Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

Ítélet enyhe, sőt túlságosan enyhe, az mellékes. A súlyt arra fektetjük, hogy legfőbb bíróságunk az állam egy érvényben levő törvényének és a kormány erre alapított rendeletének e döntő ítélettel végre-valahára érvényt szerzett. Mert bizony szégyenletes állapot volt az, hogy egy jogállamban épen magok az erkölcstanítók lábbal tiporhatták a törvényt s ezzel példát adtak híveiknek a törvény iránti tisztelet megtagadására, a mi a társadalom jog- és erkölcsi rendjének megbontására vezet. Csak azt lehet sajnálni, hogy mindezzel most már nem lehet jóvá tenni az eddigi hibákat. De azért jobb későn, mint soha! RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) A fejedelem a bécsi béke oklevelét 1.606. deczember 13-kán a kassai országgyűlésnek terjesztette elő. Fejedelmi előterjesztéseiben hü maradt azon elvekhez és eszmékhez, a melyekért küzdött s tanácsokat ad a rendeknek a jövőt illetőleg. És ezek tanácsait meg is fogadták. Felolvastatták a békepontokat s még Mátyás főherceg közbenjárását megköszönik, tiltakoztak az ellen, hogy Rudolf őket pártütőknek nevezi s az engedményeket »gratiának« mondja. Mindazáltal a békét elfogadják; de kikötik: hogy a béke-oklevél a legelső országgyűlésen kijavíttassék és e záradék »a r. katholikus vallás sérelme nélkül« belőle kihagyassék, minthogy a r. katholikusok szerint, a protestáns vallás létezése is sérelem a r. katholikus vallásra nézve; sürgetik a nádorválasztási és országtanács alakítását, még pedig magyar urakból; követelik, hogy a korona mielébb Pozsonyba hozassék. hogy az egri és váczi püspökök maradjanak kivül a határon, hogy a katholikus püspökök a nádor és a magyar tanácsosok meghallgatásával, csak született magyar nemesek közül neveztessenek ki; a sz. székek visszaélései s a tized miatti panaszok a következő országgyűlésen orvosoltassanak; a jezsuiták — nyughatatlanságuk miatt az országban ne lakjanak és jószágot ne bírhassanak ; az adományozásoknál tartsák meg a régi szokást és »az egyházi jog sérelme nélkül« — féle záradék elhagyassék; a hivatalok osztogatása az országtanácsot illesse; Győrött és Komárom várában az alkapitányok magyarok legyenek; a kassai templom a protestánsoké legyen s az egri káptalan ne szállíttassék Kassára; Nagy-Szombatban a Sz. Jakab templom az evangélikusoké maradjon ; Magyarország és Erdély közt örök szövetség köttessék; a szerencsi, kassai és korponai országgyűlések végzései törvénykönyvbe iktattassanak. Elhatározták azt is, hogy ezen pontok a jövő országgyűlésre menendő követeknek és főuraknak utasításul adassanak, ugy, hogy azoktól elállaniok szabad ne legyen. Vigyázzanak arra is, hogy valami az ország sérelmére ne történjék. Az örökös tartományok biztosító oklevelei, valamint Rudolfnak Bocskay István fejedelem részére adott okmánya egész terjedelemben a törvénykönyvbe iktattassanak. Minden más tanácskozás előtt nádor választassák. A törvények magyar nyelven adassanak ki. A kik javaiktól megfosztattak, kárpótoltassanak 1 1 Zsilinszky Mihály »Magyar orsz. vallásügyi tárgyalások« 286-315. lap. Ezen végzéseket mind a rendek, mind a fejedelem, az egyértelmű elfogadás jeléül, 1606. december 22-kén aláírták. Ugy a kassai templomot, mint általában az egész vallásügyet illető pont létesítésében, nem kis érdeme van a fejedelem mellett forgolódó Alvinczi Péternek s a kassai országgyűlésen — 1606. áprii 12-kén •—jelen volt protestáns lelkész társainak. Éles kifakadásokban törtek ki ezek azok ellen, a kik hajlandók voltak, bármi tekintetben is eltérni, a római, helvét és ágostai vallások szabadságát követelő korponai végzésektől, ugy, hogy ennek a pontnak tárgyalását egyelőre el is kelle halasztani. Május 6-kán újból fölvétetvén a vallás ügye, csakugyan ki is mondották, hogy a három — nevezett — hitvallás teljesen egyenlőnek és szabadnak nyilváníttassek. És ez ment bele a feliratba is.1 VIII. Bocskay István fejedelem végrendelkezése ; halála. Kátai kancellár felkoncoltatása. A testamentomosok s intézkedéseik ; a temetés. Rákóczy Zsigmond fejedelemmé választatása Erdélyben. 1606-1607. A fejedelem már e tárgyalások alatt beteg volt s mintha érezte volna életének végéhez közelgését. már 1606. december 17-kén »meggondolván a halálnak minden rendeken személyválogatás nélkül való uralkodását és annak órájának bizonytalan voltát, testamentom tételét rendelte meghitt lelkipásztora és az idvességre tanítója, Alvinczi Péter uram előtt és Örvendi Pál uram tanácsa (tanácsosa) és kincstartója és Pécsi Simon deák, meghitt belső secretariusa előtt.« Alvinczi Péter és Örvendi Pál folyton együtt szolgálták a fejedelmet Kereki védelmétől s a hajdúk megnyerésétől kezdve halálaig s az előttök tett végrendeletben: »1. Igaz keresztyén hitéről és vallásáról tesz ez elsőben is ilyen vallást: Hogy vallja az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket, a teljes Szentháromságot egy bizony Istenségben lenni és az Ur Jézus Krisztusnak érdeméért minden bűneinek bocsánatát . . . ugy anynvira, hogy ha mind e széles világnak . . . bűneit ő cselekedte volna is: az idvezítő Krisztus . . . egy "csepp vére . . . ő róla azt elmosta ... És eképen bizonyos levén idvessége felől, lelkét idvezítő Istenének kezébe, testét a közanyának, a földnek ajánlja, honnan halottaiból föltámadván, az örök életre az idvességre, dicsőségre . . . vitetik.* 2. Hálásan emlékezik meg hazájáról, nemzetéről, különösen Erdélyről, mely őt szülte, nevelte, tartotta. Kinyilatkoztatja, hogy minemű romlások és vérontások az elmúlt esztendőkben abban a kedves hazájában (Erdélyben) estek, sem tanácsából, sem tetszéséből, sem akaratából történtek; sőt igyekezett mindenkor, még élete elfogyásával is neki szolgálni. Elmondja, hogy számkivetett állapotában a Rudolf tisztviselői éles kardjaikkal és fegyvereikkel, a Rudolf ágyúival, (a fejedelem) várai elfoglalásával, minden törvény nélkül elkergették a Rudolf hivsége mellől és ő élete oltalmára fegyvert fogván, igaz ügyében Isten megsegítette, ugy hogy azok, kik az ő magyar nemzetéből hitök és szabadságuk megkereséseért mellé támadtak volt, fejedelmökké választották, amit aztán Erdély is követett; a török pedig megkoronázta stb., melyért elsőben is Istennek, aztán magyarországi s majd erdélyi híveinek ad hálát és örömét fejezi ki. hogy az országot mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatja hátra. A felmaradt bajokért, személyes gyengeségeiért bocsánatot kér. 3. Mint hazájának és nemzetének igaz jóakarója, inti magyarországi és erdélyi hiveit az egymással való 1 Zsilinszky Mihály »Magyarorsz. vallásügyi tárgyalások* 290. lap.