Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

Az igazolások megtörténte után a zsinat azonnal hozzáfogott a tárgyaláshoz, alapul véve a közoktatási kormánynak a zsinathoz intézett ismeretes azon leiratát, mely a felterjesztett törvényjavaslatoknak törvényerőre emelkedését gátló nehézségekkel, illetve a kormány által emelt kifogásokkal foglalkozik. A kifogásolt hat pont közül egy az egyházalkotmányi, a többi öt a tanügyi részére vonatkozik a törvényjavaslatnak. A zsinat ezeket rendre véve, a következő megállapodásra jutott. 1. Az 5. §-nál. Ebben arról van szó, hogy minő körülmények közt, illetve esetekben vehető igénybe az államhatalom segédkezése. Elvi nehézséget nem támasztott a kormány, csak az utolsó kikezdését e pontnak, mely általánosságban annyit mond, hogy »az állam és hatóságai a végrehajtásban való segédkezést meg nem tagadhatják és kötelesek a végrehajtást saját közegeik által foganatosítani*, óhajtja a következőkép módosíttatni: »az államnak és a végrehajtásnak a hatósági közegek által való foganatosítása csakis az ezen §-ban meghatározott esetekben és terjedelemben biztosíttatik*. A zsinat vita nélkül elfogadta ezt a módosítást. 2 A 103. §-nál. Itt felsoroltatnak az egyházközségek által fentartott kisdedóvodák és népiskolák felettes hatóságai, de amelyek közül az 1891. évi XV. t.-c. 22. §-ban meghatározott felügyelő bizottság kimaradt. Ennek utólagos bevételét, s a cikknek ilyetén pótlását óhajtja a kormány. A zsinat e pótlást elrendeli, de mivel az egész pont szövege érintve leszen, kiadja az egész §-t szövegezés végett a tanügyi bizottságnak, a holnapi ülésre várván el annak jelentéstételét. 3 A 408. §-nál. Szó van ebben a §-ban az egyesek és társulatok által felállított és fentartott ref. jellegű népnevelési intézetekről, melyek mind az egyház fönhatósaga alá helyezendők volnának. A kormány itt az 1868. XXXVIII t.-c III. és IV. fejezeteiben biztosított felügyeleti jogát látván mellőzve, az egész §-t ugy óhajtja inódosítandónak, hogy a hivatolt törvény intenciói érvényesüljenek. A zsinat e módosításokat készséggel végre is hajtja. 4. A 424. szakasznál. Ez a paragrafus a felsőbb népiskolákban tanítóságra való kvaliíicácio megállapításáról intézkedik. Kifogást talált a kormány a javaslat amaz intézkedésében, melyszerint az állami tanítóképző intézeteken kívül valamelyik főiskolában, jogakadémián, vagy theologiai intézetben is meg lehessen szerezni a felsőbb népiskolai tanítóságra való képesítést. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. ugyanis csak a felsőbb nép- vagy polgári iskolai tanítóképezdében engedi meg az ilyen vizsgálztok letételét. A zsinat a kormány módosítását itt is elfogadta. 5. A 466. §. arról szól, hogy a középiskolai rendes tanárokul olyan egyének is alkalmazhatók, kik a tudományos irodalom terén, vagy a tudomány gyakorlati működésében kiváló bizonyságát adták az illető szakban való képzettségüknek, de tanári oklevelök nincsen. A kormány e javaslatot az 1883. évi XXX. t.-c. 39. § ával ellentétben látván állani," az illető passus teljes törlését óhajtotta, a mi egyhangúlag meg is történt. 