Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-28 / 52. szám

beli tömlöctartónál békesség és győzelem lett a vége s reméljük, hogy nálunk is az leszen. Es mivel a protestáns egyházon kívül senkinek másnak Magyarországon esze ágában sincs még csak kérdezni is: »Mit cselekedjem, hogy idveziiljek?«. s mivel pápista is, zsidó is tisztában van azzal, hogy neki a Krisztusra nincs szüksége s azokkal a cselekedetekkel, a miket eddig cselekedett, ha nem idvezül is, hát legalább boldogul: azért a magyar prot. egyház fájdalmas jajkiáltásával, mint valami nagyon fontos dologgal, mint az egész magyar nemzetre nézve rendkívül nagy horderejű ténynyel kell foglalkoznunk. A felelet a nagy kérdésre ma sem más, mint az, a mely Pál és Silás ajkairól két ezer évvel ezelőtt elhangzott: »Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz /« Ha ezt a feleletet a magyar protestáns egyház megérti, akkor másodszor lesz megmentője a magyar nemzetnek. Csodálatos, hogy az iclvességre vágyódó lélek ember-emlékezet óta mindig cselekedetek által akart idvezülni, ele még csodálatosabb, hogy a magyar prot. egyház a XIX. század végén is azok által akarja elnyerni az idvességet, arra pedig nem is gondol, hogy először hitében kellene megujulnia. Pedig megtanulhatta volna már, hogy akármilyen alázatosnak tűnjék is fel e kérdés: » Mit cselekedjem, hogy idvezüljek ?« mégis egy csomó elbizakodottságot rejt magában. A komoly óhaj az idvesség után, az az alázatosság' jele. De az a tény, hogy az ember még mindig bízik a maga erejében s hogy bár mást, minden esetre valami jobbat akar cselekedni, mint azelőtt, de mégis kérdésével azt sejteti, hogy ő kész elvégezni saját idvességet, az még mindig a régi, a természeti emberre vall. Azért a természeti embernek gyökeresen meg kell változnia. Azért az alázatosnak látszó, de mégis büszke kérdésre a Krisztus apostolai nem felelhetnek mást, mint a mit Pál és Silás feleltek: Higyj az Úr Krisztusban! Az idvesség Isten adománya. Tehát csak felülről jöhet. Tehát csak Isten kegyelme létesítheti. Tehát csak olyan valaki szerezheti meg számodra, a ki rendelkezik az Isten kegyelmével. Ember nem idvezíthet senkit. Csak az Úr Jézus Krisztus idvezíthet, a ki tehát nem lehet gyarló ember. Benne az Isten jelent meg. lligyj tehát ő benne. Hited által végy tőle isteni, ujjászülő erőket és aztán iclvezülsz. És aztán cselekedni fogsz valami jobbat, nem azért, hogy idvezülj, hanem azért, mert idvezül tél. Csakhogy ezekét az evangéliumi igazságokat sem az egyes ember, som a társadalom nem tudja megérteni, a mig Isten lelkét nem veszi. A magyar protestáns egyház sem tudta még eddig. Már t. i. a mostani magyar prot. egyház. És a dolog ugy áll, hogy az evangéliumi igazság is valami nagyon természetes dolog, meg az is, hogy azt »a természeti ember meg nem foghatja«. A természeti ember meg nem foghatja, mert nem ismeri a Krisztus nagy erejét s nem tudja elhinni, hogy az rendkívüli dolgokat képes létrehozni, a milyeneket ő nem bír? Ezért természetes, hogy mindenki cselekedetek által akar idvezülni. Hogy pedig mégis hit által és pedig, hogy jó eleve hangsúlyozzuk, a Krisztusban való hit által és nem akármilyen képtelen, hitetlen hit által, lehet idvezülni, az meg természetes a következőknél fogva. Miért akarunk valami mást, valami jobbat cselekedni, hogy idvezüljünk? Miért vetették a Jézus korabeli zsidók az erkölcsi szabályok egész halmazát az emberek nyakába? Miért dolgozták ki a görög bölcsek az erények ós kötelességek részletes rendszereit? Miért zsinatoltak a XV. században az atyák oly sokat és miért hoztak annyi reformtörvényt? És miért zsinatol, alkot százezer rendszabályt a magyar prot. egyház? Miért irja körül az emberek kötelességeit születésüktől fogva püspökké lételükig? Miért foglalja el az egyház idejét a törvények előmunkálataival a zsinat előtt s a törvények hiányainak felsorolásával a zsinat utáni években? Es az utóbbi években miért sürgetnek mások evangélizáló cselekedeteket, házi istentiszteleteket, vallásos estélyeket, lelkészi, presbyteri és diakonusi gondozást? Mert a régi rossz cselekedetekkel nem voltak megelégedve. De hát miért nem cselekedtek azelőtt valami jobbat? Azért, mert a leikeikben lévő ható okok nem voltak rá alkalmasok. Miért ütött ki tehát minden időben rosszul a cselekedetek által való idvezülés? Miért volt szánandó a zsidó nép állapota? Miért volt erkölcstelen a görög és római nép? Miért nem tudták a XV. században a római s a XIX. században a protestáns egyházat ujjáalkotni, reformálni, életre kelteni zsinatok által, törvények által, rendszabályok által, szóval azzal, hogy ezt, csak ezt prédikálták: »Cselekedjetek, cselekedjetek ím Azért, mert nemes gyümölcsöt akartak beoltó ág nélkül. Azért mert okozatot akartak ok nélkül. Vagy épen más és jobb okozatokat akartak, a lelkekben lévő régi tespecltséget, testiséget ós istentelenséget meghagyták mind. Uj ember cselekedeteit, keresztyén életet, egyházaknak a felvirágozását akarták s az ó embert minden bűneivel együtt érintetlenül hagyták. S a mint a régi zsidó és pogány világban vagy a középkor végén csak akkor és ott keletkezett új élet, a mikor és a hol ezt a szózatot: »Higyj