Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-02 / 5. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. Jeerillet, Pipa-utca Ü3. szám, hová a kéziratok cimzendök. liiadó-kivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elofiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési fira : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 30 kr. Az apostoli királyi jogok és a pápa. * II. Mindenekelőtt a partikuláris magyar katholikus egyházjog és hazai törvényeink értelmében, szent Istvántól kezdve, a magyar királyt illeti az érsekségek, püspökségek, valóságos apátságok, kanonokságok alapítása, azok módosítása, változtatása (igy keletkezett a szatmári, kassai, rozsnyói püspökség), sőt a javadalmak megszüntetése (u. n. supressiója) is. Igazolják ezt a Verbőczy Tripart. I. r. 11. c. foglaltak, ki nyilván kimondja, hogy királyaink e hatalmat méltán tulajdonították maguknak, mert az első alapítók ők voltak, mert a keresztyénség terjesztésére nem volt szükségük apostolokra, István maga volt az apostol, mert az abbeli jogot uralkodóink törvényesen elbirtokolták; mert a magyar királyok eme joga a konstanci zsinaton esküvel is megerősíttetett. Ez a jog távolról sem csupán a pápa adományozásából ered, ez természetes következménye az alapításnak, s ama körülménynek, hogy nálunk a magyar államiság, melynek szimbóluma a korona volt, volt egyszersmind mindama birtokok forrása, melyek igy az egyháznak engedtettek át. S ép ezért már Verbőcynél nyilván ki van mondva, hogy : * Minden főpap, urak és egyházi személyek a királynak hűségi hódolatra kötelesek. És hogy a világi birtokokra nézve világi birák előtt tartozzanak törvényt állni.« Sőt az érsekek és püspökök ma is hűséget esküsznek uruknak, királyuknak, koronás fejedelmünknek, melynek szövegét most, midőn nyilt esküszegésre vannak buzdítva, s arra készülnek is, jó lesz ismernünk. íme magyar fordítása: »Hűséget és engedelmességet ígérek, amint püspökhöz illik, az apostoli királyi felségnek s utódainak, esküdvén Isten szent evangéliomára; esküszöm s szintén igérem, hogy semmi oly összeköttetést fenn nem tartok, semmi oly tervezetben részt nem veszek, mely a közbékének ártalmára volna, sem az állam határain kivid, sem azon belől semmiféle gyanús összeköttetést fenn nem tartok s ha meghallanám, hogy az országot valamely közveszély fenyegeti, mindent elkövetek elhárítására * Az előző fejtegetéseket lásd e Lap 1-ső és 2-ik számaiban. Azt hiszem, a mostani tapasztalatok után ez eskühöz nem kell kommentár, de ha megszegnék az érsek és püspök urak, még lehetne a magyar törvénytárban oly paragrafust találni, mely keményen sújtaná őket. Az egyházi javadalmak felállítására, illetve betöltésére még más nagy fontosságú törvények is vonatkoznak: az 1439: V., 1498: LXVII., 1550: XVIII., 1681: XXVII., s különösen az 1848 : III., mely egyszersmind világosan mutatja, noha az említett törvények sem hagynak kétséget fenn az iránt, hogy a magyar király eme joga valóságos felségi jog, melyet, az állami szuverénitás megsértése nélkül, semmi külső hatalom, még maga a pápa sem érinthet. Az 1.848: III. t.-cikk 6. §-a szerint minden egyházi ügy, 7. §-a szerint a főpapok kinevezése különösen ő felsége által csakis az illető felelős miniszter ellenjegyzése mellett gyakorolható, s mert a miniszter a törvényhozásnak felelős, tehát mindezekbe közvetlen beavatkozása van az országgyűlésnek is. A római katholikus egyházzal szemben Ő felsége még azt a jogot is gyakorolja, hogy a püspököket áthelyezheti s itt a pápának csak az úgynevezett lelki kapocs feloldása van fentartva, holott a közönséges egyházjog szerint ez csakis a római szék joga volna, s ő is a bibornoktestület meghallgatása mellett gyakorolhatná. Épugy megilleti az áttétel joga az apostoli királyt a többi királyi adomány azokra vonatkozólag is. S mig a közönséges egyházjog szabályai szerint, ha az a személy, kit az egyházi javadalom betöltése szükségszerű adományozás, választás vagy postuláció folytán illetne, ebbeli jogának megfelelő időben nem tenne eleget, a jog a pápai székre hárul (u. n. devolució): addig hazánkban ily háramlásnak, devoluciónak egyáltalán nincs helye. Épugy teljes mértékben visszautasítja közjogunk a pápai rezervációk eseteit, kivéve a bibornokságot s a pápai udvari tisztségek adományozását. Mindezekről elismerjük, hogy az apostoli királyi cim s előjog kifolyásai, de mig egyrészt itt is áll, hogy az a cim nem ingyenes ajándék, hanem bőséges szolgálatok viszonzása: addig másrészt az is kétségtelen, hogy a magyar államjog olyan alkotó részévé lett, melyet egyetlen pápai sző egyszerűen ki nem irthat.