6. Vitára nyújtott alkalmat a 495. §. tárgyalásánál a kormánynak azon óhajtásképen kifejezett módosítási tervezete, melyszerint a felekezeti jogakadémiák tanrendjei a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez mutatandók be. Az igaz, hogy ez már rendeletekkel régebben ráparancsoltatott a jogakadémiákra, de csakis usus, nem pedig törvény képezi az alapját ezen eljárásnak. Fejes István zsinati tag e pontnál fél is szólalt és kijelentette, hogy már e törvény alkotásánál tudták, hogy mi a tényleges gyakorlat, de nem akarták felvenni ezen §-ba, nehogy ez a szokás törvényileg sanctionáltassék. Szóló szerint nagy sérelmünk az nekünk, hogy jogakadémiáinkat csak ugy miniszteri rendeletekkel kormányozgatják. Ezt a rendelkezési jogot, mivelhogy nem alapul törvényen, nem lehet elismerni. Kéri a zsinatot, hogy valami módon fejezze ki óhajtását a felett, hogy a kormány igyekezzék az államnak a református felsőbb iskolákhoz való viszonyát, minél előbb törvénynyel rendezni. Beöthy Zsigmond szintén érzi a Fejes István által rajzolt állapot visszás voltát, de ő a konventre szeretné bízni, hogy az a kormánynál a mondott ügyben vesse latba tekintélyét. Hasonló értele i ben szóllott Szász Károly is, ki azt gondolja, hogy a zsinat hozzon határozatot, mely aztán a konventnek volna átadandó eljárás végett. Antal Gábor a törvényeinket kisérő feliratban szeretne kifejezést adni az egyetemes zsinat e közóhajának, a konventhez való áttételt nem helyesli. A zsinat elfogadja a kormány módosítását, valamint a Fejes István indítványát is, oly értelemben, hogy a konvent sürgesse a jogi oktatásnak törvényhozási szabályozását. Ezzel a tárgysorozat letárgvaltatván, Tisza Kálmán világi elnök a következő három indítványt tette: 1. Bizassék meg az elnökség, hogy a szentesítés megtörténte után a törvényeket minden egyes egyházkerülethez azonnal küldje le. Ez lesz a zsinati törvény egyházi kihirdetése. 2. Bizassék meg a elnökség, hogy a kormánynyal tegye magát érintkezésbe a végből, hogy a törvényjavaslatnak azon részei, melyekben világi hatóságok közbejöttérőt van szó, rendeleti uton minden egyes érdekelt közigazgatási hatósággal és bírósággal, valamint a borvátszlavonországi bánnal közöltessenek. Ez lesz a polgári kihirdetés. 3. Válaszszon a zsinat egy küldöttséget, hogy az a szentesítés után legközelebb, midőn ő felsége a király Budára jön, fejezze ki a zsinat és az egyház háláját és köszönetét ő felségének a zsinat működése iránt tanúsított kegyességeért, jóakaratáért. Mindezen indítványokat a zsinat szó nélkül elfogadta, s ez utóbbi indítványra nézve ugy rendelkezett, hogy a küldöttség az elnökség vezetése alatt 20 tagból álljon. Minden egyházkerület négy taggal és pedig két egyházi és két világi taggal lesz képviselve e küldöttségben. A választást a holnap tartandó ülésen ejtik meg. Végül Milrovits (-Tyula zsinati jegyző kéri a zsinati ülést, hogy a szentesítendő törvények kinvomatásáról, s a nyomatandó példányok számáról intézkedjék. Ebből kifolyólag határozatba ment, hogy a törvények nyomatása iránti intézkedések megtételére Szász Károly püspök és Tóth Sámuel zsinati főjegyző bízattak meg oly módon, hogy a törvényeket 6000 példányban nyomassák ki. Ezzel az első napi ülés véget ért. II. A november 15-iki ülésen a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után következett a napirend : a királyhoz menesztendő küldöttség! tagok megválasztása. A küldöttségbe beválasztattak: 1. A dunamelléki egyházkerületből: Szilassy Aladár Teleki József gróf; Szász Károly püspök és Baksay Sándor esperes. 2. A dunántuli egyházkerületből: Beöthy Zsigmond, Véghelyi Dezső; Pap Gábor püspök és Vallyi Lajos esperes.