Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

3. Az erdélyi egyházkerületből: Bánffy Dezső báró, Hegedűs Sándor; Szász Domokos püspök és Bartha Lajos esperes. 4. A tiszáninneni egyházkerületből: Vay Béla báró, Bernáth Elemér; Fejes István és Bornemissza József. 5. A tiszántúli egyházkerületből: Dégenfeld József gróf, Horthy István gondnokok: Széli Kálmán esperes és Kiss Áron püspök. Ezután megállapíttatott a kormányhoz intézett és a törvényeket kisérő feliratnak a szövege. A tanügyi bizottság elkészülvén a mult ülésen tárgyalt 103. §. szövegezésével, azt a zsinat elé terjesztette jóváhagyás, elfogadás végett. Az elfogadott szöveg következőkép hangzik: »Az egyházközségek által fentartott kisdedóvodák és népiskolák fölött alló hatóságok: első fokon a presbyterium s az általa választott iskolaszék illetve az 1891. évi XV. t.-c. 22. és 25. §§-ban meghatározott felügyelő bizottság; másodfokon az egyházmegye; harmadfokon az egyházkerület és legfelül az egyetemes convent«. Ezzel az összes tárgysorozat letárgyaltatván, Kán Bertalan püspök, egyházi elnök, megköszönve a zsinati tagoknak a törvénykészítésben tanúsított nemes buzgóságát. annak az óhajának ad kifejezést, hogy a törvények végrehajtásánál vajha az egyház iránt az a szeretet vezérelne az egyes végrehajtó hatóságokat, a mi azoknak alkotásában nyilvánult, mert csak igy végzett hasznos munkát az alkotmányozó zsinat. Szász Károly püspök kéri a zsinati ülést, hogy az elnökségnek, az ülések és tárgyalások tapintatos vezetéseért nyilvánítsa köszönetét. A gyűlés lelkes éljenzéssel mond köszönetet az elnökségnek buzgalmáért és tapintatosságáért. Végül Kún Bertalan püspök, egyházi elnök hálaadó kenetteljes imája zárta be a zsinat ülését s ezzel együtt a törvényalkotás nagy munkáját. Arany Gusztáv. Egyetemes egyházi értekezlet. Tartatott Budapesten, a zsinat alkalmából. Életrevaló eszmét pendítettek meg a budapesti theol. akadémia tanárai, midőn Szász Károly püspök urat felkérték, hogy a zsinati ülésekre megjelent hitfeleinket hiyja össze némely belmissziói teendők megbeszélésére. Püspök ur e kérésnek szívesen engedve, a zsinati előértekezleten szót kért, s meghívta a zsinat tagjait a nevezett célból f. hó 14-én délután 5 órára, a református főgimnázium nagyermében való megjelenésre. Ezen értekezleten a Budapesten tartózkodó papi jellegű egyének, a theol. tanárok és a zsinat tagjai csaknem kivétel nélkül megjelentek. Az értekezletet Szász Károly püspök ur nyitotta meg, azzal a kéréssel, hogy az értekezlet elnököt és jegyzőt válaszszon magának. Elnökül egyhangúlag Szász Károly püspök, jegyzőül Győri Lajos kenderesi lelkész, zsinati képviselő választattak meg. Elnök előterjesztette azt a három tárgyat, mely az értekezlet megbeszélését fogja képezni, a következőkép: 1. A lelkészi értekezletekről. Előadó SzŐU Farkas theol. tanár. 2. A vallásos összejövetelekről. Előadó dr. Szabó Aladár theol. tanár. 