Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-02 / 5. szám
megbízta. Tette pedig az egyház ezt azért, mert ő benne egy önzetlen, ritka szakértelmű, bölcs, törhetlen protestáns hűségű, áldozatkész és páratlan űgybuzgalmu vezetővel bírt. Ezen kiváló tehetségeit felismerte és méltányolta a VI. sz. kir. városi esperesség is, és midőn 1.875-ben az esperességi felügyelői állás megüresedett, erre az esperesség egyhangúlag őt választotta meg. És ő, habár ügyvédi irodájának és a kassai egyháznak terheit hordozá, szívesen áldozá idejét és vagyonát az egyházmegyének is. 1889-ig tartott esperességi felügyelői hivataloskodása alatt nem volt eset reá, hogy az esperességi gyűlésről elmaradt volna s annak asztalára minden évben a kerületi theologiai intézet tőkéjének gyarapítására az 50 forintot le nem tette volna, sőt ez utóbbi adományokat még nyugalomba vonulása után is minden évben eljuttatta a nevezett cél szent oltárára. 1879-ben megválasztotta őt a kerületi gyámintézet világi elnökévé, s mint ilyen a kerület gyámintézeti évi tanácskozásait nemcsak minden évben személyesen vezette, hanem részt vett az egyetemes gyámintézet majdnem minden évi közgyűlésén is, sőt ez utóbbit képviselte Lipcsében a Gusztáv Adolf egyleti közgyűlésen is. Midőn a kassai egyház 1886-ban egyházi felügyelőjének ezen nagy szolgálatait elismerésben részesítendő, neki 25 évi felügyelősége alkalmából jubileumot akart rendezni s ő az egyház ezen szándékának hirét vette, alólirotthoz intézett levelében kijelenté, hogy ő ezen erkölcsi indokokból jövő, önkényt nyilatkozó elismerést sem fogadhatja el, mert saját belső birája megnyugtató ítéletében és az egyházközség ebbeli tényében, hogy őt 25 éven át ujolag és ujolag az egyház ügyeinek vezetésével megtisztelte, a legnagyobb elismerést és kitüntetést látja, melyre halandó szert tehet és mert ezen kitüntetés semminemű ünneplésekkel nem fokozható. Azután igy folytatá: »Van egy más módja az ünneplésnek, melyet felügyelői működésem 25-ik évfordulója alkalmából szívesen elfogadok, Tisztelendő ur nagyon jól tudja, hogy mily nagy sulvt fektet egyközségünk és magam is egyházunk iskoláira, hiszen az iskola alaposzlopa protestáns egyházunknak és iskola nélkül elvész a protestántizmus. Ez okból ragaszkodott egyházunk szívósan iskoláihoz akkor is, midőn a hitfelekezeti iskolák felállítása folytán iskoláink felhagyására felhiva voltunk és a városi segély iskoláinktól elvonatott és ragaszkodik most is, midőn a kamatláb leszállítása folytán az iskolai alap jövedelme alig képes az iskola fentartására szükségelt rendes évi kiadásokat fedezni. Ehhez járul még azon sajnos körülmény, hogy iskolai épületünk alig felel meg teljesen a kívánalmaknak, és hogy maholnap égető szükség lesz építkezés által iskoláinknak megfelelő hajlékot teremteni. Teremtsünk annálfogva iskolaépítési alapot, ünnepeljük felügyelői működésem 25-ik évfordulóját, azáltal, hogy terméketlen ünneplések és kiadások helyett mindenki tehetségéhez képest járuljon az alap létesítéséhez és növesztéséhez filléreivel; én csekély anyagi tehetségeimhez képest ezennel ezen célra 500 forintot felajánlok, mely összeget eszméim remélhető elfogadásával készpénzben lefizetni kötelességemnek tartandom«. Az