Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-16 / 46. szám

illatos virág szirmának finom olaja együtt adja a drága kenetet: ugy egyesül a gyöngéd nemet illető minden szép tulajdon, erény s igaz szépség a nőiségben. Ennek alkotó részei: gondosság és háziasság, tisztaság és szemérem, hűség és szelídség, mely kedély, munkás szeretet és vallásos lelkület ; ezeknek ama számtalan finom változataival és kisugározásaival, melyeket a női lélek, mint egy bűvész-mester, a kellő pillanatban elővarázsol és felmutat*. A nő-nem a maga testi szervezeténél fogva az emberiség gyöngébb, lelki természeténél fogva annak gyöngédebb fele; vagy a költők szerint: »a nő az emberiség szebbik*, a bölcsek szerint: »az emberiség jobbik fele*. S ha mindezt a nőiesség szavával fejezzük ki: akkor elmondhatjuk, hogy a nők ereje, hatalma, varázsa a nőiességben fekszik. Ezzel boldogítják otthonukat és ezzel teszik kedvessé a társas életet. Ezzel az erejével működhetik a nő sikeresen az egyházi életben is. De hát van-e helye, tere ennek az erőnek az eklézsiában? Bizony van. Én az egyházi életet, az evangélium utmutatása szerint, nem csupán a papok és gondnokok, felügyelők és presbyterek hivatalos functioi összegének fogom fel, hanem »ugv tekintem, mint a különböző tehetségű és műveltségű hívek, férfiak és nők. különböző jellegű és mégis egy lélektől indított keresztyén munkáinak összességét*. Mint Pál apostol mondja: »Különbözők a kegyelmi ajándékok, de ugyanaz a Lélek. És különbözők a szolgálatok, de ugyanaz az Ur. És különbözők a munkásságok, de ugyanaz az Isten munkál mindenekben. Mindenkinek ada,tik pedig a Lélek nyilvánítása közhaszonra (I. Kor. XII. 4—7.) A nőknek is adatott lélek nyilvánítása közhaszonra. Istenországa megszentelő erőinek a nők is részesei és vonzó példái. Vallásosságban, erkölcsiségben s a riemöket ékesítő erényekben a nők nem állnak hátrább a férfiaknál. A szentírás hit- és erényhősei között a férfiak mellett egyáltalában nem törpülnek el a bibliai szent nők alakjai : a kegyes Anna, az áhítatos Mária Betániában, a jótékony Tábitha Joppéban, a vendégszerető Lidia, a feltámadás lelkes hirnöke M. Magdaléna, és mindenek felett Mária, Urunk Üdvözítőnk szent anyja. Sőt a történelem, a mi magyar nemzetünk történelme sem mondható szegénynek vallás-erkölcsi női nagyságokban. Különösen jellemző a nők vallásosságában az a vonás, hogy meggyőződésöket nagy sikerrel tudják terjeszteni. Köztudomásu tény, hogy a nők vallás-erkölcsi hatása a férfiakra, a férjekre, a gyermekekre sokkal nagyobb és sokkal intenzivebb, mint megfordítva. Igen, mert az az elhatározó befolyás, melyet a női nem az élet összes viszonyai között, sokszor észrevétlenül is, gyakorol a férfi-világra, a vallás-erkölcsi életben is érvényesül. Az apostolkodást, térítést, sőt a »cura pastoralis«-t is az erős vallásos meggyőződésű nők nagyon sikeresen tudják gyakorolni a maguk családi és társadalmi körében. Ez az életeleven hitélet és termékeny vallásosság jelöli ki a nők szerepét a vallás-erkölcsi életben. Két keretbe foglalhatjuk ezt a munkásságot: a vallás-erkölcsi élet ápolása a családban és a szeretet müveinek gyakorlása a társadalomban. A család, a házi kör a nő igazi világa. Itt e kicsiny körben nagy ő. Ha a férfi a család feje, a nő annak szíve, lelke. Miként a lélek a test minden részében jelen van, ugy terjed ki a jó nőnek őrködő szeme, lelke, gondja a házban és családban mindenre, kicsiny és nagy dolgokra. A háztartás mellett »kezében a gyermeknek álmai, tündér világa lelkes ifjúnak, a férfi boldogsága« mint a költő mondja. A nő kezében van a család vallás-erkölcsi élete is ; mert templom, iskola és egyház a magok vallás-erkölcsi nevelő hatásukat igazán csak akkor érik el, ha az élet s ennek központja, a család jól elkészített termő talaja a vallás-erkölcsi magvetésnek. Miként a világosság a növényzetre folytonossága által hat éltetőleg: ugy »a vallás is nem pillanatnyi hatalma, hanem folytonos befolyása által boldogít* (báró Eötvös). A ritka imádság, mint a ritka evés, nem sok haszonnal jár, de ha állandó tápláléka a léleknek, erőt, megszentelődést, boldogságot szerez neki. A vallás és erkölcs erőinek e folytonos buzogtatása és szüntelen gyakorlása a családban főként a nőkön, az anyákon fordul meg. »Kis kacsóit összetéve szépen«, az anya tanítja, szoktatja első imájára a kisdedet, ő szoktatja-neveli Isten-és emberszeretetre a gyermeket; az ifjú az Ő vallás-erkölcsi intéseivel lép ki a világba, s mint az apostol mondja: »Még a hitetlen férfm is megszenteltetik ő benne.« A nő, az anya a család házi papja, apostola és erkölcsi nevelője. »Örök igazság, mondja egyik írónk, hogy az ember anyja kebelén nevelkedik jóvá. Megszerettetni a gyermekekkel a vallást és az erényt: legbiztosabb ut a jó példaadás. Hasztalanok a legszebb elvek is, ha az élet nincs velők összhangban. Ezért a minők az anyák, olyanok a családok Ki a családi s ezzel a közélet üdvét fentartani és biztosítani kívánja, figyelmét szükségkép a női nem vallás erkölcsi nevelésére kell fordítania*. Ime a nők munkásságának egyik kerete s ennek fontossága a család vallás-erkölcsi életében! A másik : a szeretet müveinek gyakorlása a társadalomban. A segítő, könyörülő és jótékony szeretet az emberi s különösen a női szívben természettől is megterem, de igaz virágzást és áldásos gyümölcsözést csak a szeretet megtestesülése, a názáreti Jézus óta mutat. Az evangélium üdítő levegőjében az emberszeretet is nemesebb és gyöngédebb vonásokat öltött. Az evangélium átmelegítő, együvé forrasztó s testvériességet szülő isteni szelleme megtisztította kútfejét, megnövelte erőit és kiszélesítette határait a felebaráti szeretetnek. Általános ember-szeretetté magasztosította a felebaráti szeretetet. Igen, mert a keresztyénség azt tanítja: minden ember Istennek gyermeke s egyik a másiknak testvére a J. Krisztusban. Megváltónk pedig azt parancsolja: >egymást testvérekként szeressétek, arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha