Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-28 / 52. szám

Tanügyi tekintetben állami részről sem sok örven­detest írhatunk az 1893-ik év javára. Törvényhozási alkotása mindössze egy volt az államnak, a népiskolai tanügy terén A tani!ói fizetések rendezése. E törvényben két fontos dolog van kimondva. Először az, hogy a fele­kezeti tanítóknak is mindenütt meg kell adni a 300 frt törzsfizetést s a hol a felekezettől ez nem telik, ott pótolja az állam. Másodszor az, hogy minden népiskolai tanítónak, tehát a felekezetieknek is, ki kell szolgáltatni a 250 frtig emelkedhető korpótlékot, s a hol ezt nem tudják vagy nem akarják, ott pótolja szintén az állam. Ebben az üdvös törvényben nyújtott állami segítséggel gyengébb népiskoláinkat épen ugy lábra lehet állítani, mint az 1883-ik évi középiskolai törvénynyel lassanként megerősítgetjük szegényebb gimnáziumainkat. — A közép­iskolai tanügy terén csak tervezgetések kerültek ki a folyó évben, ezek között legelőkészítettebb a nem állami tanárok országos nyugdíjintézete, melynek tervezetét országos ankét, is megvitatta, de a törvényjavaslat még nincsen benyújtva. A jogi szakoktatás terén fontos reform van készülőben a kötelező doktorátus eltörlése s a helyébe állítandó egy­séges jogi államvizsgálat által, mely a jogakadémiák életébe pezsgést önteni, tanuló ifjúságát megszaporítani és tudományos színvonalát emelni van hivatva. Örvendetesebb képet nyújt egyházunk társadalmi élete. E téren mintha lendülés és pendülés váltaná fel az eddigi lanyhaságot. Az egyesületek terén az Irodalmi Társaság szép munkáját bár most sem méltányoljuk kellően, de a Társaság vezetői azért nem lankadnak. Ennek az évnek javára esik a népies iratok megindítása. Szép sikerrel folytatta vallásos felolvasásait a székes fővárosban, de annyira még nem vitte, hogy tagjai a vidéki prot. központokon is felolvasási ciklusokat rendezzenek Egy kis buzgósággal és jóakarattal pedig ezt is meg lehetne csinálni. Országos prot. árvaegyesületünk életében az 1893-ik esztendő egy uj intézmény életre-hivásával lett emlékezetessé, ekkor mondatván ki és kezdetvén meg tényleg az árváknak az árvaházon kivül, saját otthonjuk­ban való neveltetése és gondoztatása az egyesület által. Ha kinövi magát, ez az intézmény valóságos országos institutióvá teendi az árvaegyesületet. Figyelemre és orszá­gos pártolásra méltó társadalmi tevékenységet indított meg a mult évben keletkezett Református ifjúsági egyesü­let, mely a főiskolák tanulóiban ápolja, öntözi a ker. hit­es szeretet életet. A folyó évben hívta életre a budai reformátusok buzgósága az úgynevezett Nagypénteki ref. társaságot, mely azt a megszívlelendő célt tűzte maga elé, hogy a züllésnek indult gyermekeknek Budán »Otthon«-t létesítsen. Az egyháztársadalmi, önkénytes, tehát igazi autonom szellemi tevékenység lendülésére mutat az a jelenség is, hogy a lelkészi értekezletek intenzivebb munkához fogtak országszerte. Erdélyben egyházkerületileg kívánják ezt a fontos ügyet szervezni. Tiszántúl és Dunamellékén tekin­télyes hangok emelkedtek a kerületi lelkészi értekezletek megalkotása érdekében. Sőt az utózsinat alkalmával a budapesti theol. tanárok kezdeményezésére tartott Egyházi Értekezlet elhatározta, hogy felkéri az ország összes egyház­megyéit. hogy az általa javasolt belmissziói irányzattal és a világi elem bevonásával lehetőleg minden vidéken szer­veztessenek ilyen egyházi értekezletek. Súlyt fektetünk erre a megmozdulásra, erőt, lelket, közszellemet, vallásos ébredést remélünk ettől az egészséges irányú mozgalomtól. Lendülést, egyháziasságot teremtő erőt tapasztalunk abban az egyháztársadalmi munkában is, mely vallásos összejövetelek vagy vallásos estélyek neve alatt Budapest példájára előbb Gyomán. majd Debreczenben, Mező-Turon s ezen kivül több kisebb gyülekezetünkben megindult. Olyan természetű egyházi tevékenység ez, mely az élő szó hatalmával, az éneklés vonzóerejével, a bibliai és egyház­történeti tárgyak tanulságaival, a szőnyegen forgó egyházi események szellőztetésével folytonos életelevenségben tartja és egyházias összetartásra, tovább építő munkásságra serkenti az egyháztagokat. Ellensúlyozza a szekták törek­véseit, növeli híveinkben az ellenálló erkölcsi erőt és a vallásos buzgóságot. Bizonyos benső örömmel konstatál­hatjuk épen ebben a Lapban, mely a belmissziói tevékeny­ségnek ezt a módját oly dicséretes buzgósággal sürgeti, hogy buzdító szava nem hangzik el a pusztában, hogy kicsinyek és nagyok közelben és távolban mindig többen és többen karolják fél ezt az áldásos munkát! S még egy pár szót egyházunk irodalmi munkás­ságáról. Kicsiny biz' ez még, és szűk körben is mozog, de mégis mozog. A sablonos liturgiái irodalmat csak futólag érintem, bár még mindig ebben az ágban terme­lünk a legtöbbet. Imádságos könyveket adtak ki ebben az évben a nagy közönség számára Papp Károly, kathedrai használatra Bitay . Mihály és Hetesy Viktor; prédikációs könyvek jelentek meg : Révész Bálinttól, Szász Károlytól, Illyés Endrétől stb.; gyűjteményes munkák: a »Protestáns Pap* és a »Kalászok*. Tudományos theol. irodalmunkban a »Prot. Szemlé*-től eltekintve a Zoványi-féle »Theol. ismeretek Tára* és a Masznyik E. »Pál apostol«-a a legjelentékenyebbek. Lendület és pedig örvendetes lendület, tapasztalható a népies vallásos irodalom terén, hol a »Koszoru« és a »Kis Tükör« mint uj vállalatok, a régebbi »Téli Újság*, a vallásos népnaptárak, a prot. irodalmi társaság népies kiadványai, s az angol Tract-society füzetkéi most már tekintélyes számban és lélekben is erosödőleg hirdetik, terjesztik a Krisztus evangéliumát. Mindezekből pedig én azt látom, hogy egyháztársa­dalmi mezőn a munka és tevékenység, a hívekhez való szólás élő szóval és nyomtatásban már is némi mozgást, pezsdülést, lendületet teremtett. Sokan ugyan még csak az aggódásig vitték, mások már a tanácskérésnél vannak és csak kevesen léptek az öntudatos cselekvés terére; de a többség megmozdult. Kövessük, folytassuk, álta­lánosítsuk ezt az irányt, mert ezé az élet, ezé a jövő. Igen, mert evangéliumi lélek és erő van benne, az pedig Istennek hatalma minden hivők üdvösségére! Krónikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom