Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-02 / 44. szám
is éreztették velünk fejedelmi kegyeiket. Ő felsége a király ismételve megnyitotta, a segélyt kérők zörgetésére, magán pénztára ajtait s külső-somogvi egyházmegyénkben a szegény kereki leányegyháznak és az elemi csapás által sújtott és most építtető Kapolynak 100—100 frt kegyadományt nyújtott; mig kegyes királyasszonyunk ez évben sem feledkezett meg a gödöllői szegény gyermekek karácsonyfájáról 100 forint adományával. Fény nevökre, áldás életökre! S hálával emlékezem, vallás- és közoktatásügyi miniszterünk gróf Csáky Albin ő nagyméltóságának, egyebek közt két nevezetes intézkedéséről, felekezeti középiskoláink magasabb érdekei körül. Egyik a felekezeti gimnáziumaink s tanítóképezdénk tanárainak országos nyugdíjintézete körüli nemes kezdeménye s már a valósuíás küszöbéig vitt ténye, melynek jótékonyságában való részvételhez — mondani sem kell — érdekelt intézeteink fentartó testületeinek mindenike készséggel nyilvánította hozzájárulását. Remélem — s kérem is a főtiszt, egyházkerületet — hogy a különböző intézeteinknél általa fentartott állomásokon levő tanárokért, az egyes fentartó testületek által elvállalt terhet (a fizetés 5°/0 -át) maga részéről is elvállalni kegyeskedjék. A másik, a miniszter urnák a klasszika-philologiai oktatás emelésére irányzott amaz elhatározása, hogy a folyó évi szünidőben Görögország s annak műemlékei és régiségei szemlélő tanulmányozására, a gimnáziumi szaktanárok részére tanulmányutat rendezett s abban a felekezeti tanárokat is részvételre hivta fel; melyben négy főgimnáziumunk fentartó testületei is oly módon vettek részt, hogy az egy-egy egyénre eső 400 frt mérsékelt uti költség felének viselésére nagykőrösi főgimnáziumunk derék szaktanára Szalay Gyula vállalkozott, másik felének fedezésében pedig a négy főgimnázium fentartó testületei egyenlően osztoztak. A jövő évben pedig Olaszországban rendezendő tanulmányút fele költsége viselésére pesti főgimnáziumunk fentartó testülete már előre ajánlkozik. Közoktatási kormányunk vezetőjének köszönjük azt is, hogy halasi főgimnáziumunk épületének fölállítására előirányzott 25.000 forint államsegélyt immár teljesen kiutalványozta — s most a még fedezendő költségekre, illetőleg az építésből eredt adósság könnyítésére ujabb államsegélyt kérő folyamodványunkat kegyes biztatással vette tárgyalás alá. Nagykőrösi főgimnáziumunknak állandó évi segélyezését pedig — addig is, mig az eziránti szerződés egyetemes konventünk közbejöttével megköttetnék, — bár egyelőre a kért évi összegnek csak felével, 1750 frttal, ez évben már másodízben, tényleg valósítani kegyeskedett. A kormány kezdeményezésének köszönjük azt is, hogy középiskoláink története egyenként megirassék a legközelebbi jövőben. Felszólítást kaptam a vallás- és közoktatási minisztertől, hogy ennek eszközlésére hivjam fel középiskoláink fentartó testületeit, hogy hazánk közelgő ezeréves ünnepére, középiskolájok keletkezésének, alapításának, fejlődése történetének s mai állapotának megiratásáról alkalmas módon s alkalmas egyén által, a kezeik közt levő okmányok alapján gondoskodjék, melyek kinyomatását egy nagy gyűjteményben a kormány eszközlendi. A fentartó testületek szívesen fogadták a felhívást s többen már jelentést is tettek az ez irányban adott megbízásokról s tett intézkedéseikről. Igy alkalom nyújtatott felekezeti iskoláinknak is, hogy becses adalékkal járulhassanak a millenium országos ünnepéhez. A magyar tudományos akadémia is szép és becses ajándékkal lepte meg — régi magyar egyházi irodalmunk egy ritka s eltépett kincsével, Szegedi Gergely XVI. századi énekes-könyve kiadása által — ref. egyházunkat. Ma 25 példányt teszek le közgyűlésünk asztalára s a jutányos áru kiadást, a t. közgyűlési tagok figyelmébe ajánlom. Szász Károly. Reformáljuk a lelkészképzést! III. Múltkor arról szólottam, hogy vegyük tekintetbe, kit akarunk nevelni, továbbá arról, hogy a lelkészképzés célját a keresztyén élet bámulatos változatosságának s e változatosságba szükséges központi, egységesítő és barmoniát eszközlő munka sajátos természetének megfelelően kell felfognunk. Most az eszközökről mondok el egyet-mást. A mi az eszközöket illeti', nyilvánvaló, hogy azok elégtelenek, mert a theologiai képzés teljesen elméleti. Azt kell tehát követelnünk, hogy a lelkészképzést fel kell frissítenünk egy kis gyakorlatiassággal, mert bizony csak igy várhatjuk, hogy a gyülekezet ker. munkájának központi vezetőjévé a választott lelkész igazán ugy működik, a mint ker. lelkésznek munkálkodnia kell. A theol. tanároknak részt kell venniök a keresztyén, gyakorlati tevékenységben, hogy a theologus ifjú is gyakorolhassa magát. Alkalmat kell adni a theologusnak, hogy tanárai vezetése alatt talentumát értékesíthesse s a gyakorlati tevékenység különböző nemeit megszeresse. Tudom, hogy most is szokás a theologussal egyházi beszédet iratni. Csakhogy százszor többet érne, ha az ifjú ember a helyett, hogy elképzel bizonyos alkalmakat s voltakép tanárjának beszél, kilépne az életbe s ott, egyszerűbb vagy míveltebb egyénekből álló hallgatóságnak tartana rövid beszédeket, egyháztörténelmi vagy másféle felolvasásokat. No, de hiszen kilép az életbe. Elmegy legatióba. Igaz, elmegy. És már első éves theologus korában beleszokik a chablonba, megszokja és megkedveli a más prédikációjának megtanulását s attól fogva bizony nehéz őt az igazi lelkészi ideál felé vezetni, nehéz vele megértetni, hogy jaj neki, jaj egész élete igazi, magasabb értelemben vett boldogságának, ja örökre a magyar prot. egyházi élet felvirágoztatásának.