3. A vallásos iratok terjesztéséről. Előadó Kenessey Béla theol. professzor. Elsőnek Szőts Farkas szólott, elmondván azt a beszédet és előterjesztvén azt a határozati javaslatot, melyek e Lap elején olvashatók. A javaslathoz hozzászólott először: Fejes István, ki örömmel üdvözli a mozgalmat, mint a melyben saját kedvenc eszméi is benne foglaltatnak. De azért elmondja privát nézeteit is, melyek az előadó által nem érintettek. Neki régóta nézete az, hogy a lelkészi értekezletek tekintetében vissza kell mennünk a múltba példákért, s ott találjuk mint ilyeneket a generális és partialis zsinatokat. A mai viszonyok rá kényszerítenek, hogy ezeket felelevenítsük. Most jóformán csak az adminisztráció dolgát végzi az egyházmegye és egyházkerület. Ezeket át kell ugy alakítani, hogy az adminisztratív dolgokon kívül a valláserkölcsi térre is nyúljon be mindkettő annyiban, hogy e gyűléseken a szőnyegen forgó vallási kérdések is tárgyaltassanak. Ő sem kívánja kizárni a világiakat ezen értekezletekről, sőt azoknak részvételét a legmelegebben óhajtja. Az értekezletektől megvárja, hogy azok ne magán vállalatok, hanem egyetemes institúciók legyenek. A lelkészeknek a megjelenést szigorú kötelességökké kellene tenni, szóló még a bírságolást is elhatározná ez esetben. Az ilyen értekezleteken mindenik pap elmondaná a maga egyháza ügyeit, bajait és bizonyára akadna ott nem egy, ki a legjobb tanácscsal szolgálhatna az illetőnek a bajok orvoslása érdekében. Az egyházkerületeknek szabályrendelettel kellene ezen értekezleteket szervezni, az egyházmegyék számára is, és ezen értekezletek a rendes évi közgyűlések előtti, vagy utánni napokon tartatnának meg. Természetesen a gyűlés idejének egy nappal való megtoldását is el kellene határozni. A diakonátus ügyét pedig különösen és minden körülmények között ki szeretné hüvelyezni a feledés burkából. Miben áll ez az intézmény ? Ábban, hogy az egyházakban a presbitériumon kívül férfiakból és nőkből olyan testület létesülne, melynek tagjai könyöradoinányok gyűjtésével, szegények ápolásával és a szegény halottak tisztességes eltemettetésével a szeretetnek Krisztus parancsolta nemes munkáit végezzék, s ezáltal egyrészt határozott szint és irányt adnának az egyházi életnek, másrészt a lelkésznek örökké kész segítőtársai lennének. Minden egyéb jóravaló munka csak ezután való másod- vagy harmadrendű kérdés. Ha ez megvan, minden megvan. Ő nem is halogatja tovább a dolgot, hanem saját egyházában meghonosítja a diakonusi intézményt, s nagyon ajánlja, vajha minden egyes egyház követné a példát. Az előadó javaslatát ezzel az eszmével ki bővíttetni kéri. Szász Domokos püspök sok figyelemre méltó gondolatot talál Fejes beszédében. Csakhogy azt a módot, amint Fejes István értekezleteket az egyházi testületek, integráló részeként megszervezné, nem tartja célravezetőnek, hanem az előadó által kifejtett kiviteli módozatok helyességéről van meggyőződve. Azt sem gondolja kivihetőnek, amit előtte szóló fejtegetett, hogy a lelkészek büntetésekkel vagy más ilyes megszorításokkal imperative köteleztessenek a megjelenésre, ő csupán erkölcsi kényszert óhajtana alkalmazni a lanyha egyházi tisztviselők ellen. Az előadó javaslatát pártolja Körmendi) Sándor, ki a zsinati ülések tárgyait nagyon meddőknek találja, nagy lelki örömmel hallgatja ezeknek a szóban forgó egészen gyakorlati és épületes kérdéseknek a fejtegetéseit. A legnagyobb örömmel teszi ő is magáévá a határozati javaslatban kifejezett gondolatokat. Vállyi Lajos üdvözli Szőts Farkast a felvetett aktuális és kiválóan érdekes tárgyért. Sajnálattal konstatálja ama körülményt, hogy most nagy egyházpolitikai és egyházi zavarok uralkodnak, de épen ezért be kell mindannyiónk-