Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-28 / 52. szám

Megdöbben a lélek ... a hallgató csendben Csillagok kigyúlnak Hallod ha egy madár fészkiben megrebben S szívedben zajdulnak Kétségek, remények: meglep az áhítat, Leborulva hiszed. Hogy te megtaláltad azt a fénylő hidat. Mely az égbe viszen. Majd híd összeomlik, érzed, hogy parány vagy Forgó egyetemben És nézed a földet rohanó paránynak A nagy végtelenben. Mi vagy te? csak féreg! Mi a te világod? Csak tenyérnyi kis zug! Idő óceánja sodor tova, látod. És feletted elzúg. Megvéd a természet, a melyet szerettél. A melyet imádtál ? Marad te előtted, hejh! örökös rejtély, Mit megértni vágytál; Nem lehet ez, oh nem! A ki e tükörbe Látta isten arcát S leborult előtte, kivívta örökre Diadalmas harcát. És a föld: e porszem ha rohan az éjbe, Az ember: e féreg Véle száll, véle megy a nagy öröklétbe, Mit sejt, de nem ért meg. Dobd el, oh természet, ezer színbe játszó Ragyogó fátylodat: Isten, látni vélem lelkembe sugárzó Fenséges arcodat. Hegedűs István. Visszapillantás az év történetére. A haldokló év története egyházi és iskolai szempontból eseményekben szegénynek nem mondható. A parlamentben egyházpolitikai reformok, az egyházhatósági életben a két prot. egyház zsinatjainak befejezése, az iskolaügy terén néhány figyelemre méltó törvényhozási intézkedés, társadalmi és irodalmi téren nyilvánvaló ébredés jelenségei mutatkoztak. Az 1893-ik év az egyházi ügyekben öt törvényjavaslatot termelt. Az év elején az izraeliták receptiójáról. az állami anyakönyvekről, és a vallás szabad gyakorlatú ról terjesztettek be minisztereink fontos javaslatokat a képviselőház elé. Az esztendő utolsó hónapjában pedig a polgári házasságról és a gyermekek vallásos neveléséről kaptunk egyházi és vallás-erkölcsi életünkbe mélyen belevágó törvénytervezeteket. Az utolsó száz év alatt, 1791 óta ennyi és ily nagy horderejű vallásügyi törvényjavaslat nem forgott szőnyegen a magyar parlamentben. Gyűlési tárgyalás alá még egy sem került, de a sajtóban és a bizottságokban az év folyamán annál élénkebb eszmecsere folyt fölöttök. A nemzet közvéleménye a javaslatok mellé sorakozott, a protestáns egyházak is készek az áldozatra, csakhogy a javaslatoktól várt nemzeti és állami erősödést előmozdítsák. Csupán a béke pillanataiban mindig hazafiasnak dicsért, de kenyértörés idején a nemzetet mindig cserben hagyó római klérus és a feudális arisztokrácia nyilatkozott a reformok ellen. Egyháshatómgi életünkben is fontos eseményeket látott a végére hajló esztendő. Végleg befejezte és királyi szentesítéssel is elláthatta zsinati törvényhozását az ág. h. evang. egyház. 1 örvényhozásilag, közigazgatásilag és .bíróilag egyesítette a Királyhágón inneni evang. egyházkerületeket. Kodifikálta egyházszervezetét. Megteremtette egyetemes egyházi közalapját, gyülekezeteinek anyagi rendezését egységes alapelvek szerint proklamálta. A református egyházzal való államjogi, egyháztársadalmi és irodalmi uniót bensőbbé tette. Örömmel tekinthet vissza törvényhozói munkásságára, s mi a kivül állók elismeréssel és testvéri szeretettel méltányoljuk szép munkáját. Református zsinatunk törvényhozási tevékenysége bár nem nyerte még meg a legfőbb felügyelő királyi sanctióját, de maga a törvényhozói munka az 1893-ik évben befejeztetett. Alkotásai csekélyebb fontosságúak, mint akár az evang. zsinaté, akár a korábbi ref zsinaté, de az egyházszervezet javítgatása s néhány jelentősebb intézmény megalkotása által ez is fejlesztőleg, emelőleg fog hatni egyházi közéletünkre. A zsinat nevével és tekintélyével ismét életre hivott mozgalom debreezeni főiskolánk fejlesztése és a kolozsvári theol. fakultás megalkotása iránt, a ref. társadalom rétegeiben erősebb hullámokat támasztott, melynek eredményeként szép összegek gyűlnek az ősi alma materre. De nekünk ugy tetszik, hogy a mozgalom még sem országos s az eredmény távolról sem elégíti ki a hozzá fűzött várakozást. Mintha a mozgalom nem a hívek szivéből, nem belső vágyából s nem egyetemesen érzett szükségéből indíttatott volna! Iskolaügyünk történetében egyházi részről keveset lendített az 1893-ik esztendő. Egyházainkban, eltekintve a fentebb érintett fakultások szervezésére indított mozgalomtól, az iskolaügy terén nem is történt egyetemes alkotás. Egy-két csonka gimnáziumunk (Sepsiszentgyörgy, Kisújszállás stb.) az állam segítségével kiegészíttetett, több helyen uj iskolák épültek, uj tantermek keletkeztek, uj tanítói állomások létesültek. De ez a szervezési munka is mintha nem folyna elég buzgósággal és áldozatkészséggel. Egyházaink az iskolafentartást inkább tehernek, mint dicsőségnek kezdik tartani. Az államosító nizus évről-évre erősödik. Tanító és tanár mintha nem jól érezné magát az egyház szolgálatában Közegyház és gyülekezet mintha kifáradt volna az iskoláért való áldozásban. Kelletlenség, lelki bágyadt ság, erkölcsi lankadás, sőt néhol egymásra unás és áldatlan huzalkodás tapasztalható az egyház és az iskola emberei között, nagy kárára iskolának és templomnak egyaránt