló történet. Inkább még Ézsaiás vagy Jeremiásnak kellett volna tért engedni. Ellenben helyes, hogy a szerző a Jézus feltámadására vonatkozó történetekből többet vett fel, mint a mennyit. rendszerint szoktak. A könyv függelékét imák teszik. — Ajánljuk a művet az érdeklődők figyelmébe. ** A sz.-udvarhelyi ev. ref. kollégium története 1876 —1895-ig. Ily cim alatt jelent meg az az érdekes felolvasás, melyet az erdélyi kollégiumi tanárok közelebb tartott gyűlésén Gönczi Lajos ref. kollégiumi igazgatótanács tartott. Ára? *'* Anyánk emléke. Ily cim alatt jelent meg közelebb egy csinos kiállítású füzet, a mely Szász Károly né Münstermann Franciska arcképét, rövid életrajzát, valamint a jóságos öregasszony temetése alkalmából mondott imákat és beszédeket foglalja magában. A szép, de nagyon hosszú imák egyikét Szász Gerő kolozsvári, másikát Vass Tamás marosvásárhelyi lelkészek mondották. Az első beszédet, a mely egy igazi műremek, Molnár Albert, a másikat Gönczi János lelkészek tartották. Az utóbbi beszéd szerzőjét figyelmeztetjük arra, hogy nekünk evang. protestánsoknak csak egy főpapunk van, s ez a Krisztus. Az életrajzot, ki irta, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy minden sorából kiérzik a rendkívül erős, szinte csudálattal vegyült szeretet az iránt a tisztes nő iránt, a kire igazán ráillik az első beszéd gyönyörű textusa: »A sötétség is világosság én körültem.* ** Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthi Zsolt), mely a tartalom és illustrátiók egyre fokozódó gazdagságával minden két hétben pontosan megjelenik, ezúttal már a 7-ik füzet hagyta el a sajtót. Ebben 1 Horváth Mihály: » Magyarország története* II. köt. 566. 1.
