Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-28 / 52. szám

ban, ha volna virágzó evangéliumi keresztyén életünk, örülnénk is, hogy nemsokára vmegnyilnak az ajtók a s az 1 ír tanítványai előjöhetnek a chablon, a megszokottság tömlöcéből ós hirdethetik az igét mindeneknek. Azért hát az ó év végén elmélkedjünk, imádkozzunk s bűneinket megvallva, járuljunk a kegyelem Istenéhez s kérjük, hogy adjon nekünk uj hitet, uj munkakedvet s készséget egyházi életünk felevenítésére. Értsük meg, hogy az az apostoli tanács: »Eigyj az Ur Jézus Krisztusban« jól megértve azt jelenti, hogy »szerezd meg magadnak az isteni erőket s akkor a pokol kapui sem vehetnek rajtad diadalmat«. Óh már látom, hogy Sión mint ujjul meg, mint tér magához s öltözik fel fényességbe, dicsőségbe! Érzi, hogy harc vár reá, de tudja, hogy vele van a seregek Ura Istene. Nem nemtelen fegyverekkel, de szellemi, dicsőséges eszközökkel s azzal a tudattal, hogy rá van bizva az Isten országának előbbre vitele, fog harcolni és küzdeni. A mit eddig elmulasztott, ezután nem mulasztja el s igyekszik a zsidókkal megértetni, hogy »vetus testamenlum e novo patet« az ígéretek a Krisztusban teljesedtek be s a keresztyén világnózlet boldogabbá tesz, mint a Mammon, a melynek Leroy-Beaulieu nemrég megjelent cikke szerint zsidók is s azok is, a kik a keresztyén nevet viselik, egyaránt hódolnak. A mit eddig meg nem tett a prot. Sión, megteszi ezután s nem a paragrafusokkal táplálja a népet, hanem lelki eledellel s igy magához vonja mindazokat, a kik az embereknek való szolgálatot s a képmutatást nem szeretik. Nem lesz Magyarországon ember, a ki ne törekednék gyermekét azoknak a papoknak hatalma alól kivenni, a kik nem a mennyből, nem Budapestről, de Rómából várják a parancsot s vnem arra a levélre vigyáznak* a mit Roméiba irtok valamikor, hanem arra, a mit most irnak RómábóUc. A lelkészek buzgóbbak lesznek, a tanárok ós tanítók jobb táplálékot adnak tanítványaiknak s a hívek és tanítók szeretik majd pásztoraikat ós tanítóikat. A világi papság is nemcsak kiváló nevezetes alkalmakkor megy el a templomba s nemcsak a templomba megy el hanem a vagyon szerinti adózást is, mint a keresztyénség szellemének megfelelőt, sürgetve viszi körösztűl mindenfelé. De minclez csak akkor lesz meg, ha megértjük azt a fenséges szót, a mely a századok sötétéből most mintegy megerősödve tör elő: »Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz! Szabó Aladár. Egyházaink anyagi újjászervezéséről. Ferenczy Gyula krassói lelkész Javaslata. A bel hivatalnokok fizetésének egyöntetű rendezéséről és a református egyházak anyagi megszervezéséről szól az a Javaslat* melyet a nagybányai egyházmegye megbízásából Ferenczy Gyula krassói ref. lelkész készített és nyomtatásban is közzétett. A tárgy fontossága és a javaslatok életrevalósága egyaránt kötelez, hogy felhívjuk rá az olvasó közönség figyelmét. Egyházaink anyagi szervezését, belhivatalnokaink (lelkészek, tanárok, káplánok, tanítók) fizetésének rendezését vallás-erkölcsi életünk regenerálása mellett anyaszentegyházunk legégetőbb kérdésének tartjuk. Ezért vettük pártfogásunkba már zsinatunk összeülése előtt az úgynevezett közpapok mozgalmát; ezért sürgettük zsinati programmunkban az egyházi adórendszernek a birtok és kereset arányában való reformálását; ezért nógatjuk, szutyongatjuk évek óta egyházi hatóságainkat az államsegély fölemelésének sürgetésére; ezért agitálunk, zörgetünk egy évtized óta papságunk és elöljáróságainknál a közalapi járulékok fokozása és pontos beszolgáltatása végett. Évek óla hirdetjük s fogjuk hirdetni mindaddig, mig célt érünk, hogy egyházunknak két dologra van égető szüksége: lelkének az evangélium által való ujjászülésére (evangélizáció) és testének az egyházi intézményeknek, a változott időkhöz alkalmazott anyagi újjászervezésére (anyagi organizáció). A lelkiekben evangélizáció, az anyagiakban reorganizáció: évek óta ez a mi Lapunk programmjának eleje és veleje. Meleg rokonszenvvel üdvözöljük ezért az ügybuzgó és mozgékony krassói lelkész most megjelent Javaslatát, melyben felfogásunk szerint két vezér-szempont dominál. Első, hogy az egyház gyökeres anyagi rendezésének elvi körvonalait felmutassa. Második, hogy anyagi helyzetünk javítására vonatkozólag a rendszer változtatás nélkül is életbe léptethető javításokat felsorolja. Mindkét irányban nagy ügyszeretettel, valóságos lelkesedéssel és kellő jártassággal szól a tárgyhoz. 1. A tisztviselői fizetések rendezésének, Ferenczy szerint, elvei ezek: A lakás, tűzifa s az eddig pénzben fizetett dolgok változatlanul maradjanak. A gabonanemüeknek (egy véka = 25 kgr.) a 20 éves átlagos piaci ára fizettessék. Hasonlóképp méltányos kulcscsal pénzre változtassanak a személyes szolgálmányok is, valamint a szántóföldek és kaszálók haszonélvezete, minden katasztrális holdért szántóföldben 20, kaszálóban 10 forinttal. A stólákra nézve egyöntetű díjszabályzat hozassék be. 2. Az egyház anyagi megszervezésében Ferenczy a személyes adóval kombinált birtokaránylagos adózási rendszertől vár biztos sikert, mert ezen az alapon lehetne az egyházaknak egyházJíözgazdasági unióvá alakulniok. Ezt kellett volna megcsinálnia a budapesti zsinatnak, de * Javaslat a belhivatalnokok fizetésének rendezéséről és a ref. egyházak anyagi megszervezéséről. Készítette Ferenczy Gyula-Ára 10 kr. Kapható szerzőnél Krassón. - .