egyház megértette felügyelője bölcs szavát és példáját lelkesen követte, a mennyiben aránylag rövid idő alatt e célra 12.000 forintott gyűjtött. Ma már az új iskola fennen hirdeti maradandó emlékét annak, ki annak létesítéséhez az első lökést adta. 1889-ben, midőn az első szélhűdés érte, egyenként leköszönt minden tisztségről és nyugalomba vonult. Temetése nagy részvét mellett ment végbe január hó 3-án. A gyászszertartáshoz megjelentek a helybeli ev. ref. testvéregyház lelkésze. Révész Kálmán és s.-lelkésze. Kádár János, a VI. sz. k. város egyházmegyei főesperes, Sztehló János, a kassai tót egyház lelkésze, Homola István, végre a m. n. egyház alulírott lelkésze és s.-lelkésze, Draskóczv Lajos. A háznál alólirott tartott gyászbeszédet,* a sirnál pedig Sztehló János főesperes mondott szívből jövő és szívhez szóló rövid búcsúszavakat annak, ki ifjú korában iskolatársa, férfi korában pedig kartársa vala. Emléke legyen áldott közöttünk! Gsiskó János. IRODALOM. ** Szegedi Gergely Enekeskönyvére hirdet előfizetést a m. t. Akadémia. Szegedi Gergely debreczeni prédikátor volt a XVI. században, Énekeskönyvét, mely eddig ismeretlen volt, a mult nyáron Boroszlóban fedezte föl Hellebrant Árpád akadémiai alkönyvtárnok. Az 1569-ben Debreczenben nyomtatott 14 íves • könyvet, az eredetinek hü előállításával fogja most sokszorosíttatni az Akadémia. Előfizetési ára 2 forint, a Könyvkiadó Vállalat pártolói részére 1 forint 50 kr., a megrendelések március végéig küldendők be az Akadémia főtitkári hivatalához; a mű szeptemberben fog megjelenni. — Felhívjuk rá protestáns közönségünk figyelmét. Egyházirodalmi multunknak fontos emléke ez, mely a XVI. századbeli énekeskönyveink hézagos sorozatát egészíti ki. Különösen az énekügygvel foglalkozókra nézve rendkívül becses és érdekes munka. ** A magyar helyesírás 73 gyakorlati leckében. Segédkönyv a helyesírás tanításához. Iskolai és magánhasználatra készítette Hofj'mann Mór tanár. Budapest, 1893. Lampel R. kiadása. Ára 20 kr. — Ez a könyvecske a helyesírás szabályait módszeres egymásutánban 73 gyakorlatban szemlélteti. Minden gyakorlat két részből áll: szavakból, melyekkel a eimben megnevezett magán- és mássalhangzó szemléltetve van, és mondatokból, melyekben e szavak alkalmazva vannak. Szabályok csak az utolsó gyakorlatban közöltetnek, addig pusztán csak példák. Hasznavehetőnek ígérkező segédkönyvecske. ** A Luther-társaság legújabb kiadványai. Két kis füzet hagyta el a napokban a sajtót, két protestáns szellemű elbeszélés, mint a Luther-társaság XIII. és XIV. kiadványa. Elsőnek Elbeszélések a címe, Reviczky László evang. lelkész a szerzője, 25 kr. az ára s négy, csinosan irt hitépítő olvasmány a tartalma a magyar reformáció történetéből, u. m. I. Az elrendelt prédikálás. II. Borzasztó fáklyák. III. A börtönben fakadt hűség. IV. A hitves. Melegséggel, evangéliomi szellemben, hiterősítőleg és jó magyarsággal van írva. — A második Az Isten megsegít címet visel, Pálmay Lajos ev. lelkész irta, 15 krért kapható, 29 lapra terjed. Megható történeti elbeszélés a XVII. századból. Felhívjuk rá protestáns közönségünk figyelmét. Azt az örvendetes lendületet, mely a protestáns olvas* A beszédet Lapunk következő számában közöljük. Szeri:
