Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-09 / 45. szám

kell. Ezt parancsolja az e részben uj törvénynyel végig tűrhetetlenül ragaszkodott, és hogy róla szigorított régi törvény; de a tanítói állás értéké- soha meg ne feledkezzünk, azt végrendeletévei nek annyira kívánatos emelése is. Mert csak ez biztosította magának, midőn szigorú élete s takarésegíthet az évről-évre mindig érezhetőbb tanítói kossága keresetéből rokonait kielégítve, könyvtárát szükségen, hogy az előbb annyira keresett, de a theologiai intézetünk könyvtárának hagyományozva, megélhetés száz meg száz egyéb és sokkal élő- átalános örökösévé is egyházkerületünket tette, nyösebb módjai mellett egyre jobban hanyatló oly módon, hogy a végrendeleti hagyományokon tanítói pályára több és jobb erőket vonhassunk, túl fenmaradó összeg, egy egyházkerületi leány -Az elemi tanítás s jelesen az annyira fontos növelde alapítványául szolgáljon, lelkészeink és leánynevelés terén követendő például szolgáló tanítóink, ~ leányainak árváinak neveltetésére, lépést tett halasi egyházunk. Uj gimnáziuma fel- Legyen áldás a talán kevesektől szeretett, de épültével üresen maradt régi gimnáziumi főépü- mindenki általt tisztelt férfiii emiékezetén! letét, a helyett hogy pénzben értékesítette volna Lelkésztársaink sorából mély fájdalommal (a mi pedig amabból fenmaradt, tetemes adós- említem Szilágyi Benő gyömrői lelkész, a pesti sága törlesztésére nagyon ráfért volna), felső egyházmegye sok éven át ékestoiiú főjegyzője, leányiskolává alakította át s ugy rendezte be, legutóbb zsinati képviselője kidőltél, hosszas és hogy öt tantermén kívül az igazgató s egy rendes súlyos szenvedések után. Benne egyházmegyéje tanítónő benlakása mellett, még 12—15 növen- egyik regenerátorát, egyetemes egyházunk legíeldéknek is, különösen vidékiekkel benlakást és kesebb, legbuzgóbb fiai s lelkészpásztorai egyikét tartást adhat, a mi ott nemzetiségi szempontból vesztette el. Nemcsak testi ábrázatának arcéle is igen fontos, mert a szomszéd Bácska német- emlékeztetett feltűnően Kálvin Jánosra, hanem ajkú községeiből vonzza a tanítványokat Ha ez tudományossága, jellem-szigora, s egyházias buzintézet kinőhelné magát odáig, hogy mint felső gósága is méltó volt a nagy reformátor utódához leányiskola, kellő számú tanerőkkel ellátva, meg- a Krisztus szolgálatában. Én elvittem könyemet szerezhesse az állami nyilvánossági jogot: ezzel koporsójához s áldó sóhajjal bocsátottam őt siregyházkerületünk egy nagy hiányán volna segítve, boltjába. Legyen e köny s ez áldás — mindnyá-A Tiszántúlnak Debreczenben, Tiszáninnennek junk részéről — feljegyezve jegyzőkönyvünk e Miskolczon, Erdélynek Kolozsvártt van virágzó lapján, mely a halottak emlékezetének van szenfelső leányiskolájuk. Dunántúl nagy erőfeszítése- telve. ket tesz s nagy áldozatokat hozott már is, hogy A kecskeméti egyházmegye nesztorát, egyházazokhoz hasonlót állíthasson fel, talán Pápán, kerületünk legrégibb s legérdemesebb lelkipász-Gsak Dunamellék, mely sok egyebekben előljár, torai egyikét vesztette el Miskolczy József tiszavan még e részben hátra. Talán közelebbről lesz várkonyi lelkészben. A nemes lelkű s tiszta kedélyű módunk, mi még eddig nem volt, hogy a halasi ember, temploma s paplaka környékét árnyas felső leányiskolát, egyházkerületi segélylyel és kertté varázsolta fáradhatatlan keze ültetvényeivel, egyházkerületi jelleggel (természetesen az igazga- mintha a szegényes papiak fogyatkozásait s a tásra is kellő befolyással) mi is ilyenné emel- hibás építkezés következtében összeomlással tehessük. nyegető templom sebeit, mint lombjaival a romokat De eleget szóltam már a jelenről s tervez- befutó röpkény, akarta volna takarni s mosolygóvá lem (vagy ábrándoztam volna csak ?) a jövendőről, tenni. Igy saját élete küzdelmeit s szeretett neje hadd fejezzem be kegyeletes megemlékezéssel (most már özvegye) súlyos betegeskedésének lájazokra — a kik elmultak, ez év halottaira. dalmait, agg korában is, utolsó órájáig megőrzött Elsőnek-teszem ezek közt Munkácsy Sándor lelki vidámságának, derült éietrészleteinek s Istenpaksi lelkészt, egyházkerületünk régi tanácsbirá- ben való bizodalmának örökzöld repkény évei táját, egykor a tolnai egyházmegye esperesét, kit karta el. Még vidám kedély ly el töitött utolsó napja rég nem láttunk itt, köztünk, mert egy baleset, után, Istenben való bizodalommal feküdt ágyába melylyel lábát törte, őt egy időre mozdulhatat^ s elaludt az Úrban. Meghalt, de a nemes és tiszta tanná s egész -életére nehezen mozdulliatóvá tette, lelkeknek a halál sem gyötrelem, csak jobbra akadályozta őt, hogy közügyeinkben részt vehes- változás. sen; majd a kor és évek súlya, s az azzal együtt Lelkészi karunk méltán gyászolja még Berki járó elkedvetienedés tette kedélyét zárkózottá. De József zalátai lelkészben a derék egyenes embert, élénk emlékezetünkben van még termetes, daliás ki már az iskolában kezdte pengetni a Szent alakja, komoly tekintete és szava, a mint egyéni- Dávid és a Petőíi lantját s népies, hazafias és sége ridegségét jellemének szilárdsága tette elfő- vallásos énekeivel holtig vidította, lelkesítette öngadhatóvá. Egyházához s annak jogaihoz, hitéhez, magát és hallgatóit; és Schilling Károly cservenkai s annak itt és a földön túli reménységéhez mind németajkú egyházunk lelkészében a hazafias és