Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-16 / 46. szám

leníitetik, és a jelen határozat közlésével az illető egyházak felhivatnak, hogy magukat eddigi egyházi hatóságaiknak s azok határozatainak alávessék.* * Budapesti egyházunk múltjából egy régi levelen ezt az irást találta Lapunk egyik barátja >A pesti ref. egyház tornyabéli aj harangok legelőször meghúzattak 1833. november 10 én. A legkisebbje 651 font, a másika 1159 font, a legnagyobbik 2100 font. Öntve vannak a hires navarini ütközetkor elsülyestett török ágyukból, melyeket a hires Eberhardt H. pesti harangöntő hozatott Trieszten által s egy darabja udvarában arab betűkkel s címerrel most is látható. Mely alkalomra következő versek készíttettek: Sok halált okoztam, mig más forma voltam, De minekutánna a tengerbe holtam, Lemosta a tenger vad kötelességem, Holtom után lett már azon dicsőségem. Hogy a tűz próbáján megtisztulva éljek, Pogány hivatalból szelíddel cseréljek. Hivatalom lészen a keresztyéneket Össze hívni, a hol zengjenek éneket. Eddig szélvlyel vertem, most össze hirdetem A népet, mihelyt csak hangom ereszthetem. De még sem vetkeztem oly nagyon tisztára, Hogy halált ne szóljon hangom utoljára. Kettó's leszen tisztem : egy, hogy az élőket Szent egyházba bíjjam, az istenfélőket; Más, hogy a kimultnak végső muzsikámmal Hirdessem elhunytát szomorú nótámmal!« A verset Dobossy Mihály szentesi ref. lelkész és esperes készítette s ő jegyezte fel a harangok keletkezésére vonatkozó fentebbi adatokat is. * A ref. közművelődési egyesületnek folyó hó 12-én Pelri Elek theol. tanár elnöklete alatt megtartott összejövetelén Gáspár István s. lelkész tanulságos előadást tartott a magyarországi reform, egyház történetéből, a reformáció első terjedéséről és az ezt előmozdító körülményekről. * A budapesti theol. akad. ifjúság önképzőkörének f. hó 12-én igen érdekes gyűlése volt, a melyen Gjessing Bagnvald norvég lelkész s a norvégiai protestáns egyház által a zsidó-misszió érdekében kiküldött misszionárius tartott emelkedett szellemű előadást. A körben megjelent lelkészt az ifjúság nagy lelkesedéssel fogadta s őt a kör nevében néhány szóval Kenessey Béla tanár-elnök üdvözölte. Németül tartott előadásában, melyet dr. Szabó Aladár tolmácsolt, egész történeti visszatekintést nyújtott Norvégia egyházhistoriájára a keresztyénség első terjedésétől a legközelebbi időkig. Kiemelte Norvégia első három keresztyén királyának, a három Olafnak a keresztyénség terjesztésében kifejtett munkásságát s megcáfolta amaz általános nézetet, mintha Norvégia hittérítője Ansgar lett volna, mert szerinte Ansgar soha sem járt Norvégiában. Érdekesen mutatott rá, hogy a reformáció elterjedését mennyire előmozdította az > éj féli nap országában« az a körülmény, hogy ott a középkor investitura harcából a norvég királyság teljesen diadallal kerülvén ki, a hierarchia soha nem volt a római pápaság rabszolgája; ugy hogy Norvégiában a reformáció tényleg igen rövid idő alatt nemcsak gyökeret vert, hanem államvallássá is lett. Majd rajzolta a pietismus és a mult század végi rationalismus hatását; végül a folyó század szellemi mozgalmait, a melyekből Balle és Hangé alakjai emelkednek ki. Megragadó volt a Hangéra való emlékezése, a ki egy egyszerű földmives család sarjadékából üldöztetéseken és hét évi bebörtönöztetésen át Norvégia protestántizmusának második reformátora Ion s fáradhatatlan munkával tette a reformáció elveit a belmissziói tevékenységgel a mai norvégiai társadalom ható és élő erőivé, ugy hogy ma Norvégiának nemcsak külön bibliaterjesztő társulata van, hanem a pogány misszióra is százezreket áldoznak Afrika partjain és szigetein; van rendezett missziója a zsidók megtérítésére, vannak ifjúsági egyleteik stb. s van egy társaságuk, melynek az a feladata, hogy tagjai az éj sötétében az utcákon csavargó férfiakat és nőket szóllítják meg s egy-egy komoly szóval intik a bűn útjáról való letérésre. Hogy Gjessing ur hazánk egyházhistóriáját is ismeri, elárulta azzal a megjegyzésével, hogy utalt egyházunk gályarabjaira s például mutatta fel őket az ifjúság előtt, mint oly kor embereit, a kik előtt a keresztyénség nem valami mellékes érdek, hanem egyenesen a fődolog volt és hogy szóllott arról a mozgalomról, mely a 30-as években Szentgyörgyinek a sárospataki iskola igazgatójának a felhívására indult meg, midőn többen mentek ki Csehországba a lelkészek hiányában elzülleni kezdő prot. egyházakba s azzal a kívánsággal fejezte be előadását, hogy minél többen legyenek az ifjak az evangéliumnak valóságos misszionáriusai. Az egy óráig tartó rendkívül érdekes előadásért Müller Lajos IV. éves theol. mint a kör titkára mondott meleghangú köszönetet a kör vendégének, a ki látogatását azzal is emlékezetessé tette, hogy a kör könyvtárának ajándékozott néhány értékes német és héber könyvet s folyóiratot, a melyet a zsidó-misszió munkájánál használ. — Az előadás alatt bizony újra meg újra eszünkbe jutott, hogy ha Norvégia nyomorult hajós, halász és bányász népével, sok helyütt csak fakérget evő lakóival az evangélium erejével annyit lehet csinálni, mi mindent lehetne tenni a mi vagyonos, értelmes, földmivelő és búzakenyeret evő népünkkel ?! A. példák vonzhatnának! * Az ész vallása. November elején mult száz éve annak, hogy a francia forradalom Párisban inaugurálta az észvallást. A revoluciónak ezt az őrületes epizódját az akkori annalesek nyomán a B. H. következőleg adja elő. A konvent 1793. nov. 7-én egy Carent nevű plébánus kérvényét tárgyalta, mely e szavakkal kezdődött: >Pap vagyok, tehát képmutató« és azzal a kéréssel végződött, hogy adjanak neki penziót, mivel önkényt mond le hivataláról. A kérvény 'tárgyalása közben Goblet, Páris biretumos püspöke papjai és a városi elöljáróság képviseletében megjelent a képviselőházban és kijelentette, hogy a párisi klérus leveti »a babonától nyert karakter*-t, maga pedig letette püspöki gyűrűjét és keresztjét a ház asztalára; azután felállt négy papi képviselő és követte Goblet példáját ; majd felolvasták a limogesi és nancy-i püspök